168óra, 1996. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1996-07-30 / 30. szám
Múlt hét elején menesztették az Ikarus igazgatótanácsának elnökét, Angyal Ádámot. A Kádár-korszak egyik legismertebb, s minden bizonnyal legrenitensebb vállalatvezetőjének felmentése kisebb szenzáció. Bár, akik ismerték az Ikarus privatizációjának fejleményeit, sejthették: a nagy visszatérés neki nem sikerülhet. A Ganz-Danubius egykori igazgatója most csak egyetlen évet töltött az elitben, s ki tudja, lesz-e lehetősége az újrázásra. PIKÓ ANDRÁS interjúja.I - Leváltása után ön minden nyilatkozatot elhárított, így amikor két nappal később felhívtam, arra számítottam, hogy elutasít. Mégis kötélnek állt. Mi történt egy nap alatt? - Miután leváltottak, valaki felhívott az ÁPV Rt.-től és azt kérte, hogy ne nyilatkozzam a sajtónak. Rendben van, válaszoltam, csak azt kértem, egy bizonyos valaki hívjon vissza tőlük, hogy megbeszélhessük ezt a dolgot. Vártam egy napot, nem hívott vissza az illető. Gondoltam, innentől kezdve szabad a gazda, most már nyugodtan beszélhetek. - Mikor letettem a kagylót, arra gondoltam, nem sikerült megállapodniuk hallgatása áráról. - Á, ilyesmiről szó sem volt! Egyszerűen csak arra gondoltam: erkölcsi alapon elvárható, hogy valaki megmagyarázza nekem azt, ami szerintem magyarázatra szorul. - Biztos, hogy az ön leváltása olyan jelentőségű ügy, hogy azt meg kell magyarázni? - Ebben az országban élek, nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy itt mindig mindent megmagyaráznak. S valóban: én nem vagyok tényező. Az embernek ilyen esetben magának kell rájönnie a dolgokra. " Suchman Tamás szerint önnek nem sikerült megoldania az Ikarus gondjait, ugyanakkor a vállalatnak javultak a piaci pozíciói. Ezt valószínűleg nem lehet másként értelmezni, mint hogy ön valakiknek nagyon a begyében volt. - Az Ikarusnak valóban sok gondja van, amelyet nekem kellett volna megoldanom, de ez nem sikerült, mert az általam javasolt gyors és radikális terápia sokak érdekét sértette volna. Ezért kellett mennem. - Az ön által javasolt sokkterápiához nehéz is lenne támogatókat találni. Én azt mondtam: az Ikarust lehetetlen egyben eladni, s ha részenként sem sikerülne, végső esetben akár a felszámolás is elképzelhető. A felszámolás nem a gyár bezárását jelenti, hanem azt, hogy a hitelezők és a tulajdonosok érdekeit a magyar autóbuszgyártás érdekei mögé szorítjuk. Ezt aztán végképp nem nyelte le az orosz társtulajdonos. Nyilvánvaló volt az is, hogy mostani piaci lehetőségeinkhez képest túl nagy a vállalat. Felesleges két telephelyet is fenntartani. Az egyiket vagy más munkával kell megbízni, vagy pedig be kell zárni. Ez viszont vállalaton belüli érdekeket sértett. - Sokszor hivatkozott arra, hogy még a miniszterelnök ajtkja is kinyílik, ha ön kopog. Miért nem kért politikai támogatást az elképzeléseihez? - Mert ennek nem sok értelmét láttam. A kérdés számomra az volt: a politikai támogatásért cserébe mennyit kell feladnom elképzeléseimből. A különböző lobbykkal beszélgetve tapasztaltam: sokat. Érzékeltették velem, ha tovább keménykedek, nem sokáig leszek elnök. - Kik érzékeltették ezt? - Nem nehéz kitalálni, hogy a szocialista pártban nehéz elfogadtatni olyan döntéseket, amelyek munkahelyek megszűnésével járnak. Vannak területi érdekek is. Bizonyos országgyűlési képviselők elmondták: ha a gyárat be kell zárni, bármennyire szeretnek is, át fogják hajtani rajtam a vagonokat. - Jól gondolom-e, az ÁPV Rt.-vel azért tá- Egyszer fenn, egyszepül a I I I madt konfliktusa, mert nem tudták elfogadni, hogy az Ikarust lehetetlen egyben eladni? - Nem, mert akikkel én beszéltem az ÁPV Rt. emberei közül, azok egyetértettek ezzel. De az ÁPV sem egységes, ott is különböző csoportok érdekei határozzák meg a döntéseket. Az én leváltásom például nem á tévés találmány, azt Suchman miniszter úr körében döntötték el. Az ÁPV Rt. képviselője is csak az igazgatósági ülésen tudta meg ezt, ahogyan én is. Láthatóan meg is volt lepődve. - Kik alkudtak meg? - A miniszter úr az orosz tulajdonossal és saját magával. Az oroszok féltek attól, hogy felszámolás lesz és elveszítik befektetéseiket. Ezért minden követ megmozgattak eltávolításom érdekében. Úgy gondolom, az orosz partner már jó ideje - pestiesen szólva - szívatta az ÁPV Rt.-t, és ez folytatódik most is. Amikor ezt a céget alapították, hatezer autóbusz megrendelését ígérték. Nem lett belőle semmi. - Ha jól tudom, most is van egy megrendelésük ezer buszra. - Igen, ez jelentené a javuló piaci pozíciót. Meggyőződésem, hogy ez is csak etetés, amellyel elérték menesztésemet. - Mégis, mit lehet tenni, ha a vállalat orosz tulajdonosa egyben a legnagyobb megrendelő is? Jegelheti a privatizációt, de eltávolítani sem lehet a cégből. - Igen, a vevőt fenéken billenteni az üzleti életben nem igazán ildomos és nem is célszerű. De csökkenteni lehetett volna a cégen belüli hatalmát, hiszen kisebbségi tulajdonosként valóban minden kérdésben vétójoguk volt az oroszoknak. Javasoltam ezt, de nem jártam sikerrel. Ma már az orosz piac sem úgy működik, mint korábban. Megszűntek a nagy, országos elosztó vállalatok és önállóan dönthet Moszkva vagy Szentpétervár abban, hogy honnan és milyen közvetítéssel szerzi be az autóbuszait. De lehetett volna találni más partnereket is, ha hagyják. - Ön a kinevezése után azt nyilatkozta, hogy fél év alatt el lehet adni az Ikarust, de már akkor jelezte: ehhez meg kellene változtatni az ÁPV RL-n belüli döntési mechanizmusokat .Azt gondoltam, ha olyan attraktív ajánlatokat teszünk le az asztalra, amelyek bizonyítják, hogy a magyar autóbuszgyártásnak van jövője, akkor sikerülhet a dolog. Először próbálták megakadályozni, hogy ilyen ajánlatokat kérjek, később pedig - amikor kiderült, hogy csak a cég bizonyos részeire jönnek ajánlatok és nem az egészre - már nem is kellettek ezek az ajánlatok. Abban bíztam tehát, hogy az előtt tudok jó üzleti tervet bemutatni nekik és meggyőzni őket, mielőtt megunnának. Tévedtem. Hamarabb lett elegük belőlem a döntéshozóknak. - Nem az volt inkább a baj, hogy ön fölöslegesen kötözködött és konfrontálódott? Feltűnt például egy jó vevő, a Volvo, önnek azonban ez az ajánlat azért nem tetszett, mert - ahogy fogalmazott akkoriban - a 20 / / i Véni vagyok mazochista, számomra a bukás nem tragédia