168óra, 1999. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
1999-09-16 / 37. szám
pés. A kétkamarás parlament. Az alsóház mellett felsőházzal. Ha az Orbán-kormány megnyeri a következő választást, egészen biztosan módosítani akarják az alkotmányt. A szomszéd országokra való tekintettel persze nem lehet visszaállítani a királyságot, de a korporatív felépítésű parlamentet igen. Amelynek felsőházában akkor is ott ül majd a történelmi egyházak harminc püspöke, ha egyetlen hívő sem lesz már templomaikban. A hívők egészen más egyházak templomaiba járnak majd, amelyek azonban nem történelmiek, nem lesz tehát képviseletük a felsőházban. A nemzetiségek is ott lesznek, valamennyi ugyanabban a létszámban, mint a Magyarországon létező egyetlen valódi kisebbség, a cigányság. S lehet, hogy szakszervezetek sem lesznek már, de azért képviseltetik majd magukat az Országházban. Ha ez megvalósul, akkor a mostani elit képes stabilizálni hatalmát. ■ Nem érzi abszurdnak azt az állítást, hogy a „polgári kormány ” voltaképpen a feudalizmus reinkarnációját teremti meg? A Fidesztől - a kisgazdákról és az MDF-ről nem is beszélve - távol áll a polgári hagyomány. A valóságos polgári tradíció sokkal inkább jellemzi a két ellenzéki pártot - az SZDSZ-t és az MSZP-t -, mint a mostani kormánypártokat. Hiszen a két világháború közötti polgárság hagyományait ők viszik tovább. Egyébként is: egy polgári kormány hogyan fordulhatna szembe a fővárossal? Honnan ez a Budapestet elutasító provincializmus? Amikor a polgárság szimbóluma Budapest. ■A kormány azonban jelenleg nincs olyan helyzetben, hogy „a feudalizmus reinkarnációját” teljes egészében véghezvigye. Mégis, mit tehet ennek érdekében? A címeket és a rangokat visszaállíthatja, ha nem az emberi jogokat érintő kérdésként kezeli ezt. A Hogyhogy? Hiszen az ötlet legfőbb támogatói éppen az emberi jogokra hivatkoznak. Igen ám, de az emberi jogokat érintő kérdésekről csak kétharmados többséggel dönthet a parlament. Ez az érvelés tehát visszaüt majd. A privilégiumokra való jog egyébként sem tartozik az emberi szabadságjogok közé. Sőt, a kasztosodás irányába hat. Ami nem éppen polgári cél. - Akkor milyen módon lehet mégis néhány ezer család tagjait ismét báróvá, gróffá, lófővé vagy primorrá ütni? - A névhasználattal kapcsolatos technikai rendelkezések által. A családjogi törvény keretében például. Ami nem igényel kétharmados támogatást. ■ Ön szerint 2002-ben milyen lesz majd Magyarország? - Kétkamarás parlament persze nem lesz, de címek és rangok igen. A korona átkerül a parlamentbe vagy a legújabb ötlet szerint - a Várba. Igazából tehát ez a koalíció feláldozza majd a köztársaságot egy képzeletbeli monarchia oltárán. S e refeudalizációs intézkedések következtében Magyarországból félig operettország lesz. A Még jó, hogy csak félig... - Nem jó, mivel azért csak félig, mert kedélyes nem lesz ugyan, de nevetséges igen. KISGAZDA „NEM" Lapzártakor kaptuk a hírt, miszerint a Független Kisgazdapárt „minden rendelkezésére álló parlamenti eszközzel meg akarja akadályozni, hogy Magyarországon ismét használni lehessen a régi nemesi címeket és rangokat ”. Túri-Kovács Béla, a párt parlamenti frakcióvezető-helyettese hangsúlyozta: egy polgári társadalomban nincs jövőjük azoknak, akik címekre és rangokra próbálnak hivatkozni. Túri-Kovács szerint, ha a parlament elfogadná az MDF-es Csapody Miklós javaslatát, ezt azt jelentené, hogy Magyarországon újjáéledne a feudalizmus. Szabó Miklós történész egyetértőleg kommentálta a kisgazda-politikus megnyilvánulását, mondván: a feudális hagyományok felértékelődése a polgári egyenlőség eszméjét kérdőjelezi meg. A történész ugyanakkor hozzátette: egyelőre kérdés, hogy a nyilvánvaló koalíciós konfliktusnak csak taktikai okai vannak-e, vagy pedig az FKGP visszatér az egykori kisgazdapárt demokratikus hagyományaihoz. Háttér REBBENÉS Grófszakértő, ide jutottam. Midőn először informáltak a Nyáry gróf animálta csapodyi écáról, ha nem fogott is el a nagylöttyös indulat, de így szóltam magamban, magamnak: én, galántai gróf Etcetera, Fraknó örökös ura és várkapitánya, a Magyar Országgyűlés főrendi házának örökös jogú tagja, kegyúrja Csákvárnak, Császárnak, Fornának meg még vagy húsz helységnek, ezt baromi jó gondolatnak tartom, aktuális is, jelentős szociális feszültséget szüntetne meg, hisz gróf, lófő — így tapasztalom - majd’ minden családban akad. És akkor már egy füst alatt visszavonom azt a múltkori „Földet vissza nem veszek!”-et, akkor aztán mehetnek a kicsi gazdák hátfelé korpára malacnak, mert ugye, vagy nekik van földjük, vagy nekem, ez már csak így megyen. Evvel egyszersmind a kormánynak is segítségére volnék (a gróf ahol tud, segít), mert hisz a maradék földre már elég volna az a pénz, melyet ez idő szerint Torgyánnak szánnak. (Most jut eszembe, félő, akkor a gánti bánya is az enyém volna... Jaj, mert oly bonyolult minden! Mindegy, majd megtanácskozzuk...) * * * Tágabb családomban tudományos igényű fölmérést végeztem, nő, férfi, idős, fiatal, külföldi, hazai, értelmiségi, munkás, volt minden, szerintem még paraszt is, a szó szellemi értelmében, ahogy kell. Régebben egyszerűen megkérdeztem volna az édesapámat, de ez most már nem lehetséges. Arról számolhatok be, hogy senkit nem villanyozott föl a hír, még közülünk a legsznobabb is csupán legyintett. Deine Sorgen und Rothschilds Geld soll ich haben (hevenyészett fordításban: Legyen nekem a feneked gondjaid és az R. pénze!), mondotta egyik kiváló vegzált nagynéném. És hogy nem akarna gőgös lenni (nem is az), de hát az ilyen névhez, mint a mienk, nem kell hozzátenni semmit, abban már eleve benne van. És hogy: blődség - de töröljék el. * * * Valóban, az nem vezet jóra, ha érvényben lévő törvényt folyamatosan megszegünk. És nem nagyon volna érv amellett, hogy valaki ne használhassa azt, ami az övé. Evvel a fáradsággal a csokornyakkendőt is láthatnák (lényegében tiltották is), vagy a raccsolást. Használja hát, s majd a társadalom dönt, miként reagáljon. Mondjuk hasát fogja a röhögéstől. Vagy hétrét görnyed a sznobságtól. (Ha ez utóbbi következnék be, azt a társadalmi állapotot nyilván nem orvosolná a titulustiltás.) Tehát hogy ezt ránk kell hagyni (nem ránk, grófokra, hanem ránk, emberekre), hogy mit kezdenénk ezekkel az új (régi) szókkal. Annyit adunk, amennyit akarunk. Tudniillik e címekkel csak ez jár, meg leátbecsülés, semmi más. Megjegyzendő, hogy a privilégiumokat nem ez a ’47-es törvény törölte el, azok már 1848-ban megszűntek. Csapody javaslatában nem látok semmi hátsó szándékot, inkább elkerülhetetlent. Olyan ez kicsit, mint mikor az utcáknak visszaadjuk a régi nevüket. Azok a nevek végül is az ország történelmét mutatják. Másfelől Ausztriában se lehet ezeket hivatalosan (csak úton-útfélen) használni, mégis egész jól megvannak. Szóval, ahogy a tiltás nem ad demokratikus méltóságot, azonképp a nem tiltás sem ad hagyománytiszteletet, történelemismeretet. Egy lófő nem csinál nyarat. * * * A tudományos fölmérés részeként mesélte mindentudó rokonom, New Yorkban mondhatod, hogy count, a szemük se rebben. Legföljebb, ha rossz a kiejtésed, cunt, akkor rebben. Arra rebben. 1. count, ejtsd kaunt, jelentése: gróf, azaz a bárónál eggyel magasabb főnemes, 2. cunt, ejtsd kánt, jelentése: pina, de ez nem szerepel az értelmező kéziszótárban, így erről bővebbet itt, most, nem áll módunkban közölni; talán, bizonyos értelemben a lófő ellentéte. 168 óra 19