168óra, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1991-03-12 / 10. szám
A szélsőség sokkal szélsőségesebb Magyar^De Gaulle kerestetik Búcsú a parlamenti demokráciától I - Ön - legalábbis gondolatban - már búcsút mondott a parlamenti demokráciának Magyarországon, hiszen írja is, hogy „A parlamenti demokrácia annyi kísérletet érdemelt meg, amennyit eddig kapott. Ennyit igen, de többet talán nem.” Nem gondolja, hogy rémeket lát? Nem mondtam még búcsút a parlamenti demokráciának, inkább arról van szó, mint az 50-es évek Franciaországában, ahol hosszú parlamenti demokrácia után az ország kénytelen volt belátni, hogy parlamenti demokratikus eszközökkel nem képesek megbirkózni a belpolitika és az akkori külpolitika előtt álló feladatokkal. Kaotikus demokrácia - És akkor jött De Gaulle? „ Nem jött. Kérték, hívták De Gaulle-t. Úgy gondolom, ha a magyar parlament és a parlamenti demokrácia nem képes megbirkózni az ország belpolitikájából, és ami még ennél is fontosabb, az ország regionális helyzetéből és a régió problémáiból adódó külpolitikai gondokkal, akkor a társadalomban, a népben és a pártokban is meg fog erősödni az az érzés, az az akarat, hogy hívjunk valakit, és bízzuk rá az ország irányítását. Számomra nem derül ki egyértelműen, hogy ön mitől fél jobban: valamiféle balolldali hatalomátvételtől, vagy éppen ellenkezőleg, egy szélsőjobboldalitól. A lehetősége mind a kettőnek megvan, és félek is mindkettőtől. Nem tudom, mennyire figyelte meg, egyre szélesebb tábora van a Szent Korona című lap körül csoportosuló, egyelőre még szűk értelmiségnek. Nő a rendezvényeik látogatottsága, újabb és újabb szerzők tűnnek fel a lap hasábjain. Nem akarom eltúlozni ennek a jelentőségét, a francia demokrácia is képes elviselni Le Pen pártját, de - és itt a lényeg - nálunk nincs jól működő demokrácia. Nálunk még nem működik ez a parlamenti demokrácia, és ezért a társadalom teherbíró képessége, a szélsőségek iránti politikai teherbíró képessége sokkal kisebb.Talán az a baj, hogy ezek a bizonyos szélsőségesek, akiktől ön tart, elsősorban jobboldalról, valahogy a „hátsó kapun" bejutnak a fölső politizálás színpadára? Magyarul: beszivárognak, esetleg már ott is vannak a parlamenti pártokban, és talán ezért nehéz vagy emiatt nem történik meg az, ami ilyen esetekben végül is a helyzetet tisztázná: a világos elhatárolódás. Ha valaki mond valamit, azt mindenki legalább ötféleképpen érti és magyarázza, és talán nem is nagyon bánják, hogy ötféleképpen is érthető. Nem gondolja? A szélsőség nem ilyen, a szélsőség sokkal szélsőségesebb. Nemcsak annyira szélsőséges, mint ami a parlamentben van. Ha Magyarországon soha nem lesznek szélsőségesebb erők, csak olyanok, mint amilyenek a mai magyar parlamentben vannak, akkor Magyarország az egyik legtökéletesebb demokráciát építő ország lesz. De egy idő előtti választáson például már bekerülhetnek a szélsőségek is a parlamentbe, senki nem tudja megjósolni, hogy egy idő előtti választásokhoz vezető társadalmi robbanás vagy társadalmi krízis milyen új erőknek ad jó esélyeket a választásokon való szereplésre, és a jó szereplésre. Tehát ön azt mondja, hogy ebben az országban máris kialakult a demokráciának egy olyan kaotikus állapota, amikor az már nem képes működni. Állandó, önmagába visszatérő mozgásban van, ami sehová nem vezet, hacsak nem valamilyen diktatúrához. Tehát ön szerint máris itt tartanánk? - Nem, nem gondolom. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, az én célom elsősorban az volt, hogy az erős köztársasági elnöki intézményre mint lehetőségre hívjam fel a figyelmet. - Miből gondolja, ha most népszavazást tartanának, az emberek igennel voksolnának arra, hogy nekünk erős köztársasági elnök kell, aki végre itt rendet teremt? - Én azt mondom, Isten ments, hogy most elmenjenek az emberek szavazni, vagy bárki is szavazni hívja őket. - A baj csak az, hogy ez nem működhet másképpen, mint a parlamentben. A parlamentben ülő pártoknak kell valamit kitalálniuk, és ha ez megtörténik, akkor megint ugyanazzal az esettel állunk szemben: azt fogják mondani az emberek, hogy már megint kifőztek valamit a parlamentben. Igen, logikailag ez így megállja a helyét, az egyik lehetőség tehát az, hogy maga a parlament hajt végre alkotmánymódosítást. A válság elmélyülésére hivatkozva felerősödni látszanak azok a hangok, amelyek szerint sokkal gyorsabban érhetnének el eredményeket az ország vezetői, ha több hatalommal rendelkeznének. Szente László azért kereste fel Pősze Lajost, az MDF választási kampányának volt vezetőjét, hogy a Népszabadságban megjelent eszmefuttatásáról kérdezze. Népszabadság, 1991. február 20., Pesti Hírlap, 1991. március 5. A megosztottság alternatívája az elnöki rendsze utóbbi egy esztendő azt ígította — és ez nem a is szándék hiánya —, a parlament nem képes is hatékonyan foglalkozni ország talpra állítása és éledés útján való elvidtszempontjából leginkább e kérdésekkel. Szükségestartom pontokban is szerezni ezeket. Nem alakult ki a pártok nélküli mandarinokában a nemzet még cselekvési zsolódjon, lehet a nemzeti egyértelmű figyelembevétele nyomán madár! Fedjük magunkat Óriási politika-és azt gondolni, hogy Pősze Lajos: „A társadalomnak a szélsőségek iránti politikai teherbíró képessége sokkal kisebb" 14