168óra, 1999. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)

1999-09-16 / 37. szám

pés. A kétkamarás parlament. Az alsóház mellett felsőházzal. Ha az Orbán-kormány meg­nyeri a következő választást, egészen biztosan módosítani akarják az alkotmányt. A szomszéd országokra való te­kintettel persze nem lehet visszaállítani a királyságot, de a korporatív felépítésű parla­mentet igen. Amelynek felső­házában akkor is ott ül majd a történelmi egyházak harminc püspöke, ha egyetlen hívő sem lesz már templomaikban. A hí­vők egészen más egyházak templomaiba járnak majd, amelyek azonban nem törté­nelmiek, nem lesz tehát képvi­seletük a felsőházban. A nem­zetiségek is ott lesznek, vala­mennyi ugyanabban a létszám­ban, mint a Magyarországon létező egyetlen valódi kisebb­ség, a cigányság. S lehet, hogy szakszervezetek sem lesznek már, de azért képviseltetik majd magukat az Országház­ban. Ha ez megvalósul, akkor a mostani elit képes stabilizál­ni hatalmát. ■ Nem érzi abszurdnak azt az állítást, hogy a „polgári kormány ” voltaképpen a feu­dalizmus reinkarnációját te­remti meg?­­ A Fidesztől - a kisgazdák­ról és az MDF-ről nem is be­szélve - távol áll a polgári hagyomány. A valóságos polgári tradíció sokkal in­kább jellemzi a két ellenzéki pártot - az SZDSZ-t és az MSZP-t -, mint a mostani kormánypártokat. Hiszen a két világháború közötti pol­gárság hagyományait ők vi­szik tovább. Egyébként is: egy polgári kormány hogyan fordulhatna szembe a fővá­rossal? Honnan ez a Buda­pestet elutasító provincializ­mus? Amikor a polgárság szimbóluma Budapest. ■A kormány azonban jelen­leg nincs olyan helyzetben, hogy „a feudalizmus reinkar­nációját” teljes egészében véghezvigye. Mégis, mit tehet ennek érdekében?­­ A címeket és a rangokat visszaállíthatja, ha nem az em­beri jogokat érintő kérdésként kezeli ezt. A Hogyhogy? Hiszen az ötlet legfőbb támogatói éppen az emberi jogokra hivatkoznak.­­ Igen ám, de az emberi jogo­kat érintő kérdésekről csak két­harmados többséggel dönthet a parlament. Ez az érvelés tehát visszaüt majd. A privilégiu­mokra való jog egyébként sem tartozik az emberi szabadság­­jogok közé. Sőt, a kasztosodás irányába hat. Ami nem éppen polgári cél. - Akkor milyen módon lehet mégis néhány ezer család tagjait ismét báróvá, gróffá, lófővé vagy primorrá ütni? - A névhasználattal kapcsola­tos technikai rendelkezések által. A családjogi törvény ke­retében például. Ami nem igényel kétharmados támoga­tást. ■ Ön szerint 2002-ben mi­lyen lesz majd Magyaror­szág? - Kétkamarás parlament per­sze nem lesz, de címek és ran­gok igen. A korona átkerül a parlamentbe vagy­­ a legújabb ötlet szerint - a Várba. Igazá­ból tehát ez a koalíció feláldoz­za majd a köztársaságot egy képzeletbeli monarchia oltá­rán. S e refeudalizációs intéz­kedések következtében Ma­gyarországból félig operett­ország lesz. A M­ég jó, hogy csak félig... - Nem jó, mivel azért csak fé­lig, mert kedélyes nem lesz ugyan, de nevetséges igen. KISGAZDA „NEM" Lapzártakor kaptuk a hírt, misze­rint a Független Kisgazdapárt „minden rendelkezésére álló par­lamenti eszközzel meg akarja akadályozni, hogy Magyarorszá­gon ismét használni lehessen a régi nemesi címeket és rangokat ”. Túri-Kovács Béla, a párt parla­menti frakcióvezető-helyettese hangsúlyozta: egy polgári társa­dalomban nincs jövőjük azoknak, akik címekre és rangokra próbál­nak hivatkozni. Túri-Kovács sze­rint, ha a parlament elfogadná az MDF-es Csapody Miklós javasla­tát, ezt azt jelentené, hogy Ma­gyarországon újjáéledne a feuda­lizmus. Szabó Miklós történész egyetértő­­leg kommentálta a kisgazda-poli­tikus megnyilvánulását, mond­ván: a feudális hagyományok fel­értékelődése a polgári egyenlőség eszméjét kérdőjelezi meg. A törté­nész ugyanakkor hozzátette: egy­előre kérdés, hogy a nyilvánvaló koalíciós konfliktusnak csak takti­kai okai vannak-e, vagy pedig az FKGP visszatér az egykori kis­gazdapárt demokratikus hagyo­mányaihoz. Háttér REBBENÉS Grófszakértő, ide jutottam. Midőn először informáltak a Nyáry gróf animálta csapodyi écáról, ha nem fogott is el a nagylöttyös indulat, de így szóltam magamban, magamnak: én, galántai gróf Etcetera, Fraknó örökös ura és várkapitá­nya, a Magyar Országgyűlés főrendi há­zának örökös jogú tagja, kegyúrja Csákvárnak, Császárnak, Forná­­nak meg még vagy húsz helységnek, ezt baromi jó gondolatnak tar­tom, aktuális is, jelentős szociális feszültséget szüntetne meg, hisz gróf, lófő — így tapasztalom - majd’ minden családban akad. És akkor már egy füst alatt visszavonom azt a múltkori „Földet vissza nem veszek!”-et, akkor aztán mehetnek a kicsi gazdák hátfelé korpára malacnak, mert ugye, vagy nekik van földjük, vagy nekem, ez már csak így megyen. Evvel egyszersmind a kormánynak is segít­ségére volnék (a gróf ahol tud, segít), mert hisz a maradék földre már elég volna az a pénz, melyet ez idő szerint Torgyánnak szánnak. (Most jut eszembe, félő, akkor a gánti bánya is az enyém volna... Jaj, mert oly bonyolult minden! Mindegy, majd megtanácskozzuk...) * * * Tágabb családomban tudományos igényű fölmérést végeztem, nő, férfi, idős, fiatal, külföldi, hazai, értelmiségi, munkás, volt minden, szerintem még paraszt is, a szó szellemi értelmében, ahogy kell. Ré­gebben egyszerűen megkérdeztem volna az édesapámat, de ez most már nem lehetséges. Arról számolhatok be, hogy senkit nem villanyozott föl a hír, még közülünk a legsznobabb is csupán legyintett. Deine Sorgen und Roth­schilds Geld soll ich haben (hevenyészett fordításban: Legyen nekem a feneked gondjaid és az R. pénze!), mondotta egyik kiváló vegzált nagynéném. És hogy nem akarna gőgös lenni (nem is az), de hát az ilyen névhez, mint a mienk, nem kell hozzátenni semmit, abban már eleve benne van. És hogy: blődség - de töröljék el. * * * Valóban, az nem vezet jóra, ha érvényben lévő törvényt folyamato­san megszegünk. És nem nagyon volna érv amellett, hogy valaki ne használhassa azt, ami az övé. Evvel a fáradsággal a csokornyakken­­dőt is láthatnák (lényegében tiltották is), vagy a raccsolást. Használ­ja hát, s majd a társadalom dönt, miként reagáljon. Mondjuk hasát fogja a röhögéstől. Vagy hétrét görnyed a sznobságtól. (Ha ez utóbbi következnék be, azt a társadalmi állapotot nyilván nem orvosolná a titulustiltás.) Tehát hogy ezt ránk kell hagyni (nem ránk, grófokra, hanem ránk, emberekre), hogy mit kezdenénk ezekkel az új (régi) szókkal. Annyit adunk, amennyit akarunk. Tudniillik e címekkel csak ez jár, meg­ le­­átbecsülés, semmi más. Megjegyzendő, hogy a privilégiumokat nem ez a ’47-es törvény törölte el, azok már 1848-ban megszűntek. Csapody javaslatában nem látok semmi hátsó szándékot, inkább elkerülhetetlent. Olyan ez kicsit, mint mikor az utcáknak visszaadjuk a régi nevüket. Azok a nevek végül is az ország történelmét mutat­ják. Másfelől Ausztriában se lehet ezeket hivatalosan (csak úton-útfé­­len) használni, mégis egész jól megvannak. Szóval, ahogy a tiltás nem ad demokratikus méltóságot, azonképp a nem tiltás sem ad ha­gyománytiszteletet, történelemismeretet. Egy lófő nem csinál nyarat. * * * A tudományos fölmérés részeként mesélte mindentudó rokonom, New Yorkban mondhatod, hogy count­, a szemük se rebben. Legföl­jebb, ha rossz a kiejtésed, cunt­, akkor rebben. Arra rebben. 1. count, ejtsd kaunt, jelen­tése: gróf, azaz a bárónál eggyel magasabb főnemes, 2. cunt, ejtsd kánt, jelen­tése: pina, de ez nem szere­pel az értelmező kéziszótár­ban, így erről bővebbet itt, most, nem áll módunkban közölni; talán, bizonyos értelemben a lófő ellentéte. 168 óra 19

Next