2000, 1994 (6.évfolyam) február
Ezredévi beszélgetés Hankiss Elemér szociológussal
2000is sok történelem futott egymás mellett, egymást keresztezve és változva. A változások gyorsulnak és sokfélévé váltak; a történelem nem lassan hömpölyög, hanem villámgyorsan cikázik. Azt is gyakran halljuk, hogy igazság nincsen, csak vélemények vannak, és arról van szó, hogy a véleményeket egyre jobb és jobb hallgatóság előtt kell tudni igazolni. Ez a gondolkodás fejlődése. Nincs igazság, hanem csak egyre jobban igazolható vélemények vannak. Ez a másik fontos eleme a posztmodern gondolkodásnak. Nagyon sokaknál találkozhatunk azzal a gondolattal is, hogy nincs azonosság. Az emberi személyiséget kitalálták a reneszánszban, Kanték megerősítették, később ezt még fokozták. Mára kiderült: nincs ilyen, hogy emberi személyiség, az ember struktúrák hálójának metszéspontját képező valami. A struktúrák pedig állandóan változnak, és ugyanígy változik napról napra az ember, mivel nincs igazi személyiségmag. Mégis ebben a függőségi rendszerben kell megteremtenie az embernek a saját szabadságát és a saját mibenlétét. Ezek azok a posztmodern vagy újabb kori gondolatok, ha már így nevezzük, amelyek megpróbálják értelmezni egyfelől a gyorsuló időt és a nagyon komplexszé váló összefüggésrendszereket, másfelől próbálják kidolgozni a védekezési mechanizmusokat. Hisz' végtére minden filozófia, minden ideológia vagy gondolatrendszer az ember egyfajta védekezési rendszere a valósággal szemben. Meg akarom érteni, úgy akarom értelmezni a világot, hogy nekem abban helyem és lehetőségem legyen. Ilyen értelmezési kísérletek a filozófiák, és ebből a szempontból a posztmodern név alatt összefoglalható ezernyi kísérlet is mind próbálkozás arra, hogy védekezzünk a fölgyorsuló, változó, széthulló vagy átalakuló világgal szemben. MINDERRE TEKINTETTEL MI A HELYE, ILLETVE A SZEREPE A MAI SZOCIOLÓGIÁNAK? A szociológia nemigen tudja követni a gyors változásokat. A Kelet-Európával foglalkozó tudósok hisztériás állapotban vannak. Próbálnak cikkeket írni, gyorsan publikálni, hogy érvényét ne veszítse mondandójuk. Ám mire a könyv megjelenik, elavul. A szociológia most pánikállapotban van. Dadogó, hadaró próbálkozás folyik, de igazából majdhogynem csak az újságírásszintű hozzászólásokat lehet olvasni. Leginkább az tapasztalható, hogy a korszak átalakulási folyamatain dolgozó társadalomtudósok vagy elmennek politikusnak, vagy pedig hetilapokban, havilapokban próbálnak publikálni, és az agyukban fölgyűlt tudásanyag alapján próbálják értelmezni a történéseket. De ez nem igazán társadalomtudomány, inkább társadalomtudósok fontos értelmezési kísérlete. MILYENNEK KELLENE LENNIE A KOR SZERINT VALÓ TÁRSADALOMTUDOMÁNYNAK? Azt hiszem, hogy a társadalomtudományoknak a korábbinál nagyobb mértékben kell a trendelemzésre, a folyamatelemzésre koncentrálniuk. Olyan állóképeket ugyanis, amiket korábban csináltak, már nem lehet készíteni, mert egy év múlva már érvényüket vesztik. Ez az átállás nagyon nehéz és költséges. Noha Magyarországon is folyik már számítógépes trendelemzés, nehéz megteremteni ehhez a kellő adatbázist, nehéz megtanulni és megalkotni a megfelelő számítógépes programokat. Továbbá sokkal többet kell tudni a világról, és sokkal inkább át kell állni a tudományközi gondolkodásra. Ez másfajta kultúra, ehhez új egyetemek és új nevelési rendszerek kellenek, akár már az óvodától kezdve. A hagyományos rendszer ugyanis mindenhol, nemcsak nálunk, szakmákat nevel. Ám annak megértéséhez, hogy Európa vagy az emberi társadalom milyen irányba megy manapság, ehhez nagyon sok mindenben kell otthonosnak lenni. AZ ELMÚLT HÁROM ÉVBEN NEM ELSŐSORBAN TUDÓS SZEMLÉLŐJE, HANEM INKÁBB TEVÉKENY RÉSZTVEVŐJE VOLTÁL AZ ÁTALAKULÁSI FOLYAMATOKNAK. MILYEN TAPASZTALATOKAT SZEREZTÉL EKÖZBEN? Nem alakult ki a korábbinál jobb képem az értelmiségről, talán inkább valamelyest romlott. Úgy vélem, hogy az elmúlt három évben az értelmiség nem tette meg azt, amit megtehetett volna: sok mindent elmulasztott. Az értelmiség nem vizsgázott jobban, sőt inkább egy kicsit gyengébben, mint ahogy gondoltam. Egyrészt azért, mert kevesebbet gondolkodik, mint ahogy én hittem. Nagyon könnyedén elment a politikába, ahol nem igazán kell gondolkodni. Sokakkal ellentétben nem vagyok kritikusa a politikába átment volt kollégáinknak. Azt hiszem, hogy igen jó munkát végeztek ebben a nehéz helyzetben. Jól-rosszul létrehozták az alapvető intézményeket a politikában, a gazdaságban. Eközben rengeteg időt elpazaroltak, de ez más országokban sem ment jobban, sőt talán a magyar parlament jobban dolgozott, mint akármelyik körülöttünk levő ország parlamentje. Megpróbálták megtanulni a politikusi szakmát, kinek sikerült, kinek nem. Munkájukat összességben nem lehet negatívan értékelni. Az, hogy eközben elfelejtették a társadalmat, súlyos vétség. Az általam ismert értelmiségi kollégák nem bátrabbak, mint ahogy gondoltam. Talán az az oka ennek, hogy mindenki azt hitte, hogy a demokráciában már nem kell a bátorság - de ez egy óriási tévedés. Nagyon hamar kialakultak a klánok, az új céhek és az új érdekcsoportok, és ezeken belül - ahogy én kívülről látom - egy rendkívül szigorú kontroll és önkontroll, cenzúra és öncenzúra jelent meg. Egymással szemben az emberek gyávábbak, mint a hatalommal szemben. Számomra új és érdekes tapasztalat volt, hogy egy kialakult közös csapaton belül milyen nehéz önállónak maradni, és azt mondani, hogy nem értek egyet veletek. Erre kevesen voltak képesek, ehhez civil kurázsi kell; úgy látszik, több, mint hittem. E téren csalódás ért, de lehet, hogy igazságtalan vagyok, mert ez szükségszerű, nehezebb dolog, mint a hatalommal szembeszállni. Ezzel ellentétben megerősödött az úgynevezett egyszerű emberekről alkotott véleményem. Ha az ember elmegy a fővárostól 30 kilométerre, hirtelen azt veszi észre, hogy normális emberek közé került. Az emberek hihetetlenül józanok, és sokat tudnak. Meg kell vallanom, jobban el tudok beszélgetni a szomszédommal egy vidéki faluban, mint nagyon sok kollégámmal. Mindenről tudnak. Nem igaz, hogy az embereket már nem érdekli semmi! Nem érdeklik őket a fölösleges dolgok, hát nem mennek el szavazni, ha fölösleges. Nem mennek el politizálni, ha az fölösleges, de egymás közt hihetetlenül informáltak, és azt kell mondanom, hogy bölcsek. Nehéz pillanatokban a televízióban is talán a nem értelmiségi gárda közül is többen és bátrabban álltak az általam jónak vélt ügy mellé. Voltak természetesen bátor és nagyszerű újságírók, szerkesztők és tévések, akik remekül küzdöttek, de úgy érzem, hogy az arány a nem kifejezetten értelmiségi kollégáim mellett szól. Például amikor engem különféle politikus urak kizártak az épületből és mégis bementem, az irodám előtt ült a kézbesítőnk, egy idős hölgy. 5 EZREDVÉGI BESZÉLGETÉS