2000, 2008 (20. évfolyam) november

EGRESSY GÁBOR: Petőfi mint asztaltáncoltató szellem

kívül Csengery Antal, Kállay Ferenc, Munkácsi Bernát, Elias Lerinot, Sebestyén Gyula, Vám­béry Ármin és mások műveire, antik auktorokra, középkori forrásokra stb. utal a könyv írója.) Kü­lönösen a tündérek (és Tündér Ilona), meg azok lakóhelyei (Erdély, Csallóköz) érdeklik. Az óriá­sok, a törpék, a bányarém, a lidérc, a vízi lények, az ördög, a jövendölés, a „szemmel való igézés", a gyógyfüvek, a bűvös igék, a ráolvasások és bájoló imádságok, sőt a varázsvessző, a rostavetés, a csil­lagkultusz (főként a pásztorasztrológia), a szeren­cse és szerencsétlenség megnyilvánulásai, az át­változások, a lélekvándorlás, a hazajáró lélek és a túlvilág is szóba kerülnek. A temetéssel és a ha­lotti torral kapcsolatban is sok ilyen következe­tést tettek már a szakkutatók. (Az itt befejeződő első fejezet végén olvasható irodalomjegyzékben a már említett szerzők mellett Vikár Béla, Hun­falvy Pál, Julius Krohn műve Bán Aladár fordítá­sában, Kozma Ferenc, Róheim Géza, Herrmann Antal, Pintér Sándor, Bornemisza Péter, Katona Lajos, Kálmány Lajos, Jókai Mór és mások művei is szerepelnek.) A második fejezet címe: „a magyar szentek cso­dái", a harmadik témája a magyar történelem. A negyedikben Tar Lőrinc pokoljárása és gróf Listy László élete, valamint a boszorkányperek néhány feltűnő eleme kerül bemutatásra. Az újabb kori magyar történelem (Deák Ferenctől a XIX. szá­zadbeli dormándi és novaji [!] halottlátó asszo­nyig), a szépirodalom (Az Argirus széphistória, a költő Zrinyi, Csokonai, Kisfaludy Károly, Tom­pa, Petőfi, Arany, Madách, Jókai, Gárdonyi, Herczeg Ferenc és mások említésével) is kapott egy-egy adatbemutató és magyarázó fejezetet. Minthogy a könyv utolsó három fejezetének címe túl árulkodó - most már el kell árulnom, hogy Tordai Vilmos: Okkult elemek a magyarság életében c. könyvéről beszéltem eddig is. (A há­rom, itt nem részletezendő fejezet a magyar spiri­tiszta mozgalmak, a magyar teozófiai mozgalom, és a tudományos metapszichikai kutatások témáit tekinti át.) Az utóbbi fejezetek végén különösen gazdag és másutt hozzáférhetetlen szakirodalom­jegyzék van, sőt háromlapos (pontos) tárgy- és névmutató is. Tordai Vilmos 150 lapos könyve 1922-ben (az év őszén) jelent meg Budapesten, a Kultúra Könyvkiadónál, „Az Okkultizmus Könyvei" so­rozatban. Még évek múlva is kapható volt (akkor 2,20 pengő volt az ára). Az 1922-ben indított könyvsorozatból egyébként 11 kiadványt tarta­nak számon, az utolsó kettő már 1923-ban jelen­hetett meg. Érdekes, cseppet sem egyszerűen fél­rehajítható sorozat ez a kiskönyvtár. Úgy gondo­lom, az egyes művek a követező sorrendben lát­tak ezek napvilágot: Madary [Kreybig] Károly: Okkult gondolat és ÖV A Petőfi mint asztaltáncoltató szellem Kettős kegyelet fűz a július 31-dike emlékéhez. Két, szívben-lélekben rokon-barát megdicsőülésének napja ez: A Petőfi Sándoré és az Egressy Gáboré. Az előbbi 1949. július 31 -dikén fejezte be magasz­tos földi pályáját, atyám nem kevésbé dicsteljes küz­delemben vált meg porhüvelyétől ugyancsak július . A T­T 31-dikén, 1866-ban, Brankovics előadása közben, a nyílt színpadon. A correspondeáló lelkek delejessége útján, vagy­ egy fensőbb hatalomnak az élet változásait szabá­lyozó bölcsesége szerint, önként vagy önkéntelenül történt-e ama határnap kijelölése, e dátumok talál­kozása? ...Ki tudná megmondani?!... Petőfi halálában atyám egyetlen lelki barátját, Etel nővérem első imádóját, én ifjúkori legbecsesebb ismerősömet siratjuk. Üdvözült jós lelke a „szabadság" hajóján szállt tova, hová ihletsége ragadta... Mily fönséges útja az elköltözésnek, melylyel életünk legforróbb óhajtása teljesül!... Lehet-e a dicsőségnek tündöklőbb oszta­léka, a becsvágynak magasztosabb foka, mint a ha­záért halhatni meg?!... Úgy de Petőfi nem halt meg! Ő él, a szabad­ esz­mék lelobogózott gályáján, melyet lángszelleme hord, kormányoz, szertevíve kincseit, hogy a világot Egressy Gábor, a híres színész és forradalmár, Petőfi barátja (és Törökországban a Kossuth-emigráció besúgója) az 1850-es években asztaltáncoltatással is foglalkozott, s szeánszain a kor legkiválóbb elméi is részt vettek (pl. Arany János, Jókai Mór és mások). Fiának emlékezéseiből közöljük e részletet. Ld.: Egressy Ákos: Társalgásunk Petőfi szellemével (1853). In uő: Petőfi Sándor életéből. Petőfi-könyvtár XI. Budapest, 1909. 92-93., 94-102. 58 . 2000

Next