2000, 1999 (11.évfolyam) február
Vekerdy Tamás: Laikus töredékek
2000 is (a Kereszténydemokrata és a Szociáldemokrata) -más-más színezettel — az alkotmányban (s az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában) is garantált liberális alapelvekből indul ki. És nálunk? Ma is a szabadelvű hagyomány él legerősebben Magyarországon, mutatja ezt minden eddigi választás eredménye! Hogy-hogy? A Szabad Demokraták Szövetsége két alkalommal is a második legerősebb pártként került ki úgy, hogy az elsőként választott párt is jelentős szabadelvűséget képviselt (az MDF-ben a nemzeti liberálisok, az MSZP-ben a piacgazdaságra és Európára nyitni kész tehetséges reform-pragmatisták). És még ott volt, a maga 7 százalékával, a „jövőt jelentő" másik liberális párt: a Fidesz. S a harmadik választás? A liberális internacionálé alelnöke által vezetett ezen egykori (?) liberális pártra adták voksaikat nemcsak a „konzervatív" töredékek, hanem a csalódott nyugat-magyarországiak, az eddigi „felnőtt-liberálisok" (az SZDSZ) legerősebb, leghűségesebb szavazói is! (Hogy miért? Erre még visszatérek.) Csoda is lenne, ha nem így lenne, török s Habsburg, német, orosz s ellenük vívott oly sok háború után. Akárhonnan nézzük, Széchenyi vagy Kossuth, Petőfi vagy Arany, Jókai vagy Mikszáth, Ady vagy Babits Magyarországon a liberális gondolat megkerülhetetlen. (Természetesen, számtalan színárnyalatában, ezért tettem idézőjelbe az előbb a konzervatívot, mert ma már persze, hogy van konzervatív liberális is.) Én így látom: az ország eddig három választásban világosan mutatta, hogy mit nem akar: - az addigi rendszert (a "létező szocializmus"-t; a kádári egypárt "puha" diktatúráját); - a Horthy-rendszert - rekvizítumként; - a Kádár-rendszer rekvizítumát, hisz KB-s, umbuldás kapitalistáival, hogy az ügyeket újra feje fölött intézzék. Éppenséggel mintha ezt próbálgatnák és kérdeznék: ki biztosítja számunkra a valódi, alkotmányos szabadelvűséget? Az emberek kivetítik liberális eszményüket, ahová lehet, például az SZDSZ-be - a kormányon levés aztán végleg megzavarja ezt a sokszor akadozó protekciót, előbukkannak a gyengeségek, súlyos fogyatékosságok... (Még valamit a liberalizmus sokat jósolt végéhez, kicsit tágabb összefüggésben: sokan úgy tartották, úgy jósolták, hogy a keresztyén Európának vége, korszaka lejárt. Mások szerint (Pestalozzi, Kierkegaard, Karácsony Sándor) majd csak most kezdődik. Eddig Európa barbár népei, a maguk külső törvényekkel vezérelt - az egyház(ak) által vezérelt - „zsidó" korszakukat élték. A belső vezérlés („törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívükbe írom be" - az Úr szava Jeremiásnál az újszövetségi időkről, Jer. 31:33.), az individuáció időszaka, az igazi keresztyénség, a mindenki papsága csak most kezdődik (lassan, egyre nagyobb megrázkódtatások közepette, a renaissance óta). S most látszik minden ez ellen fordulni: ordas kollektív eszmék, önjelölt vezérek és vezérkék, szabadítóként fellépő feketén (vagy csak szürkén, barnán) „karizmatikus", rövid futásra ítélt, de ezalatt is sokat pusztító diktátorok (és diktátorocskák, mindig paranoiásak, mindig üldöztetési mániában szenvednek, mindig hazudnak, és mindig ölnek, ha időben meg nem állítják őket). Ahogy a belső ember, a belülről vezérelt szabad ember („az isten országa tibennetek van" Lukács: 17:21; „és én is ő bennök legyek" János: 1726 - Jézus szavai) korszaka nem véget ért, hanem elkezdődött, most, kétezer évvel első felvillanása után, úgy - és ezzel együtt - a liberalizmusé is.) Liberális vagyok... Dehát: hol a pártom? Kell-e párt szabad személyiségnek? (Valószínűleg nem; Németországban 1848-ban pártok nélkül ült össze a parlament, a „szabad személyiségek" parlamentje; talán ebben valami korai csíramintát kellene látnunk.) Ma még vannak pártok, ezért mint választópolgárnak, nekem is kell egyet választanom. (Bár a legutóbbi választáson az egyik prominens pártvezér szájából azt hallottam, csak akkor vagyok magyar választópolgár, ha az ő pártjára szavazok. Már megint valakik azt szeretnék, hogy szavazzunk, választás nélkül.) A két liberális párt közül az egyik - a Fidesz -elmagyarázta, hogy ő nem is úgy, és nem is annyira. De már a magyarázat előtt is elsasszézott antiliberális irányba. Marad az SZDSZ. Mi történt az SZDSZ-szel? Mi történt az SZDSZ-szel? Ezt is csak laikusan, kívülről ítélhetem meg, mert a párt belső életében nem vettem részt. Csak pletykákra, impressziókra - köztük nagyképűen szólva, állampolgári tapasztalatokra hagyatkozhatom. Unzeráner... Irodalmi németben unsereiner... a mieink közül való, a mieink közül egy, magunkfajta. De jobb a régi, jiddis-pesti szó: unzeráner. Nem mert az SZDSZ zsidó párt (a vidéki magyar zsidóságot teljesen kiirtották a magyar nemzetépítők segítségével a német nemzeti szocialisták, és az SZDSZ, amíg erős volt, vidéken volt a legerősebb, a nyugati, az Ady-féle Dévényhez közel eső megyékben, hanem mert hangulata jól fejezi ki, amiről itt szó van. Szűkkörűséget, szűkkeblűséget jelent, a világfias, nyitott magatartás - és ezzel a belső erő -hiányát. Éretlenségemben csak a „mi" szektásan szűk körünkben érzem jól magam, a többit meg se látom, nem ember. Nem az SZDSZ - általam nagyrabecsült és kedvelt - vezetőit jellemezte ez a magatartás, hanem a pesti, értelmiségi holdudvarát. Az internerség. Azt mondják: az SZDSZ vezetői azért küzdöttek a 4%os parlamenti küszöbért a kerekasztal-tárgyalások idején, 1989-ben, mert azt hitték: az 5%-ot nem érik el. És lám: 22%, második hely! A magyar szabadelvűség - és antikommunizmus - szavazatok százezreit hozta a „van, aki szabadon szereti", „szabad madár", „szabad gondolat" programjának. És ez az eddig 4% körül szorongókat mélyen elkeserítette. Hogy-hogy csak a második hely! Miért nem az első? De ami ebből fontosabb. A szavazók több mint egynegyede liberális pártot keresett! 7 LAIKUS TÖREDÉKEK