168óra, 1989. április-december (1. évfolyam, 1-34. szám)
1989-05-16 / 3. szám
Nem akarunk kiszállni a közös csónakból Hol a határ? Interjú Horn Gyula külügyminiszterrel ! Nemrégiben egy szocialista országban jártam, ahol az egyik nemzetközi szervezet befolyásos funkcionáriusa azt mondta - és most tényleg szó szerint fogom idézni hogy mi, tehát a szocialista tábor, egy csónakban evezünk, és ebből a csónakból nem lehet kiszállni. Ti, magyarok - folytatta - ki akartok szállni belőle, de ez nem fog menni. Kíváncsi vagyok rá, hogyan reagált volna ön az én helyemben erre? Nézze, tény, hogy a magyarországi változások olyan gyorsak és mélyrehatóak, hogy szövetségeseink nem mindenben tudnak követni bennünket és nem mindenben értik a gondolatmenetünket. Ez természetes dolog. De egyébként ennek az égvilágon semmi köze nincsen az úgymond közös csónakhoz. - Együtt? - Együtt. Mindkettőt tájékoztattam a kormány aznapi döntéséről. Kértem, hogy továbbítsák azt a központjaiknak, azzal, hogy utána elkezdjük az érdemi tárgyalásokat mind a csehszlovák, mind az osztrák féllel. Ennek jegyében kerül sor Németh Miklós prágai látogatására és megbeszéléseire Adamec kormányfővel. Ami a csehszlovák reagálást illeti, én azt érthetőnek tartom: itt nem kis, hanem igen nagy volumenű beruházásról van szó, amihez konkrét gazdasági és egyéb érdekek fűződnek. Természetes, hogy a szlovák vagy a csehszlovák kormány nem örül annak, hogy egy ilyen döntés született. De semmiféle olyan jelzést nem kaptunk Prágából vagy Pozsonyból, hogy nem hajlandók tárgyalni a vízlépcsőrendszer további sorsáról. Mint említettem, ezért utazik Németh Miklós Prágába. Azt követően pedig további tárgyalásokra is szükség van. Én biztos vagyok benne, hogy erről a két kormányfő megállapodik. - Miért olyan biztos benne, hogy megállapodnak? - Ha egy kétoldalú egyezmény végrehajtásáról van szó, és az egyik félnek súlyos gondjai, aggályai merülnek fel a szerződéssel kapcsolatban, akkor a másik félnek minimum az a kötelessége, hogy tárgyaljon ezekről. De hogy milyen lesz majd a megállapodás végeredménye, azt nem lehet megjósolni. Nekem viszont az a benyomásom - és ezzel ön bizonyára nem fog egyetérteni hogy itt politikai kérdésről van szó, nevezetesen két politikai irányvonal összecsapásáról. Én legalábbis szimbolikus jelentőséget tulajdonítok ennek a magyar kormánydöntésnek. A kormány tanácsadó testületének az indokolásában is első helyen szerepelt, hogy szakítani kell egy bizonyos típusú politikai döntéshozatali mechanizmussal, amelynek egyik eredménye volt ez az építkezés. Kétségtelen, hogy ehhez a döntéshez a mai kormány jutott el, és ebben az én felfogásom szerint az is benne van, hogy - mondjuk - az öt-hat évvel ezelőtti kormány ezt még nem tette volna meg. Miért nem? Azért, mert nem vette volna olyan széleskörűen figyelembe a társadalmi közvélemény álláspontját. Tehát ilyen értelemben volt politikai elem, hogy ezt a mostani kormányzatot újabb és újabb vizsgálódásokra ösztönözte a közvélemény fellépése. Ugyanakkor a május 13-i rendkívüli ülésen született döntésnek az alapvető indítékai mégiscsak az ökológiai bizonytalanságok voltak. Engedmény az ellenzéknek? Bel- és külpolitikai lépéseink egyre szenvedélyesebb visszhangot váltanak ki a környező szocialista országokban. Olyan vélekedésről is hallani, hogy például a Nagymarossal kapcsolatos döntés vagy a román-magyar vita kiéleződése nem egyéb, mint a más irányvonalat képviselő szocialista országok idegesítése... Horn Gyula külügyminiszter válaszol azokra az aggodalmakra, amelyeket Zentai Péter fogalmazott meg. Politikai összecsapások? ! - Ennek ellenére az az érzésem, hogy a csehszlovákok úgy fogják fel az egészet, hogy a magyar kormány engedményt tett az ellenzéknek - mint ahogyan Románia is úgy látja és egyre inkább a világ közvéleménye, különösképpen a többi szocialista ország elé kívánja tárni, hogy a magyar kormány megingott. Sőt egy spanyol lap jelentése szerint Románia már ma össze szeretné hívni rendkívüli ülésre a Varsói Szerződés csúcsértekezletét, hogy ott megtárgyalják a magyar ügyeket. Ha a román fél - a spanyol lap szerint és ezt mások is jelentették - azt kezdeményezte, hogy hívják össze a Varsói Szerződés rendkívüli értekezletét a magyarországi viszonyok megtárgyalása céljából, akkor ez teljesen ellentétes a Varsói Szerződéssel. De itt most sokkal fontosabb dologról van szó. Nevezetesen arról, hogy Romániában van egy aggodalom - és más szocialista országokban is -, hogy Magyarországon a rendszer van veszélyben, és ők ezt akarják megtárgyalni. És olyasmire azért volt példa a Varsói Szerződésen belül, hogy ha valahol a rendszert látják veszélyeztetve, ott igenis van, hogy úgy mondjam - beavatkozás. Természetesen ilyen volt. Nem „van”, hanem „volt”, méghozzá utoljára 1968-ban. 1968 után ilyen nem volt, tehát huszonegy éve ilyen nem fordult elő. Ámde akkor más volt a szovjet vezetés és más volt annak a politikája, mint a maié. A Budapesten nemrég megrendezett nemzetközi pártértekezletet követő sajtóértekezleten - éppen az MSZMP képviselői részéről - elhangzott, hogy Erdély ügye és általában a magyar-román viszony konfliktusveszélyt hordoz magában. Mostanában azt is hallani, hogy aggódnunk kell valamifajta fegyveres konfliktus miatt Romániával. Ugye, az Erdélyben élő magyarság sorsa nem csupán és nem elsősorban a magyar-román viszony kérdése, hanem kérdése annak is, miként teljesíti Románia azokat a nemzetközi elvárásokat, kötelezettségeket, amelyeket a különböző egyezmények aláírásával magára vállalt. Nagyon sok olyan probléma feszül az európai államok között, amelyek egyegy időszakban kifejezetten élessé válhatnak. De ez még nem jelenti azt, hogy bármelyik európai állam fegyveres úton akarná megoldani vagy rendezni ezeket a problémákat vagy konfliktusokat. ** - Tehát akkor mi nem akarunk kiszálni? - Nemcsak emiatt nincs hozzá köze. Nézze, a szövetségi hovatartozásnak nem kérdése az, hogy egy-egy tagországban milyen belső politikai folyamatok zajlanak. Ami azt illeti, hogy a szövetségből kilépni vagy nem kilépni, ebben a magyar hivatalos politikának megvan a maga álláspontja és ezt többször ki is nyilvánítottuk. Egyfelől mi semmiféle kételyt nem akarunk kelteni azzal kapcsolatban, hogy ki akarnánk lépni ebből a szövetségi rendszerből, vagy hogy esetleg így vagy úgy gyengíteni akarnánk a szövetségi rendszerhez fűződő viszonyt; másfelől viszont abból sem csináltunk titkot, hogy korszerűsíteni akarjuk a Varsói Szerződésnek mint szervezetnek a működését és modernizálni akarjuk a tagállamok közötti viszonyt is. Itt van például a nagymarosi építkezés felfüggesztésének az ügye, ami példa nélkül álló lépés a szocialista országok közötti kapcsolatokban. Legalábbis az elmúlt évtizedekben itt, Kelet-Európában ilyenre nem volt példa és megmondom őszintén, hogy csodálkozom azon, hogy ön, a külügyminiszter vagy Németh Miklós, a miniszterelnök nem ment el még a döntés nyilvánosságra hozatala előtt Prágába, és nem konzultált a csehszlovák vezetőkkel. Aznap este, amikor megszületett a döntés, behívattam a budapesti csehszlovák és a budapesti osztrák nagykövetet. - Ön nem gyanít valami mást a román lépések mögött? Például elképzelhetőnek tart-e olyasmit, hogy Románia - válaszul arra, hogy nem történik semmi az ő érdekében - bejelenti mondjuk a kilépését a Varsói Szerződésből?. .