2000, 1998 (10.évfolyam) október
Szilágyi Ákos: Lex simulata (Befejező rész)
Lex simulata (II) A KRIMINÁLIS KORRUPCIÓ OROSZORSZÁGBAN SZILÁGYI ÁKOS „KKK" - átmenet vagy új struktúra? Mindaddig, amíg a tulajdont nem sikerül strukturálisan, intézményesen és jogilag megformált módon elválasztani a hatalomtól (mert a posztszovjet bandokrácia befolyásos csoportjainak, korporációinak és klánjainak ez nem áll érdekükben, s mert képesek ezt megakadályozni); mindaddig, amíg a törvények nem védik meg a versenygazdaság különféle szektorait az állami beavatkozástól, amíg a hivatalnokok részvételét az állampolgárok és jogi személyek gazdasági tevékenységében nem szorítják a lehetséges minimumra, és ezen belül is szigorúan a törvény határai közé, addig a korrupció nemcsak át fogja hatni a társadalom minden pólusát, hanem egyike lesz a társadalom struktúraképző elveinek és szervezésmódjainak. A törvényhozás nemcsak a lex simulatával, de a legjobb, legmegalapozottabb, legegyértelműbb, legszigorúbban érvényesített törvényekkel sem érhet el túl sokat a strukturális korrupcióval, a posztszovjet kleptokrácia, a szervezett bűnözés és a korrupt csinovnyik-állam összefonódott hatalmával szemben. Joggal hangsúlyozta az orosz piaci reformokról írott könyvében Anders Åslund, svéd közgazdász, aki az orosz kormány (főként az árliberalizációt és a privatizációt elindító Gajdar-kormány) gazdasági tanácsadója volt 1991 és 1994 között, hogy a bűnözési hullám megfékezésre hozott törvények - különös tekintettel a törvénytisztelet és a jogtudat igen alacsony fokával - aligha szoríthatják vissza a mindinkább elsőszámú politikai problémává váló oroszországi bűnözést. „Azok veszélyek, amelyekkel a bűnözés fenyeget Oroszországban, nagyon komolyak, elhárításuk nagy erőfeszítéseket és sok időt igényel. Először is sokkal radikálisabb liberalizációra van szükség. Amikor a múlt század 40-es éveiben a kapitalizmus első lépéseit tette meg Nyugat-Európában, a jogrendszer ott is csak embrionális formában létezett még. A kormányzatok épp ezért az átfogó deregulálás és a gazdasági folyamatokba való be nem avatkozás politikáját követték. Ez mintegy 30 évig tartott így, amíg a jogrendszer meg nem szilárdult. Ez a megközelítés lenne követendő Oroszországban is. Többek között az adórendszert kell egyszerűsíteni, méghozzá oly módon, hogy a vállalkozók ne tudják az adózást szabályozó törvényeket könnyedén megkerülni. Végtére Oroszországban hatalmas igazságszolgáltatási apparátus létezik, vannak korrupcióellenes törvények - jóllehet joghézagokkal. S nem minden köztisztviselő korrupt. Már most is sokat lehet tenni, amit az is mutat, hogy az 1992 és 1994 között elkövetett bűncselekmények feltárásának aránya 47%-ról 60%-ra nőtt. A döntő negatív tényező, hogy az orosz vezetés nem mutat hajlandóságot a felső szintű és nyilvánvalóan korrumpálódott közhivatalnokok felelősségre vonására. Ha ezen a téren nem lesznek komoly intézkedések, az alááshatja a demokratikus kormányzás legitimitását. A demokratikus erőknek az 1993-as választásokon elszenvedett vereségében nagy szerepet játszott az is, hogy a kormányzat nem tudta meggyőzni a lakosságot: képes harcolni a bűnözés ellen. A bűnözést illetően az oroszok Olaszországgal és Latin-Amerikával állítják párhuzamba hazájukat, a szervezett bűnözés, az állami vállalatok, az államhivatalnokok és politikusok közötti titkos megegyezésre célozva."2 Åslund tárgyszerű fejtegetéseiben és a múlt századi Nyugat-Európával vont párhuzamában - különösen az azóta eltelt négy év távlatából nézve - sok a naivitás, a jóindulatú túlzás, ami részben a „józan észt" megtestesítő „nyugati ember" nézőpontjából, részben a „szakmai ész" korlátaiból, részben a neoliberális orosz reformkurzus mellett elkötelezett kormányzati szakértő igazolási és önigazolási szándékából fakad. A dereguláció ugyanis önmagában nem old meg semmit: minden azon múlik, hogy a deregulálással mi válik regulázatlanná, azaz szabaddá és legálissá (milyen gazdasági-társadalmi szereplők és tényezők, milyen kapcsolatok, milyen struktúrák, milyen intézményiszervezeti formák); például milyen, mindaddig szabályokkal gúzsba kötött, esetleg illegális, kriminális, nem-hivatalos vagy „árnyékgazdasági" tevékenységek, milyen típusú üzlet és milyen társadalmi csoportok indulhatnak el „belső programjuk" szabad kiteljesítése útján, s eközben mennyiben és milyen irány- 8 SZILÁGYI ÁKOS