2000, 2004 (16. évfolyam) Kultúrafinanszírozási különszám
MIKLÓS TAMÁS: A tudományos könyvkiadás lehetőségei
miért is olyan fontos, fontos-e egyáltalában, hogy e nyelveken is megjelenjenek tudományos publikációk? S milyen forrásból finanszírozható folyamatosan és a tudományos műhelyek számára évekre előre tervezhetően ez a tevékenység? E dilemmához speciálisan magyar megfontolások is járulnak. 2. A magyar nyelvű tudományos könyvkiadás sajátosságai A magyar nyelvű könyv - ki ne tudná - mindig is több volt, mint irodalom vagy tudomány. A magyar könyvkiadás mellett racionális érveken kívül szentimentálisak is felmerülnek. Talán azért, mert a politikai, földrajzi, vallási, gazdasági és szociális tekintetben újabb történelme során rendre élesen megosztott nemzet közös identitásának tudata biztonságosan leginkább az irodalmi-nyelvi közösségre épülhetett, ahogyan például Lengyelországban a vallásra. Kurucokat és labancokat, Mária Országának katolikusait s nyakas kálvinistákat, a magyar világból gályával és halálvonattal sem száműzhetőket, kávéházi konrádokat s a magyar ugar szerelmeseit integráló evidencia, hogy Zrínyi és Petőfi, József Attila és Radnóti magyar költők. A magyar nyelvű könyvkiadástól olvasóinak már csak azért is fájdalmas volna megválniuk, mert a könyvek különleges, szinte kultikus szerepre tettek szert a 20. században kvázi-polgári szerepet eljátszó, de széles, művelt polgári osztállyá erősödni politikai s gazdasági tekintetben nem tudó, s nem is lebegő, hanem ide-oda sodródó magyar humán értelmiség önképében. A lehetséges Bildungsbürgertum a századelőn még csaknem összefonódó, majd 1918-tól távolodó két fő hazai komponense, a „keresztény" és a „zsidó" középosztály a negyvenes évekre együtt tűnt el a szociális térből. Egyrészt fizikailag semmisült meg, vándorolt ki, másrészt polgári gazdasági bázisát veszítette el a zsidótörvények, a háború, majd az államosítások következtében. De nem tűnt el a kulturális térből. A deklasszálódott polgárok - ha túléltek mindent — természetesen nem változtatták meg radikálisan irodalmi, kulturális ízlésüket, nem veszítették el megszerzett műveltségüket és igényeiket. Az ötvenes-hatvanas években azután a „társadalmi lift" százezreket emelt ki a „magaskultúra" alatti létükből, s a szocialista kultúra jelszavával — némely olvashatatlan irányregénytől eltekintve - tulajdonképpen szemérmesen válogatott klasszikus világirodalmat, „polgári kultúrát" tett hozzáférhetővé számukra. A „népi ÖV ” Egy barbár titán esete a lenini türelempolitikával A MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT Budapest KORMÁNY ELNÖKÉNEK TITKÁRSÁGA 1964. április 25. Orbán László elvtársnak, MSzMP Központi Bizottság Agit-Prop. Osztály vezetőjének Budapest. Kedves Orbán elvtárs! Mellékelten - Kádár János elvtárs megbízásából -küldöm Nyuli József győri lakos levelét és annak két mellékletét. melléklet. Elvtársi üdvözlettel: Köpecs elvtárs! /Várkonyi Péter/ Javaslom, hogy válaszolj a levél írójának. Orbán IV128. Közzéteszi: Standeisky Éva. L A T T Mélyen Tisztelt Kádár Elvtárs! Engedje meg, hogy Önhöz, az Emberhez forduljak, akit beszédei és írásai alapján becsületes, erkölcsös és a jövő nemzedékért aggódó embertársamnak ismertem meg. Csatoltan megküldöm Weöres Sándor: Antik ekloga című versét, amely az „Új írás" februári számában jelent meg, azzal a kéréssel, hogy annak elolvasására pár percet áldozni szíveskedjék. Nézetem szerint ez az irodalmi folyóiratban közzétett „mű" nem alkalmas az ifjúságunk erkölcsös nevelését elősegíteni. Márpedig amilyenné neveljük ifjúságunkat, olyan lesz a jövő társadalma. Egyben mellékelem a KISz- Győr-Sopron Megyei Bizottsága lapjának, a Jövendőnek e verssel kapcsolatos állásfoglalását is, amellyel nem értek egyet. A művészetnek, közte az irodalomnak is, a tanítás, a nevelés elsősorban a feladata. Márpedig - nézetem szerint - ez a vers nem felvilágosít, nem jóra tanít, hanem állati ösztönöket ébreszt 62 fl) 2000