168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)

1989-09-05 / 19. szám

■ - Miért szükséges ezeket kikötni? M. L.: Ma Magyarországon a magánsze­mélyeket kell megnyerni arra, hogy értékpapí­rokba, részvényekbe fektessék a pénzüket. Ezek az emberek már sokat csalódtak a köt­vényekben, és még sok másban, így csak ak­kor hajlandók befektetni a pénzüket, ha biz­tosan nyernek. És mikor nyerhet egy befekte­tő? Ha egyharmad áron tud hozzájutni egy értékpapírhoz, mert akkor annak az árfolya­ma nem csökken tovább, onnan csak emel­kedhet. Ezenkívül jó osztalékra is számíthat. Tehát aki itt részvényt vesz, csak nyerhet. Nyilván csupán egy ideig, addig, amíg aztán az árfolyama el nem éri azt a jelenleg megha­tározott, durván háromszoros értéket. Onnan aztán az árfolyamot már csak a piac szabá­lyozza, illetve a cégnek a működése. Ha való­ban úgy tud fejlődni, ahogy ígérte, tovább növekedhet a részvényeinek az árfolyama. Ha viszont nem fejlődik a cég, akkor a részvényei­nek az ára is esik. De addig eltelik majd há­rom-négy év, ám akkorra már ez a tőzsde igazán működik.­­­­ Ha jól értem, ez azt feltételezi, hogy min­den olyan cég, amelyik részese kíván lenni a tőzsdének, először is jócskán leértékeli a saját vagyonát. Egy mesterségesen alacso­nyan tartott vagyon- és részvényértékkel kezdi a pályafutását, és ez az árfolyam két­­három éven belül a háromszorosára nőhet. Mindenki, aki ilyen értékpapírt vásárolt, óriási árfolyamnyereséget élvezhet, főleg az­­ elején. Erre lehet számítani? M. L.: Ez igaz, de ez a mesterséges leértéke­lés nem baj, hiszen most is mindenki ezt teszi, aki el akarja adni magát külföldre. De mi azt mondjuk: ne a külföldet gazdagítsuk, hanem saját magunkat, a saját népünket, mert végre tényleg meg kellene valósítani ebben az or­szágban azt a bizonyos reprivatizációt, hogy a kisemberek legyenek a tulajdonosai a cégek­nek. És lehetnek is, ha értékpapírjaik vagy részvényeik vannak. Mert akkor övék a gyár, és a gyár működéséből osztalékot kapnak. És ha ezek a részvényesek egyúttal a gyár dolgo­zói is, akkor önös érdekük, hogy jól dolgozza­nak, mert magasabb lesz a saját részvényeik árfolyama. Konvertibilis papírok u­gyan érhető el? M. L.: Úgy érzem, ma nagyon sokan fog­lalkoznak azzal, hogy a forint konvertibilissé váljon. Én nem vagyok pénzügyi szakember, de meggyőződésem, hogy ma ennek nincs rea­litása. Szerintem ha ezt erőszakkal megvaló­sítják, olyan veszélyhelyzetbe kerül az ország gazdasága, amilyenbe a jugoszláv jutott, és óriási inflációnak nézhetünk elébe. Ezt nem szabad megtenni. Magyarországon viszont nagyon jó cégek vannak, nagyon jelentős ex­porttal. Véleményem szerint az ország cégei­nek tíz százaléka alkalmas arra, hogy konver­tibilis legyen, hogy megfeleljen a nemzetközi követelményeknek. Ezeknek az értékpapírja tulajdonképpen egy külföldi befektetőnek ugyanolyan jó, mint egy magyarnak, tehát konvertibilissé tehető. ■­­­ Ezen a tőzsdén, a Kelet-Nyugat Érték­tőzsdén keresztül? M. L.: Igen, mert ennek a tőzsdealapít­ványnak alapvető célja, hogy ne maradjon magyar tőzsde, ne legyen szocialista tőzsde, hanem 1992-re, mire meglesz az Európa Ház, érje el, hogy a nemzetközi tőzsdehálózathoz kapcsolható legyen.­­ Ahhoz, hogy valaki a Radius Hungari­­cusba pénzt fektessen, az kell, hogy bíz­zon a cégben. Bizalmat lehet nyerni lát­ványos vállalkozásokkal is. A Radius a Brenner-kúriát, amelyik rettenetesen el­hanyagolt és romos állapotban volt, egy év alatt rendbe hozatta. A kivitelező a ma is működő Rádiusz Kisszövetkezet volt. Annak idején mennyit áldoztak erre a kúriára?­­ M. L.: Ez az épület ma is a Rádiusz Kisszö­vetkezeté. Két és fél millió forintért vette.­­­ Itt, Szombathely központjában? M. L.: Itt. Tudni kell azt, hogy az épület hosszú évekig teljesen üresen állt, kihasználat­lanul, s végül a Rádiusz Kisszövetkezet adott olyan ajánlatot a tanácsnak, amivel elnyerte ezt az épületet, vállalva, hogy egy év alatt felújítja. Igaz, az épület funkciója közben megváltozott: eredetileg egészségügyi szolgál­­tatóház lett volna, most pedig értéktőzsde. Befektetési bankok, biztosítási társaságok lesznek benne, és természetesen a Radius Hungaricus Rt. központja is.­­ Mennyi most az értéke a felújított, kész TM épületnek? M. L.: Legalább 50 millió forint. Harminc­öt milliót költöttünk rá.­­ Ez, akárhogy becsüljük is, 15 millió forin­tos tiszta nyereség egyetlen beruházáson. M. L.: Ha eladnánk, akkor igen. De nem adjuk el. Itt a Kelet-Nyugat Értéktőzsdének kell működnie, ehhez úgynevezett brókercége­ket kell szervezni. Külföldi partnerek segítsé­gével létrehozunk nemzetközi brókercégeket, melyek nemcsak itt fognak működni, hanem az ország minden megyéjében, mert végül is, ha csak Szombathelyen lehetne garantáltan jó értékpapírt venni, az nagyon rossz lenne. Ezért az alapítványnak meg kell teremtenie azt a lehetőséget, hogy az ország minden del- kelet-nyugati értéktőzsdéről van szó, és arról, hogy az itt jegyzett részvények egy idő után konvertibilisek legyenek. Ez ho­ A Brenner-kúria A tőzsde épületének megnyitása, középen Molnár László

Next