168óra, 2000. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-28 / 39. szám
Kultúra NEMZET színésze KÁLLAI FERENC A POLITIKAI SZEXEPILRŐL A hetvenöt éves színész szerint ha nem robbantották volna fel a hajdani Nemzetit, a gyűlölet vetette volna szét. A mostani névcseréről meg azt gondolja: felesleges nagy garral tiltakozni, amiért új tábla kerül a teátrum homlokzatára. S azokat sem érti, akik kardcsörtetésre használták a nemzet színésze cím odaítélését. Úgy véli: ilyen kézzelfogható elismerés még nem volt a magyar színháztörténetben SZTANKAY ÁDÁM interjúja. ■ Úgy tudom, első direktora, Both Béla becsületre intette önt. Bárdos Artúr pedig a naivitásán élcelődött. - Both Béla egy meghallgatáson fedezett fel. Hároméves szerződést ajánlott a Szabad Színházhoz, pedig a háború miatt el sem végeztem az akadémiát. Hanem ’45 lázas tavaszán betévedtem a Nemzetibe is. Megállított egy úriember, s miután kérdezte, színész vagyok-e, azt mondta, leszerződtet. Néztem rá, kihez van szerencsém? Bárdos Artúrhoz, a Belvárosi Színház igazgatójához, felelte, majd megfeddett műveletlenségemért. Szerencsére olvastam két könyvét, ettől megenyhült, és mindjárt dupla annyi fizetést ajánlott, mint a Szabad Színház. Amikor elmondtam Bothnak, mi a helyzet, azt kérdezte: „Ön ilyen gerinccel kezdi a pályát?” Nála maradtam. Bárdos csak mosolygott a naivitásomon: „Kedves fiam, ezen a pályán maga nem fog meggazdagodni.” Másfél év után végül átmentem hozzá. Mégiscsak erősebb csapat volt ott. ■ Egy jó csapat mindennél fontosabb? Már gyerekkoromban ezt gondoltam. Tizenhárom évesen jöttem fel Pestre Gyomáról. Barátokra, játszótársakra vágytam. A ligetben kinéztem magamnak egy bandát. Pesti vagány volt a vezérük, szuggesztív figura. Egy pad tetején ücsörgött, mellette négyet fiú - mint a westernhősök. Napokig keringtem körülöttük, mire fejem fölött történik. Jobb idézőjelbe tenni azt, ami 168 óra 30