2000, 1991 (3.évfolyam) július
Lengyel László: Félúton
2000 égető kérdéseiben döntésre jusson. A kormánytagok között nincs szoros szakmai és emberi kapcsolat, bizalom. Ennek egyik oka, hogy nem egy csapatról van szó, hanem ellentétes indíttatású emberekről, a másik, hogy a politikai, néha a személyes politikai értékek a szakmai értékek előtt állnak. bb) Az erős kormányfő megvalósult. Bár az MDF országos gyűlésén felmerült, hogy a kormányfő helyébe vagy mellé elnököt válasszanak, de végül erre nem került sor. A kormányfő a legfontosabb minisztériumokba saját embereit választhatta ki, cserébe kevésbé fontos minisztériumok esetében tett engedményt saját pártján belül és a koalíciós partnereknek. Az első két hónapban szinte kizárólag a Miniszterelnöki Hivatal mozgatta a gazdasági átalakítási munkálatokat. A miniszterelnöknek a kívántnál is nagyobb hatalma, hatásköre alakult ki, az ügyek jelentős része „föltolakodott" miniszterelnöki szintre. cc) Az új kormányzati apparátusok alig tudtak kialakulni. A koncepcióban meghatározott súlypontok nem jöttek létre, a Belügyminisztérium nem vált a közigazgatási reform irányítójává, a Pénzügyminisztérium nem tölti be sem a gazdasági csúcsminisztérium, sem a költségvetési minisztérium szerepét, a Munkaügyi és a Népjóléti Minisztérium még a program szerinti módon sem tudták összehangolni működésüket a gazdasági csúcson. A Pénzügyminisztérium belső szervezeti felépítése még zavaros és tisztázatlan. dd) A kormányzati koordinálás nem tudott létrejönni. Kezdetben nem működött a minisztériumok közötti egyeztetés, majd a Gazdasági Kabinetben kellett a minisztereket az adminisztratív államtitkárokkal helyettesíteni, hogy valóban történjen előkészítés. A minisztériumok közötti hatáskörök tisztázatlanok maradtak. A parlamenti frakciók és a minisztériumok között az együttműködés zavaros. A törvények előkészítése rohammunkában, sokszor végiggondolatlanul történtek. ee) A szakértőket nem sikerült megőrizni és bevonni, részben a választási harcban hangoztatott politikai jelszavak miatt, részben azért, mert a kiválasztott miniszterek, politikai államtitkárok nem képviseltek szakértői csoportokat. A pénzügyesek, a tervesek, az iparosok, az agrárosok, vagy éppen az igazságügy professzori csoportjai nem maradtak benn sem a vezetésben, sem az apparátusokban. Ennek következtében a miniszterek és az államtitkárok kénytelenek voltak új emberekkel együttműködni. Saját embereik száma korlátozott volt, új csapatokat nem tudtak hozni. Miért nem vált be a kormányfői koncepció? A koncepció volt helytelen, a végrehajtás volt rosszul kivitelezett vagy egyszerűen még meg kell érnie? A koncepció alapja egy történeti-alkotmányos felfogás, amely a hatalmi ágak klasszikus megosztásán, a súlyok-ellensúlyok rendszerén, a magyar jog- és alkotmányfejlődés százötven éves történetének megítélésén alapszik. Az államot, a kormányzatot közigazgató és közszolgáltató államként fogja fel, amelynek a gazdaságban nincs igazán aktív szerepe. Ez az államfelfogás ellentétes azokkal az adottságokkal, amelyek a társadalmigazdasági szerkezetet ma jellemzik, ezért inkább visszanyúlásként értelmezhető a háború előtti, sőt még régebbi (dualizmus) adottságokhoz. Az elmúlt negyven év zárójelbe tétele folytán ez az államfilozófia a hatalomgyakorlás ésszerűségére, a politikai és gazdasági erőviszonyokra alapított politikai intervencionista államelképzelésekkel is ellentétes, de ellentétes a jóléti állam koncepciójával is. Nincs köze a kádári pragmatikus, alkudozó-érdekegyeztető kormányzati „elmélethez" és gyakorlathoz sem. A koncepcióval nem értett egyet sem Bod Péter Ákos ipari, sem Kádár Béla NGKM-miniszter, sem Matolcsy György, a Gazdaságpolitikai Titkárság volt államtitkára. Az előbbiek egy korszerű Tervhivatal, Tervintézet stratégiai irányító szerepében gondolkodtak, amelyet a Költségvetési Minisztérium csak kiegészít. Matolcsy pedig a miniszterelnökre szabott gazdaságirányító kormányban hitt. c V_Csakhogy a legalista, történelmi modellen alapuló államépítés nem vihető be a magyar - a kelet-közép-európai - gyakorlatba anélkül, hogy le ne küzdjük az alkudozó-érdekegyeztető (már-már korporatív-korrupt) kádári államgépezet erőcsoportjait és közigazgatási, gazdaságpolitikai technikáját, illetve a politikai intervencionista állam megteremtésének kihívásait. Az Antall-koncepció mögött nem állnak társadalmi erőcsoportok, és nincs mögötte szakértői elit. Másrészt a késő Kádárkor állama elveszítette beavatkozási lehetőségeinek nagy részét. Az Antall-kormány olyan közigazgatási és gazdaságirányítási helyzetet örökölt, amikor a törvényes lehetőségek alapján a kormányzat mozgástere a gazdasági szereplőkkel szemben kicsi, beavatkozni, hatni csak a politikai kampányok technikáival tud. Az államigazgatás erejének biztosítékai megroppantak. Nincs központi terv, a központi költségvetés bevételi oldala törvényekkel van megkötve, minden további bevétel kivételes szabályokat igényel, a közvetlenül államigazgatási kézben lévő tulajdon aránya a nemzeti vagyon negyede, a vállalati tanácsoknál és az önkormányzó vállalatoknál, valamint a szövetkezeteknél az állam csak közvetett beavatkozásra képes, az árak, a bérek, az import jelentős részben liberalizálva vannak. A Kádár-rendszer nem egy erős, központosított államot és kormányzatot hagyott hátra, hanem gyengét, a gazdasági és politikai erőcsoportoknak kiszolgáltatottat, amely hol az egyik, hol a másik erőcsoport, oligarchia érdekében avatkozik be. A késő Kádár-korban, illetve a másfél-kétéves átmenetben megindult nemcsak a nemzeti vagyon, de az ezzel összefüggő hatalmak újraelosztása is. A kormányzat a nagyvállalati spontán privatizáció, a magántulajdonosi élénkülés következtében kikerült az irányító szerepköréből. 1. Az MDF radikális szárnya túlságosan nagy fordulatnak tekintette Antall kormányát és koncepcióját. 2. A miniszterelnök választotta ki a belügy, külügy, pénzügy, NGKM, iparügy minisztereit, de kompromisszumot kötött a művelődési, a munkaügyi tárcák vezetői tekintetében, illetve a tárca nélküli minisztereknél. 3. Matolcsy György, a kabinet titkára és csapata fogalmazta a kormány gyorsprogramját, készítette elő a nemzetközi tárgyalások feltételeit, irányították a privatizációs munkákat. 4 LENGYEL LÁSZLÓ 4. A Kádár-korszak utolsó húsz évében kialakultak pénzügyi, tervhivatali és ágazati, viszonylag felkészült szakértői csoportosulások. 1987 után új nemzedékek is benyomultak a központi apparátusok vezető helyeire, szakértő munkatársi posztjaira, ahol már nem vagy kevéssé számított a politikai hovatartozás. 5. A központi államigazgatás csak az államigazgatási irányítás alatt álló vállalatokra, a helyhatóságokhoz nem tartozó költségvetési intézményekre, az állami gazdasági és tsz-ben lévő állami földekre (a nemzeti földvagyon kb. egynegyedére) hozhat közvetlen döntéseket.