2000, 2004 (16. évfolyam) Kultúrafinanszírozási különszám
MIKLÓS TAMÁS: A tudományos könyvkiadás lehetőségei
káderek" valójában a deklasszált polgárok műveltségi „monopóliumát" igyekeztek állami segítséggel meghódítani, az utóbbiak kultúrája vált mintává, olcsó könyvtári könyvpolitikával közkinccsé, miközben a cenzúra nemcsak a politikailag kényesnek minősített irodalmat igyekezett -ostoba eredményességgel - kiszűrni, hanem a legszínvonaltalanabb kommersz irodalom egy részét is. így azután az egykor lecsúszott, valamint a közben felemelt új rétegekből a hetvenes-nyolcvanas évekre létrejött egy meglepő mértékben egységes műveltségű, az ország gazdasági lehetőségeihez és teljesítményéhez képest nagy létszámú kulturális középosztály és az annak értékeit kívülről respektáló holdudvar. Anélkül azonban, hogy a gazdasági-politikai értelemben vett polgárság regenerálódott volna. A polgári színvonalú kulturális fogyasztás és a vagyontalan egzisztenciák közötti szakadékot a nagy összegű állami kulturális támogatások hidalták át. Ez a diákok számára pl. lehetővé tette, hogy egyetemi éveik alatt könyvek százait vagy ezreit szerezzék be, megalapozva ezzel magánkönyvtáraikat. A magánkönyvtárak gazdag világa (és persze a színházak bizonyos típusa is) a magyar értelmiségi lét valóságos menedékévé, polgári mivoltának egyetlen bizonyítékává-szimbólumává, komunikációjának szervezőjévé vált. Minálunk - más terepek történelmi kudarca, blokkoltsága miatt — a nyelvében élt a nemzet, s könyveiben a polgár. Látnunk kell, hogy a műveltség - a könyv - Magyarországon nem a polgárosulás egyéb aspektusai hiányának dacára, hanem éppen e hiány miatt tett szert különleges jelentőségre. Ráadásul, ahogyan korábban a Horthy-rezsim, úgy a kommunista ideológiájú rezsim uralmi ideológiájának, önlegitimációjának is része volt az adott rendszer kultúrfölényének hangoztatása, ezért mindkét redisztribúció jelentős központi forrásokat biztosított kiemelt kultúrpolitikai célokra. Alighanem mindezzel együttesen magyarázható, hogy a közönség még ma is az ország gazdasági-politikai polgárosultságánál, fejlettségénél jóval „polgáribb" módon és mennyiségben (habár időközben fokozatosan csökkenő mértékben) fogyaszt kulturális javakat, így könyvet is. (Az utolsó korabeli statisztikák szerint a rendszerváltáskor minden magyar lakos jövedelmének 2%-át költötte könyvre, amivel alighanem világelsők voltunk.) A fogyasztás összetétele is hízelgőnek látszik, hiszen az európai kultúra alapműveit (ha ifjúságunkban éppen abban a fejlődési időszakban, amikor a tanulásssal, a társadalomban végzendő minél jobb munkára való felkészüléssel kellene foglalkoznia. Félő, hogy e verset hasonló, vagy még merészebb irodalmi művek követhetik, amelyek társadalmi veszélyességét abban látom, hogy ifjúságunkat a könynyű, dologtalan életre ösztönzi! A lányok úgyis igen könnyen fordulhatnak az ilyen művek hatására az „Édes Élet" felé, és munka nélkül próbálnak érvényesülni. Fiaink pedig a könnyű élethez szükséges pénzt majd nem becsületes munkával, hanem „szerzéssel", sikkasztással kísérlik meg majd előteremteni és ezáltal az egész társadalom élősdijévé válnak. Elnézését kérem, hogy talán túl súlyos következményeket tulajdonítok e versnek, de belőlem a nyolc élő gyermekem - köztük öt lány - és két leány unokám jövője iránti aggodalom váltotta ki e sorokat. Hazafias üdvözlettel Nyuli József Győr, 1964. április 23. Győr, Árpád út 42. 1. 1. Weöres Sándor Antik ekloga Mint akit ölnek, törzse hanyatt dúlt, lába kalimpált, csontos mellem alá gömbölyű keble szorult. Szép pajtásom, az égszin pillantású kisasszony, fürge, fiús alaku, lányos-aranyhaju szűz, most szepegett: „Mit akarsz, te bolond! Tréfáltam, eressz el!" Tűzben a tűzokozó még sikogatni se mert. Hátha benyitnak s igy lepnék meg a hetyke kacért, hogy hab-remegése fölé már bika-suly nehezül, inkább karmolt és harapott s csókkal borítottam félig-nyilt ajakát és ragyogó fogait, válla fehérét, mell-kupoláit, lenge csiptjét, táncos térde közé csúszva kerestem a rést, s vágyam nedve szökellt combjára s a gyűrt rokolyába. Szégyelltem magamat s rá haragudtam ezért, s fejemet megölelte anyásan: „Csúnya te! Jó volt." 2000 O 65