Városok Lapja, 1906 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1906-07-15 / 1. szám

2. oldal, den lehető módon igyekezni fogunk előre segíteni. Sok ez egy lélekzetre, de, ha te­kintetbe vesszük, hogy erőink fárad­­hatlanok, tevékenységünknek rugóját pedig az igaz ügynek ideális felfogása képezi, erős a reményünk, hogy kitű­zött célunknak a kormány, a törvény­­hozás és a városok vezetőinek, továbbá a jobb sorsra érdemes városi tisztvi­selői karnak jóindulata és a városok erkölcsi és anyagi támogatása mellett megfelelhetünk! Adja Isten, hogy így legyen! A szerkesztő. A jövő zenéje. Irta: Éhen Gyula. A királyi trónbeszéd a mai „nagy mi­nisztérium“ által teljesítendő feladatokat két lé­nyeges pontban domborította ki. Egyik az alkot­mányos rend helyreállításával a magyar állam organikus életműködésének biztosítása. Másik pedig: a parlamenti reform keretében a vá­lasztói jognak a nép szélesebb rétegeire való kiterjesztése. A parlamenti reform tárgyában megal­kotandó választói törvény lesz hivatva a kép­viselő választókerületek új beosztásáról gon­doskodni. E reformnak lesz tehát egyik emi­nens feladata, hogy megszüntesse az 1848. óta gyökeresen megváltozott viszonyok által indokolt mindazon visszáságokat, melyek az ország városai képviseletének érdekét mellőz­ték, teljesen figyelmen kívül hagyták. Már maga azon körülmény, hogy a vi­déki városok túlnyomó részben a kis- és nagyközségekkel kombináltan alkotnak egy­­egy választókerületet, kizárja a speciális vá­rosi érdekek őszinte képviseletének lehetősé­gét. Mert hisz a par excellence agrikultur Magyarország földbirtokos lakosságának köz­­gazdasági érdekei —a közfelfogás szerint — szöges ellentétben állanak a városok ipari és kereskedelmi érdekeivel; tehát ezen ellenté­tes érdekek ugyanazon politikai tényező által együttesen nem képviselhetők. Egyrészről tehát ezen szempont, külö­nösen pedig annak tudata, hogy a városok, és mint az intellektuális élet fókusai, lakos­ságuk számarányánál fogva is önálló válasz­tókerületté alakításra minősültek,­­ teszi el­kerülhetetlenné, hogy a városok egy vagy több országgyűlési képviselő választására hi­vatott külön választókerületekké alakíttas­sanak. Azon pillanatban tehát, midőn az igaz­ság és célszerűség elvei szerint megállapí­tandó új választókerületek beosztása alapján Magyarország 132 városa közel 170 képvise­lőt küld majd a parlamentbe, lényegesen át­alakul a törvényhozó testület gondolkodásá­ban, felfogásában és törekvéseiben. Ez elke­rülhetetlen reform életbe léptével a városok ügyének hathatós támogatása mellett, hivatott szószólókra talál a kis és nagyipar érdeke , és ezekkel kapcsolatosan a munkás­ügy, eddigelé — úgyszólván — mostoha gyermeke volt a parlament gondoskodásának. Egy szóval, a most jelzett irányban és szellemben megalkotandó új választási törvény lesz az első modern jogalkotás, mely a vá­rosok individuális jellegét kidomborítván, ki­indulási pontját képezi a külön városi törvény megalkotásának és mindazon intézményes re­formoknak melyek az ország városait hivatá­suk színvonalára emelik , és a hozzájuk fű­zött feladatok megvalósítására erőteljesekké alakítják. A külön városi törvény az intellektuális és anyagi erők méretei szerint meghatároz­ván a városok típusait, kötelezőleg mondja ki a városok közegészségének modern alapon és intézményekben megvalósítandó szanálását. Gondoskodjék továbbá a városok kulturális és közgazdasági életének erőteljes fejleszté­séről , és a magyar nemzeti nyelv szuverén jogának a népoktatás terén kötelező érvénye­süléséről. E nagyjelentőségű hármas cél fokozatos fejlesztését és megvalósítását a kibővített he­lyi önkormányzat eminens feladatai közé so­rolván,­­ egyben gondoskodjék a törvény arról is, hogy a városok vagyonkezelésében racionábilis rendszer inauguráltassék , és hogy az állam helyett és annak javára teljesített funkciókért a városok igazságos mérték sze­rint rekompenzáltassanak. A törvény szabta kötelességek teljesítésé­nek lehetőségéhez, jelentős anyagi támoga­tás mellett a törvény a városi tisztviselők és alkalmazottak javadalmazásának egységes alapon való rendezéséhez megfelelő módot és alkalmat szolgáltatván, ezzel kapcsolato­san megteremtendő lesz a tisztviselők szol­gálati pragmatikája és azok nyugdíjigényét biztosító jogalkotás is. Markáns vonásokban megrajzolt képe ez az egyéni értékük is jelentőségük színvona­lára emelkedett magyar városoknak. Termé­szetszerűen, a helyi önkormányzat vezetőitől és irányítóitól, valamint az autonóm­ testületek helyes értékétől, energiájától és önfeláldozó buzgalmától függvén, hogy mely város, minő arányokban tesz eleget­ a törvény által reá­­bízott nagy feladatoknak ! Hazánk és nemzetünk jövendő sorsának kialakulása szorosan egybefügg a magyar vá­rosok fejlődésének lényegével. Ha városaink a józan takarékosság elvét helyesen és cél­szerűen kapcsolják egybe a modern fejlődés igényelte közegészségi, kulturális és közgaz­dasági intézmények létesítésének fontos érde­kével, akkor múlhatatlanul valóra kell válnia azon sokszor hangoztatott tételünknek, mely szerint: a kulturállam létének és fenállásának legszilárdabb oszlopai — a városok­­ viselőtestület ; nem azért, mintha az önkor­mányzat legfőbb ismérve a kollégiális össze­állítás volna, hanem mert a községi törvény 32. szakasza szerint a község az önkormány­zat jogát a képviselőtestület által gyakorolja. Az általános fejlődéssel kapcsolatban emelke­dik azon jog gyakorlásának nagy jelentősége, amelytől a helység haladása, gazdasági fel­lendülése, avagy a visszaesés, a tengődés egyformán függenek. Különösen nagy befo­lyást gyakorol, helyesebben lépten-nyomon érezteti hatását a képviselőtestület a nagyobb városokban; közegészségügyi, köztisztasági intézmények, mint vízvezeték létesítése, csa­tornázás, háziszeméttakarítás, utcatisztítás, kulturális alkotások léte vagy nem léte leg­első sorban tőle függ s akarata ellenére fel­sőbb fórum által reá nem diktálható. Az ilyen erősebb fejlődésű s népesedő városok­nak úgy jelenére, mint jövőjére nézve sok­szor hathat fellenditőleg a képviselőtestület elhatározása és sokszor megsínylik képvise­lőik rövidlátását és maradiságát. A községi törvény idevágó szakaszai nem felelnek meg a tényleges viszonyok követelményeinek s ezen része is támogatja azok érvelését, akik azt tartják, hogy ez a törvény sohasem volt céljának megfelelő, jelenleg pedig tenni kell vele valamit, mert megbízhatatlan szabályo­zója a községek önkormányzati közigazgatá­sának és kerékkötője a rendezett tanácsú városok célszerű, modern, gyors igazgatásának. A községi törvény 32. szakaszában ki­mondja, hogy a képviselők számát a népes­ség szabályozza és minden 100 lélek után egy képviselőt számít. Minthogy pedig ez­ a rendelkezés pár száz főből álló kis községre s 30.000 lakosságú r. t. városra egyformán kiterjed, az abszurditás kikerülése végett a minimumot és a maximumot meg kellett állapítani. Ezen megállapítás a községre nézve megfelelő; ellenben a r.­t. városokat illetőleg túl magas, amennyiben 200 tag a maximum, ami egy, havonta legalább is egy­szer összehívandó testületnél nagyon sok s a testület tagjai általános többségükben­­— a tisztviselőválasztások kivételével — a legrit­kábban gyűlnek össze s amint a tapasztala­tok mutatják, az ily soktagú képviselőtestület a legalkalmasabb befolyásos érdekkörök (klikkek) képződésére, amelyek a maguk 50—60 szavazatával a 200 ember nevében gyakorolják az önkormányzatot. Összehasonlítás kedvéért álljon itt egy pár statisztikai adat: A porosz királyság 6 keleti tartományában a városi képviselők száma 2500 lakosúnál kisebb városban 12 , és csak 90—120 ezer főt számláló városban 60, míg 120.000-en felül minden 50.000 után 6-tal emelkedik. Prágában a városi képvise­lők száma 90, Bécsben 120. A hesseni nagy­­hercegség városaiban 3000—4000 lélekig 12, 4000—10.000-ig 15, 10.000-től 20.000-ig 18, 20.001—30.000-ig 30, 30.001—60.000-ig 36 és 60.000-en felül álló, 42 tagból áll a kép­viselőtestület. Egyes német államok törvény­­hozása, mint p. o. Szászország, a minimum megjelölése mellett a városok szabályrende­leti jogkörébe utalja a szám megállapítását. A r. t. városi képviselők 200-ban meg­állapított maximális száma tehát a közigaz- Városok érdeke. VÁROSOK LAPJA. A községi törvény a képviselőtes­tületről. Irta : dr. Nagy Ferenc, Miskolc város főjegyzője. Kétségtelen tény az, hogy a helyhatósági önkormányzat leglényegesebb szerve a kép­ 1906. július 15.

Next