168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)

1989-05-16 / 3. szám

Nem akarunk kiszállni a közös csónakból Hol a határ? Interjú Horn Gyula külügyminiszterrel !­­ Nemrégiben egy szocialista országban jártam, ahol az egyik nemzetközi szervezet befolyásos funkcionáriusa azt mondta - és most tényleg szó szerint fogom idézni hogy mi, tehát a szocialista tábor, egy csó­nakban evezünk, és ebből a csónakból nem lehet kiszállni. Ti, magyarok - folytatta - ki akartok szállni belőle, de ez nem fog menni. Kíváncsi vagyok rá, hogyan reagált volna ön az én helyemben erre? Nézze, tény, hogy a magyarországi válto­zások olyan gyorsak és mélyrehatóak, hogy szövetségeseink nem mindenben tudnak kö­vetni bennünket és nem mindenben értik a gondolatmenetünket. Ez természetes dolog. De egyébként ennek az égvilágon semmi köze nincsen az úgymond közös csónakhoz. - Együtt? - Együtt. Mindkettőt tájékoztattam a kor­mány aznapi döntéséről. Kértem, hogy továb­bítsák azt a központjaiknak, azzal, hogy utá­na elkezdjük az érdemi tárgyalásokat mind a csehszlovák, mind az osztrák féllel. Ennek jegyében kerül sor Németh Miklós prágai lá­togatására és megbeszéléseire Adamec kor­mányfővel. Ami a csehszlovák reagálást illeti, én azt érthetőnek tartom: itt nem kis, hanem igen nagy volumenű beruházásról van szó, amihez konkrét gazdasági és egyéb érdekek fűződnek. Természetes, hogy a szlovák vagy a csehszlovák kormány nem örül annak, hogy egy ilyen döntés született. De semmiféle olyan jelzést nem kaptunk Prágából vagy Pozsony­ból, hogy nem hajlandók tárgyalni a vízlép­csőrendszer további sorsáról. Mint említet­tem, ezért utazik Németh Miklós Prágába. Azt követően pedig további tárgyalásokra is szükség van. Én biztos vagyok benne, hogy erről a két kormányfő megállapodik.­­ - Miért olyan biztos benne, hogy megálla­podnak? - Ha egy kétoldalú egyezmény végrehajtá­sáról van szó, és az egyik félnek súlyos gond­jai, aggályai merülnek fel a szerződéssel kap­csolatban, akkor a másik félnek minimum az a kötelessége, hogy tárgyaljon ezekről. De hogy milyen lesz majd a megállapodás vég­eredménye, azt nem lehet megjósolni.­­ Nekem viszont az a benyomásom - és ezzel ön bizonyára nem fog egyetérteni hogy itt politikai kérdésről van szó, neveze­tesen két politikai irányvonal összecsapásá­ról. Én legalábbis szimbolikus jelentőséget tulajdonítok ennek a magyar kormánydön­tésnek. A kormány tanácsadó testületének az indokolásában is első helyen szerepelt, hogy szakítani kell egy bizonyos típusú poli­tikai döntéshozatali mechanizmussal, amelynek egyik eredménye volt ez az épít­kezés.­­ Kétségtelen, hogy ehhez a döntéshez a mai kormány jutott el, és ebben az én felfogásom szerint az is benne van, hogy - mondjuk - az öt-hat évvel ezelőtti kormány ezt még nem tette volna meg. Miért nem? Azért, mert nem vette volna olyan széleskörűen figyelembe a társadal­mi közvélemény álláspontját. Tehát ilyen érte­lemben volt politikai elem, hogy ezt a mostani kormányzatot újabb és újabb vizsgálódásokra ösztönözte a közvélemény fellépése. Ugyanak­kor a május 13-i rendkívüli ülésen született dön­tésnek az alapvető indítékai mégiscsak az ökoló­giai bizonytalanságok voltak. Engedmény az ellenzéknek? Bel- és külpolitikai lépéseink egyre szenvedélye­sebb visszhangot váltanak ki a környező szocia­lista országokban. Olyan vélekedésről is hallani, hogy például a Nagymarossal kapcsolatos döntés vagy a román-magyar vita kiéleződése nem egyéb, mint a más irányvonalat képviselő szocia­lista országok idegesítése... Horn Gyula külügy­miniszter válaszol azokra az aggodalmakra, amelyeket Zentai Péter fogalmazott meg. Politikai összecsapások? ! - Ennek ellenére az az érzésem, hogy a csehszlovákok úgy fogják fel az egészet, hogy a magyar kormány engedményt tett az ellenzéknek - mint ahogyan Románia is úgy látja és egyre inkább a világ közvéleménye, különösképpen a többi szocialista ország elé kívánja tárni, hogy a magyar kormány meg­ingott. Sőt egy spanyol lap jelentése szerint Románia már ma össze szeretné hívni rend­kívüli ülésre a Varsói Szerződés csúcsérte­kezletét, hogy ott megtárgyalják a magyar ügyeket.­­ Ha a román fél - a spanyol lap szerint és ezt mások is jelentették - azt kezdeményezte, hogy hívják össze a Varsói Szerződés rendkí­vüli értekezletét a magyarországi viszonyok megtárgyalása céljából, akkor ez teljesen el­lentétes a Varsói Szerződéssel.­­ De itt most sokkal fontosabb dologról van szó. Nevezetesen arról, hogy Romá­niában van egy aggodalom - és más szo­cialista országokban is -, hogy Magyar­­országon a rendszer van veszélyben, és ők ezt akarják megtárgyalni. És olyasmi­re azért volt példa a Varsói Szerződésen belül, hogy ha valahol a rendszert látják veszélyeztetve, ott igenis van, hogy úgy mondjam - beavatkozás.­­ Természetesen ilyen volt. Nem „van”, ha­nem „volt”, méghozzá utoljára 1968-ban. 1968 után ilyen nem volt, tehát huszonegy éve ilyen nem fordult elő. Ámde akkor más volt a szovjet vezetés és más volt annak a politiká­ja, mint a maié.­­ A Budapesten nemrég megrendezett nem­zetközi pártértekezletet követő sajtóértekez­leten - éppen az MSZMP képviselői részéről - elhangzott, hogy Erdély ügye és általában a magyar-román viszony konfliktusveszélyt hordoz magában. Mostanában azt is hallani, hogy aggódnunk kell valamifajta fegyveres konfliktus miatt Romániával.­­ Ugye, az Erdélyben élő magyarság sorsa nem csupán és nem elsősorban a magyar-ro­mán viszony kérdése, hanem kérdése annak is, miként teljesíti Románia azokat a nemzet­közi elvárásokat, kötelezettségeket, amelye­ket a különböző egyezmények aláírásával ma­gára vállalt. Nagyon sok olyan probléma fe­szül az európai államok között, amelyek egy­­egy időszakban kifejezetten élessé válhatnak. De ez még nem jelenti azt, hogy bármelyik európai állam fegyveres úton akarná megol­dani vagy rendezni ezeket a problémákat vagy konfliktusokat. ** - Tehát akkor mi nem akarunk kiszálni? - Nemcsak emiatt nincs hozzá köze. Nézze, a szövetségi hovatartozásnak nem kérdése az, hogy egy-egy tagországban milyen belső politi­kai folyamatok zajlanak. Ami azt illeti, hogy a szövetségből kilépni vagy nem kilépni, ebben a magyar hivatalos politikának megvan a maga álláspontja és ezt többször ki is nyilvánítottuk. Egyfelől mi semmiféle kételyt nem akarunk kel­teni azzal kapcsolatban, hogy ki akarnánk lépni ebből a szövetségi rendszerből, vagy hogy eset­leg így vagy úgy gyengíteni akarnánk a szövetsé­gi rendszerhez fűződő viszonyt; másfelől viszont abból sem csináltunk titkot, hogy korszerűsíteni akarjuk a Varsói Szerződésnek­­ mint szervezet­nek a működését és modernizálni akarjuk a tagállamok közötti viszonyt is.­­ Itt van például a nagymarosi építkezés felfüggesztésének az ügye, ami példa nélkül álló lépés a szocialista országok közötti kapcsolatokban. Legalábbis az elmúlt évti­zedekben itt, Kelet-Európában ilyenre nem volt példa és megmondom őszintén, hogy csodálkozom azon, hogy ön, a külügymi­niszter vagy Németh Miklós, a miniszterel­nök nem ment el még a döntés nyilvánosság­ra hozatala előtt Prágába, és nem konzul­tált a csehszlovák vezetőkkel. Aznap este, amikor megszületett a dön­tés, behívattam a budapesti csehszlovák és a budapesti osztrák nagykövetet. - Ön nem gyanít valami mást a román lépé­sek mögött? Például elképzelhetőnek tart-e olyasmit, hogy Románia - válaszul arra, hogy nem történik semmi az ő érdekében - bejelenti mondjuk a kilépését a Varsói Szer­ződésből?. .

Next