168óra, 2004. április-június (16. évfolyam, 13-25. szám)

2004-04-01 / 13. szám

HOVÁ JUTOTT AZ OR A napokban tölti be nyolcvanadik életévét. A Franciaországba emigrált újságíró-írót annak idején maga a kommunizmus józanítot­­ta ki az eszméből. Pá­rizsban több mint har­minc évig szerkesztette az Irodalmi Újságot. Ő írta meg Nagy Imre első életrajzát is. Ma már értelmét sem látja annak, hogy a magyar sajtóban publikáljon. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja. ■ Budapesten ünnepli a születésnapját?­­ Szeretnék otthon lenni, s édesanyámra emlékezve el­baktatni a Bakáts térre, ahol születtem. ■ Gondolom, a hazai köz­élet és kultúra vezetői már meghívták a tiszteletére szervezett ünnepségekre. - Viccel? Ki veszi észre, hogy egy távolban élő ma­gyar betűvető nyolcvanéves? ■ A '97-ben megjelent Fal­ra borsó című kötetében is írja: nem látja értelmét, hogy a hazai sajtóban pub­likáljon. - Amikor ’90 után akadt mondanivalóm, megírtam. Azt hittem, lesz foganatja. Nem volt. Tudomásul vettem, felhagytam a publicisztiká­val. A felismerés nem csupán magamra vonatkozott. Utolsó cikkemben 1995-ben azt ír­tam: a sajtóban megfogalma­zott véleményeknek alig-alig vagy egyáltalán nincs hatá­suk azokra, akik az ország sorsát intézik. ■ Annak idején - néhány évig - hitt a kommunizmus­ban. Mi józanította ki be­lőle? — Maga a kommunizmus. A vakhit és a kiábrándulás fo­lyamatáról Aczél Tamás bará­tommal negyvenhat évvel ez­előtt írtuk meg a Tisztító vi­har című könyvet. Magyarul először Londonban, aztán Kölnben, majd ’86-ban Bu­dapesten szamizdatban, ’89- ben pedig már legálisan a JATE-nál jelent meg Szege­den. Kiábrándulásunk oka tö­mören: felismertük, hová ju­tott az ország a szovjet típusú diktatúra alatt. Számunkra a legmegrázóbb talán az volt, amikor a börtönből kezdtek szabadulni azok a kommunis­ták, akiket saját pártjuk jutta­tott ártatlanul a rácsok mögé. Suttogva mondták el nekünk, milyen kínzásokon mentek keresztül, miféle hamis vallo­másokat csikartak-vertek ki belőlük. Milyen párt az, ame­lyik még a saját híveivel is így bánik? A leghangosabb vádat a rendszer ellen azok „kiáltották” a fülünkbe, akik már nem beszélhettek. Aki­ket kivégeztek. ■ A Szabad Nép munkatár­sa lett 1946-ban. ’54-ben lá­zadást szerveztek a lap sztá­linista vezetése ellen. Nem féltek a megtorlástól?­­ Számoltunk azzal, hogy nem fogjuk megúszni. De át­­éreztük a felelősségünket, s hogy nem cselekedhetünk másképp. Abban a lázadás­ban részt vett Kornai János, Kende Péter, Novobáczky Sándor, Lőcsei Pál, Tardos Tibor, Fehér Lajos, Fekete Sándor, Lénárt Gábor, Kövesi Endre, Szilvási Lajos, és magunk mellett tudhattunk olyan egykori kollégákat, mint Vásárhelyi Miklós, Losonczy Géza, Gimes Mik­lós, Molnár Miklós. Aligha van még egy magyar újság, amelyik annyi mártírt adott a nemzetnek, annyi munkatár­sa került börtönbe, külső és belső száműzetésbe, mint a szörnyűséges Szabad Nép. A lázadás amúgy egy pártgyű­lésen kezdődött. Én voltam az első felszólaló. Beszédem­ben azt is mondtam: ebben az országban a megtisztulás vi­harára van szükség. És ezt a vihart nem lehet fuvallatok­ban adagolni. ■ Bizonyára Rákosiék sem fuvallattal reagáltak.­­ Berendeltek minket a poli­tikai bizottság elé. Ott ült Rá­kosi, Gerő, Farkas Mihály is, aki nekem támadt: „Mondja meg, kiknek kell a maga tisz­tító viharát felkavarniuk? Ki­ket kell elsöpörnie?” Legszí­vesebben azt feleltem volna: magát és azokat, akik maga mellett ülnek. De ezt har­mincéves fiatalemberként - szemben ezekkel a véreske­zű alakokkal - nem mertem kimondani. Dadogtam vala­mit, Farkas pedig nekem sze­gezte: „Neveket mondjon!” ■ Aztán ? — Rövidesen behívott a pártközpontba, és közöl­te: leváltottak a szer­kesztőbizottságból. Hoz­zátette: „Magának meg kell fürödnie a munkás­­osztály olvasztómeden­céjében!” Nem volt va­lami biztató perspektíva. Egy évre rá az úgyneve­zett Memorandumban 59 párttag író, újságíró, filmrendező, színmű­vész, zeneszerző tiltako­zott a párt kultúrpolitiká­ja ellen. Rákosiék a „nép- és pártellenes” megmozdulás vezetői­ként név szerint ötünket bélyegeztek meg: Déry Tibort, Zelk Zoltánt, Háy Gyulát, Aczél Ta­mást és engem. Biztosak voltunk abban, hogy ha­marosan letartóztatnak. Behívott Horváth Már­ton, a Szabad Nép fő­­szerkesztője - akkor már rég ki voltam rúgva a laptól­­, és­­az elvtár- MÉRAY TIBOR BÁTORSÁGRÓL ÉS TILTAKOZÁSRÓL

Next