168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)

1989-06-20 / 8. szám

Istennel a hazáért és a szabadságért! Pártnosztalgia _ nosztalgiapárt? A helyzet rosszabb, mint 1947-ben ! - Önöket úgy emlegetik, mint egy újabb nosz­talgiapártot. Tessék mondani, Keresztes Sán­dor, voltaképpen hova keveredtem én most? - Nem nosztalgiapártként jelentkezünk. Ez a párt olyan maradandó világnézeten alapszik, amely már átélte a történelem viharait. De a kereszténység, mint vallás, mint világnézet, mint az emberek magatartását meghatározó eszme, mindent túl tudott élni. Tehát ennek a pártnak - annak ellenére, hogy negyvenkét évvel ezelőtt indult a választáson és felmorzso­lódott - az eszméi ezt a korszakot is átvészel­ték. És most, amikor egy új, demokratikus jogállam irányába halad az országunk, lehetet­len, hogy a keresztény világnézetű állampolgá­rok ne jelentkezzenek és ne próbáljanak részt venni, hatni és eszméinknek jövőt szavatolni az új magyar társadalomban.­­ - A beszédmondók sorát végignéztem: csupa olyan embert láthattunk és hallhattunk, aki már 1947-ben, a legutóbbi szabad választá­sok idején vezető figurája volt a Barankovics­­féle Demokrata Néppártnak. - Ez kétségtelen. 1947-ben én még csak az ifjúsági szervezetben tevékenykedtem. A je­zsuitákhoz jártam, és nyolc gimnáziumi évem­ben olyan világnézeti nevelést kaptam, mint bármelyikünk. Amikor tizennyolc évesen érett­ségiztünk, és kimentünk az életbe, senkit sem­milyen diszkrimináció nem ért azért, ha más­nap azt mondta: márpedig nekem nyolc éven át elég volt az erkölcsből, a hittanból, a dogma­tikából, holnaptól kezdve ateista vagyok. De ennek fordítottja 1949-ben, sajnos, nem követ­kezett be, sőt, aki hittanra járatta a gyerekét, azt igenis diszkrimináció érte. Ezzel is magya­rázható, hogy most valóban kevés fiatal volt itt. De meggyőződésem: amint kilépünk a poli­tikai porondra, és meghallják a fiatalok, hogy milyen programot és milyen célokat tűzünk ki, sokan mellénk állnak, mert lesz perspektívá­juk. Nem úgy, mint másoknak, például a fide­­szeseknek, akik kétségtelenül szélsőséges meg­nyilvánulásokra is ragadtatják magukat, de sok mindenben igazuk van. Hatvanéves korára jut lakáshoz és kocsihoz egy mai értelmiségi. Most ennyit ér az egyetem, ezt a perspektívát nyújtja a társadalom.­­­­ De a Kereszténydemokrata Néppárt is olyan gazdasági körülmények között hirdeti meg programját, amilyenben élünk. Jó néhány hozzászóló elmondta, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint 1947-ben volt. Főleg moráli­san. Ha pedig ilyen tekintetben nincs mire építeni a talán fokozatosan jobban működő gazdaságot, mitől lesz vonzóbb egy fiatal szá­mára az önök pártja, mint egy régi, egy má­sik?­­ Először be kell jutnunk a helyi önkormány­zatokba, a parlamentbe. Azután majd politikai eredményeink igazolják, hogy érdemes mellénk állni. Nagyon rossz példa ma Kínára hivatkoz­ni, de én emlékszem arra, hogy Kínában három­négy évvel ezelőtt éhen haltak. Akkor jött egy intézkedés: az egyéni érdekeltség „beállítása” a mezőgazdaságba; a kínai paraszt bérelhetett, termelhetett és bevihette termékét a városba. Egyetlen év alatt árufelesleg keletkezett Kíná­ban. Mi épp ezt az egyéni kezdeményezést, a kibontakozást szeretnénk segíteni. S nemcsak a parasztság körében, hanem minden kisvállalko­zást segítve. Ha ezt látják a fiatalok, tudni fog­ják, hogy érdemes idejönni. Megszűnik a kényszerzubbony !­­ Bizonyára tudják, hogy meglehetősen sok előítélet, fenntartás fogadta az önök pártjának szervezkedését, mozgolódását. Hiszen köztu­domású: a kereszténydemokrata pártok az egész világon a legkonzervatívabb vonalat képviselik.­­ Hát az perspektíva kérdése, hogy mit neve­zünk konzervatív vonalnak. Ha a nép bizalmát nem nyernék el, akkor nem hiszem, hogy a nép rájuk szavazna olyan mértékben, hogy azért mindig vezető pártjai tudnak lenni a nyugati jóléti államoknak. Tudniillik a programjukban párosul a szabad vállalkozás, a szabad kezdemé­nyezés és a szociális igazságosság követelménye. Ha egy szociáldemokrata oldaláról nézzük, ak­kor ez a program konzervatív, ha egy jobboldali szemszögéből, akkor viszont túlzottan haladó. Tehát én nem hiszem, hogy bennünket be lehet skatulyázni ilyen kategóriába. Ami pedig azt illeti, hogy ellenszenvvel fogadtak bennünket, higgye el, ennek az átalakulásnak első időszaká­ban az volt a cél, hogy szemben állni, megdönte­­ni a pártállamot, a monolitikus államrendszert. Alkalmas ez a cél számos különböző világnézetű és különböző elgondolású erőnek az egyesítésé­re. De ha ez megtörtént - és úgy látjuk, most a kerekasztalnál már hivatalosan deklarálta az MSZMP önmagáról, hogy aláveti magát a de­mokrácia játékszabályának, csak egy párt akar lenni a több közül, és már nem ragaszkodik a hatalom letéteményesének a pozíciójához -, ak­kor ezen az új fejlődési fokon most már szükség­képpen megkezdődik az ellenzéki pártok közötti elkülönülés is. Attól kezdve nem lehet tehát olyan egységes kényszerzubbonyba képzelni az ellenzéki pártokat, mint eddig. Nosztalgiapárt vagy tömegpárt lesz-e a Keresz­ténydemokrata Néppárt? Milyen programmal, milyen megfontolásokkal készül a választások­ra ? A múlt heti tagtoborzó nagygyűlésről Tarnói Gizella készített riportot. Keresztes Sándor Az új párt jelmondata

Next