168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)
1989-08-29 / 18. szám
Hogy választ a magyar polgár? Jéghegy nagyságú apátiánk ■ i 5! m i i ii ii Legyen okos, csinos, háromgyerekes ! I A nemrég tartott pótválasztások azokat igazolták, akik azt mondták: az emberek inkább szavaznak másra, mint az MSZMP-re. Az MDF jelöltjei mindegyik választási körzetben fölényes győzelmet arattak, a legnagyobb arányban Kecskeméten. Az Akadémia Szociológiai Intézete megbízta Bruszt Lászlót és Simon Jánost, hogy kilenc nappal a választások után végezzenek felmérést: ki miért és hogyan élt jogaival Kecskeméten, illetve ki miért nem óhajtott részt venni a közéletben. A vizsgálat eredményeiről Havas Henrik kérdezte a kutatókat. - Kiderült-e, hogy mivel magyarázható az alacsony - ha jól emlékszem, 55-57 százalékos - részvételi arány? BRUSZT LÁSZLÓ: Ebben a kérdésben módosítanunk kell a kiinduló hipotézisünket. Ez úgy szólt: azt kell vizsgálni, miért nem mentek el az emberek - mert körülbelül a 43 százalékuk nem ment el -, de aztán, a vizsgálat eredményeit tanulmányozva, rájöttünk, hogy inkább azt kellene vizsgálni, hogyan sikerült meggyőzni azt az 57 százalékot, amelyik végül is elment. Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy Kecskeméten az országos átlagnál semmivel sem kisebb, sőt néhány téren még nagyobb is az emberek bizalmatlansága, a kecskeméti szavazók politikai apátiája. Mondanék erre néhány példát. Az emberek túlnyomó többsége nem bízik az MSZMP-ben - és általában a hivatalos politikai intézményekben -, de semmivel sem nagyobb a bizalmuk az ellenzékben, például az ellenzék egészét képviselő Ellenzéki Kerekasztalban. Ez részben az információk hiányával függ össze, de összefügg egy általános politikai bizalmatlansággal is, ami az elmúlt egy-másfél évben alakult ki és mélyült el ennyire. Tarka trükkök, kis plakátok - Mennyiben támasztották alá az önök vizsgálatai azt a nemrég publikált közvélemény-kutatási eredményt, amelyik szerint az emberek leginkább a sajtóban hisznek? B. L.: Ezt a mi vizsgálataink sem nem cáfolták, sem nem erősítették meg. Az azonban érdekes volt ezzel kapcsolatban, hogy az emberek elsődleges információforrása - akár a jelöltekkel, akár a programjukkal kapcsolatban - nem a sajtó volt, hanem a röplapok, a plakátok, a jelöltek által a postaládákba bedobott különböző kis levelek. A sajtóból az ellenzékre szavazóknak körülbelül csak a 13, az MSZMP jelöltjeire szavazóknak körülbelül a 20-22 százaléka szerezte az információját. Ez azt is mutatja, hogy a bizalmatlanság és általában a - szerintem jéghegy nagyságú - politikai apátia megtörésében, megolvasztásában igen nagy szerepe volt a politikai aprómunkának, a választási „hadjáratot” kísérő, rengeteg ötlettel, trükkel tarkított kampánymunkának, szagos állapotokat tükröző mintának? SIMON JÁNOS: Azért választottuk Kecskemétet települ, mert a közelmúltbeli pótválasztásokon Kecskeméten volt a legnagyobb az MSZMP veresége, és a lehető legradikálisabban jelentkeztek azok a problémák, amelyek a későbbiek során, a választások folyamán várhatóan máshol is jelentkezni fognak. Akkor viszont - ha jól értem - nem igazán általánosítható az önök itt végzett felmérése. S. J.: Bizonyos vonatkozásai nagyon markánsan általánosíthatók. Általánosíthatók olyan vonatkozásban, hogy miért jelentek meg a választók a szavazáson, hol szereztek információt, minek alapján alakították ki a választói preferenciájukat - és általánosíthatók az egyes pártok viselkedései is. Mert ugyanaz - vagy legalábbis hasonló - volt a helyzet Szegeden, Kiskunfélegyházán és Gödöllőn is, például az MSZMP vagy a Magyar Demokrata Fórum viselkedése szempontjából is. MSZMP-hez vagy az ellenzékhez? S. J.: Az emberek 50 százaléka két-három nappal a választások előtt még nem tudta, kire is fog szavazni. Ez nagyon fontos dolog. A másik 50 százaléka a választások után nem tudta megnevezni az okot, hogy miért szavazott úgy, ahogyan szavazott. Ez is nagyon fontos dolog. Vizsgálataink szerint három fontos dolog játszott szerepet a választási preferenciában. Mindegyik erősen kapcsolódik az iskolai végzettséghez és a nemhez. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek és a nők elsősorban a szimpátiát keresték a jelöltekben. Ez a szavazók 20 százalékát jelentette. A szakmunkások elsősorban az érdekvédelmet keresték. Amennyiben úgy találták, hogy a jelölt az ő érdekeiket védi, őt támogatták. Az érettségizettek úgy nyilatkoztak, hogy számukra az volt a fontos, azért választották ezt a jelöltet, mert az értelmes, okos, intelligens, szimpatikus. A felsőfokú végzettségűek viszont azt emelték ki, hogy a jelöltnek van koncepciója, politikai programja, a kibontakozást segíti és így tovább. Ma már tudjuk, hogy a választási rendszer alapvetően két elemet fog ötvözni: az egyéni választókerületet, illetve a listás választást. Laikusként úgy gondolom, hogy az első a személyiséget preferálja, a második pedig, mondjuk, a tradíciókat, a programokat díjazza, esetleg éppenséggel az MSZMP elmúlt negyven évét minősíti. Most ez a kétfajta elem - tehát a személyiség szerepe, illetve a pártról kialakított kép - hogyan jelentkezett az önök felmérésében? B. L.: Azt lehet mondani, hogy ezen a választáson a személyiség szerepe volt a döntő. Azt a mérhetetlen bizalmatlanságot és politikai apátiát, ami az átlagszavazót, az átlagembert jellemzi, egy személyiség le tudja győzni, és képes elvinni őket a választóurnához. Mondok egy példát. Azoknak a 60 százaléka, akik az MSZMP jelöltjére szavaztak, egyúttal azt mondja: szerintük az MSZMP nem képviseli az emberek érdekeit. Azoknak az embereknek több mint fele, akik az MDF jelöltjére szavaztak, viszont azt mondja: szerintük az ellen. - Kicsit előreszaladtunk, úgyhogy visszakanyarodva hadd kérdezzem meg: mennyiben tekinthető ez a kecskeméti felmérés azért Fontos a szimpátia - Kezdjük talán azzal, mi alapján döntöttek a választók? Tehát mi húzta a szívüket az Bruszt László