168óra, 2016. július-szeptember (28. évfolyam, 27-39. szám)
2016-07-14 / 28. szám
64 »A MÚLTIDŐ «4 áldozatok között az autót életükben nem látott gyalogosok és a versenyzők nagyjából fele-fele arányban képviseltették magukat. A kocsik - az 1906-os GP-n legalábbis - legfeljebb ezerkilósak lehettek, ezért valójában egy gyengén rugózott, négy kerékkel ellátott vaslétrán ült a vezető és a szerelő, az óriási motor pedig 120-140 kilométer/óra sebességre gyorsította fel a szerkezetet. A Párizstól kétszáz kilométerre, délnyugatra lévő Le Mans közelében kijelölt, háromszög alakú pályát néhány országútszakasz felhasználásával, öszszekötések építésével alakították ki, s egyes helyeken szorosan egymás mellé helyezett vasúti talpfákból készített szükségúton bukdácsoltak a kocsik. Tizenkét kör volt a versenytáv, öszszesen bő 1200 kilométer, két napra elosztva. Valamennyi jelentős francia autógyár képviseltette magát. A Renault három csapatot indított, első számú versenyzőjük a gyár fejlesztési részlegénél 1900 óta technikusként dolgozó Szisz Ferenc volt. A Renault autógyárat alapító-birtokló fivérek ifjabbika, Marcel Renault 1903-ban a Párizs— Madrid-versenyen elszenvedett balesetben életét veszítette, s Szisz, aki Louis Renault szerelője és versenyzőtársa volt, ekkor ült át egy versenykocsi volánja mögé. Nem kedélyes pöfögésről szólt a verseny. Kőkemény hajsza folyt a másodpercekért, a gyakorlatilag fék nélküli gépezetek minden éles kanyart farolással vettek be, az elöl haladó kocsi által felvert porban az előzés istenkísértésnek számított, de a magányos száguldónak is állandóan számítania kellett riadtan befutó állatokra, gyanútlan szekeresekre és a rosszindulatú falusiak által eszkábált akadályokra, alattomos gödrökre. Ezen a futamon a versenyzők dolgát a meleg is nehezítette. A nagy forróságban megolvadt az utak portalanítására kilocsolt kátrány, és a sárvédő nélküli kerekekről a sofőrök arcára csapódva súlyos sebeket ejtett. Az egyik Renault-versenyző szemüvegét betörte egy hátrányos kő, de a versenybírák nem engedélyezték a cserét, mondván, a szabályzat nem ad rá lehetőséget. J. Edmond nem tehetett mást, fel kellett adnia a futamot. A győzelem — ahogy manapság — csak részben múlt a vezetési tudáson, legalább annyira a technikán. A sok lovas kocsi miatt az utak fel voltak hintve patkószögekkel, s ezek a kis vasékek hamar utat találtak a radírgumi puhaságú autókerekekbe. Egy autóverseny tehát jobbára gumiszerelésből és kurblizásból állt. Defekt esetén a szerelő és a vezető levette a kereket, a lyukas köpenyt egy éles késsel levágták a felniről, majd vérhólyagok és zúzódások árán felfeszegették az újat. Ez nagyjából negyedórát emésztett fel. 1906-ban azok a csapatok, amelyek a Michelin cég újdon