168óra, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1996-04-02 / 13. szám

Kék Sólyom, a kis nemzetek atyja Gasztronómus a­ dzsungelháborúban Ki gondolná, hogy egy Ka­posvár melletti kisközség­ben, Bárdudvarnokon dip­lomáciai képviselet műkö­dik, ráadásul egy távoli, eg­zotikus népé, a karenniké, akik e helytől sok ezer kilo­méterre, Mianmar (Burma) dzsungel borította hegyei kö­zött vívják függetlenségi harcukat. Dr. Cey-Bert Ró­bert magyar gasztronómus, világutazó, néhány éve tele­pedett vissza szülőfalujába, ő a karennik utazó nagykö­vete, rendkívüli és megha­talmazott, ahogy a diplomá­cia nyelvén mondani szokás. HUSZKA IMRE írása. (A férfiú, a karennik atyja és eu­rópai szószólója ma egy somogyi kis faluban él az erdő szélén, egy­kori szülőháza mellé építtetett egy másik, kényelmesebb lakot. Igazi világpolgár. Most épp a sámániz­musról ír könyvet, de ha úgy tartja úri kedve, vándorbotot - repülője­gyet - ragad és megjelenik Hágá­ban szószólóként vagy a híres-hír­hedt Aranyháromszögben, Burmá­ban, a távoli, szívéhez mégis közel álló karennik között. Mellesleg sziú törzsfőnök. Sámánmaszk-gyűjte­­ményét nézve nincs olyan pontja a világnak, ahol ne járt volna...) m - Érdekesen írja a nevét... - Eredetileg Czeibert a családi nevem, felmenőim környékbeli molnárok voltak. Édesapámnak itt volt a vízimalma nem messze, a patakvölgyben. A mostani írásmód magyarázata, hogy francia nyelvte­rületen éltem az utóbbi évtizedek­ben, s hogy nevem valódi hangzá­sát megőrizzem, francia helyesírás szerint kellett leírni. - Hogy került kapcsolatba a karennikkel? Miért épp ve­lük? Nem hiszem, hogy Ma­gyarországon bárki is hal­lott volna arról, hogy él egy ilyen nép a Földön. - Tizenhét évesen, gimnazista­ként fegyverrel harcoltam Buda­pest utcáin az oroszok ellen. A for­radalom bukása után nem volt két­séges, hogy el kell hagynom az or­szágot. Svájcban fejeztem be a kö­zépiskolát, majd a Sorbonne-on doktoráltam szociálpszichológiá­ból. Szakterületem a gasztronómia volt, annak szokásrendszere, nyelvhasználata. Marketing-taná­csadó irodát alapítottam, amely az élelmiszer-fogyasztással kapcsola­tos vizsgálatokra szakosodott. Később nagy szállodaláncoknak, légitársaságoknak terveztem „gasztronómiai arculatot”. A meg­bízások egy része a Távol-Keletre szólt, így töltöttem egyre több időt Hongkongban, Szingapúrban, Thai­­földön. Lassan megerősödött ben­nem az érzés, tulajdonképpen itt kéne élnem. Korábban is foglal­koztam néprajzi kutatásokkal, szo­ciálpszichológusként is érdekelt a kérdés. Gyerekkorom óta érdekel az őstörténet, a sámánizmus, a ter­mészeti népek hitvilága. Elkezd­tem járni Észak-Thaiföld és Burma dzsungeleit, először csak turista­ként, később célzatosabban. Egyre hosszabb időt töltöttem a dzsungel­ben, és megismertem az ott élő né­peket. Először az akákat, aztán a mongokat, végül a karenniket. E kis népek nagy kulturális hagyo­mányokkal, önálló nyelvvel és írásbeliséggel rendelkeznek, sor­suk azonban a megsemmisülés. A burmai katonai junta módszeresen irtja őket. Napalm, bombázás, „et­nikai tisztogatással” egybekötött katonai akciók követik egymást. A dzsungel népei eltérően rea­gálnak a hosszú évek óta tartó irtó­hadjáratra. Vannak a „szarvas” né­pek (például az akák), ők nem ve­szik fel a harcot, beljebb húzódnak a dzsungelbe. Léteznek azonban „tigris” népek, mint a karennik, a mongok. Ők keményen ellenállnak. ■ - Etnikai háborúskodásért elég a szomszédba menni. - A karennik helyzete semmiben sem hasonlít Boszniához. Önálló területet birtokolnak, ott kórháza­kat, iskolákat működtetnek - egy­fajta szuverenitást élveznek. Ezt tá­madja folyamatosan a burmai jun­ta. Tény, hogy az angol protektorá­tus megszűntekor a karenaik ígére­tet kaptak saját állam létrehozásá­ra. Burmában a legnagyobb etni­kum, az „államalkotó nemzet” ará­nya az össznépességen belül 35 százaléknyi. Ők birtokolják a poli­tikai hatalmat, a hadsereget, a köz­­igazgatási pozíciókat, s próbálják leigázni a tizenkét másik törzset, akik a lakosság kétharmadát te­szik ki. - Tény, hogy manapság a nemzetközi közvélemény szemében a szeparatista tö­rekvések nem túl nép­szerűek. - Az autonómia ígéretével már több burmai népcsoportot tárgyaló­­asztalhoz ültetett a junta. A karen­nik nem hisznek ebben, ők a fegy­veres ellenállást választották. A de­mokratikus átalakulás valószínűleg súlyos érdekeket sértene. Kína a diktatúra fő szponzora, ők nem tá­mogatnának egy ilyen fordulatot. Az országban működő multinacio­nális cégek számára is kényelmes tárgyalófél egy diktátor, aki ért a dollárok és fegyverek nyelvén, s akinek védőszárnyai alatt ki lehet irtani a dzsungel értékes fáit, anél­kül, hogy riói és egyéb egyezmé­nyek bárkit is zavarnának.­­ Nemzetközi szerződések kötelezik Burma, Laosz és Thaiföld kormányait az Aranyháromszög néven is­mert terület pacifikálására. Köztudomású, hogy a világ ópiumtermésének jelentős része innen származik,­­ így van. Például az előbb emlí­tett mong törzs területén óriási mennyiséget termelnek és finomí­tanak. A mongoknak rengeteg pén­zük van, még Stinger rakétáik is vannak. Ezért vagy másért, nem tudni, de a kormány légiflottája rit­kábban bombázza őket. A karen­­niknél viszont szigorúan tilos a ká­bítószer birtoklása. Halálbüntetés jár érte. - Mennyi időt töltött a ka­rennik között? - Több évet. Eleinte egy-egy támadásnál hátraküldtek az asszo-I I I ■ I OFFICE OF THE INTERNATIONAL AMBASSADOR OF KARENNI STATE * A burmai dzsungelháborúban

Next