168óra, 2019. október-december (31. évfolyam, 40-52. szám)
2019-12-19 / 51-52. szám
- Azt gondolom, Géza voltaképp elégett. A színpadon minden este otthagyott magából egy kis darabot, és eddig bírta. Elképesztő energiákkal dolgozott, a kabaréban maximális hőfokon kell lobogni, különben bealszik a közönség. Ennek megvolt az ára, de neki ez volt az élete. Amikor a kórházból kijött, alig várta, hogy újra játszhasson, nem törődött semmivel. Ugyanakkor az utolsó éveiben a felesége, Ildikó nyugodt hátországot teremtett neki. Szépen éltek együtt. Halála éppen a 2002-es országos választások első fordulója után történ. A Fidesz vesztésre állt, Orbán Viktor pedig a Testnevelési Főiskola előtt tartott beszédében harcot hirdetett a baloldal ellen. A városi legendák szerint Hofit a túlfűtött választási hadjárat is megviselte. A gyászhír megjelenése után Kerényi Imre az ATV reggeli műsorában elmondta, Géza három nappal a halála előtt még játszott a Madách Kamarában. A3 pótszéket adtak el, és állva tapsolt a közönség. Nem tudták, hogy utoljára. Hofi Géza minden korban megőrizte alkotói szuverenitását. Ebben is példakép lehetne ma is. Ahogy Malek Miklós mondja: „Ő nem volt zászlókhoz köthető.” Sikerének titka a sokoldalúságában is rejlett: nemcsak a poénoknak volt a mestere, hanem kitűnően rajzolt is. Soha nem tanult zenélni, énekelni, de elképesztő ritmusérzékkel olyan taktusokat tudott előadni, amiket hangszereken sem lehet. Király Levente szerint Hofi mindig úgy tett, mintha csak összevissza fecsegne, de a szövegét hihetetlen pontossággal építette fel, és filozófiai mélységű mondatai voltak. Az udvari bolond álarca filozófust takart. A humorista halálának tizedik évfordulóján Kalmár Tibor Ha Hofi élne címmel rendezett előadást a Spinozában. Megkérdeztük tőle, mi lenne, ha Hofi élne. - Akkor nagyon be lenne szarva a mai politikai vezetés. A kormányt bíráló cikkek, publicisztikák halk tücsökzenék ahhoz képest, hogy ő milyen keményeket mondana. Nagyon utálná ezt a világot, hányingere lenne tőle. Király Levente szerint a mai stand uposok között is van olyan, például Bödőcs Tibor, aki erős politikai szövegeket is mond, tehetsége alapján is sokan őt tekintik Hofi utódjának. Csakhogy a mai médiaközeg teljesen más. Hofi idejében egy televízió volt, mindenki azt nézte, jóval könnyebb volt az emberekhez eljutni. A társadalom is megváltozott, sokkal rétegzettebb, megosztottabb lett. Hofi műsorait a segédmunkástól az akadémikusig mindenki nézte, mindenkit meg tudott szólítani. Ez ma nehezebb lenne, vagy inkább lehetetlen. Kalmár Tibor állítja, a hetvenes-nyolcvanas évek kultúrpolitikája jóval nyitottabb és liberálisabb volt, mint a mai. Ez az oka annak, hogy akkoriban hagyták Hofit játszani, szerepelhetett a televízióban, ma pedig már nem. Kádárék még tudtak önmagukon nevetni, ami a mostani kurzus vezetőiről nem mondható el. A diktatúrákban is volt humor, de a jelenlegi közéletből teljesen elveszett. Tegyük hozzá, ma, amikor újra félelem és hallgatás némítja el a társadalmat, óriási szükség lenne olyan nagyszájú kisemberekre, akik a hatalom szemébe mernének röhögni. Ahogyan ezt Hofi Géza is tette. / Sándor Zsuzsanna /UMBANÉKOM« szílsS. *s', 2019. december 19. 75