2000, 2010 (22. évfolyam) február

LENGYEL LÁSZLÓ: Korrupció és politika

Lengyel László Korrupció és politika A I­V. politika és a korrupció viszonyá­ban a rendszerváltó Magyarországon három sza­kasz írható le. Az első szakasz 1989-től 1994-ig tartott, amely a „vadkeleti", az aranyásó korszak, az „elolaszosodás", a mediterranizálódás a magyar politika, gazdaság és közigazgatás háromszögé­ben. A második időszak 1994 és 2004 közötti ki­egyezéses, megállapodásos, „magyar-utas" korszak. Végül, a harmadik szakasz 2004 végétől máig tart, a „balkanizálódás", az elmélyülés és kiszélese­dés időszaka. A következőkben csak jelzésekkel szólnék az első két szakaszról, hiszen ezeket már leírtam és elmondtam korábban. Aranyásó korszak Az aranyásó korszakban meghatározó volt három igen fontos elem. Az első, hogy 1945 és 1948 óta nem volt Magyarországon olyan mérvű tulajdo­nosváltási időszak, mint az 1989—94-es. Ebben az időben ment végbe egyrészt a spontán privatizá­ció, másrészt elkezdődött az állami irányítású pri­vatizálása a nagy termelő vállalatoknak. A rend­szerváltásban „ellenőrizetlen" politika és közigaz­gatás sokmilliárdos vagyonok pályáztatásáról, el­adásáról döntött, ezáltal hozva saját magát és az új „vállalkozókat" jókor, jó helyzetbe. A második elem, ami az első szakaszt meghatározta, hogy az állami szabályozások, privilégiumadások vagy til­tások alkalmazásával, politikusok és köztisztvise­lői­ juthattak abba a helyzetbe, hogy a piacokra való bejutást engedélyezzék vagy tiltsák. A szol­gáltatói piac hihetetlen felnyílása óriási befo­lyásolási lehetőséget teremtett a közszereplőknek a hatalommal való élésre és visszaélésre. Végül, a harmadik elem, a rendelkezés az árupiaci hiá­nyok és többletek felett, amelynek kirívó példá­ja volt a szovjet, majd orosz olaj illegális, fél­le­gális behozatala, elosztása, továbbexportálása, szőkítése.­ Ennek az aranyásó korszaknak kialakult a maga könyörtelen logikája, szigorú nyelvezete: lezárt és megnyitott történeti korszakokat. Az erő és erő­szak, a vágy, az új élete és a régi halála újra meg­határozták a korrupció fogalmát, terjedelmét, létrehozva egy hatalmas árnyékzónát a rendszer­váltás általános reprezentációja alatt. A kádári hi­ánygazdaság árura és szolgáltatásra irányuló napi korrupciója és a hatalom általános politikai befo­lyása a gazdasági cselekvésre és intézményekre most megváltozott. Az áruhiány gyorsan eltűnt, és a szolgáltatások fölötti monopólium is meg­szűnt. Ám fölértékelődött az addig láthatatlan információs hatalom, illetve az információk közvetlen felhasználása előnyszerzés céljából. Az aranyásó korszak mindennapi erkölcse, amely a vállalkozás természetes részének tekintette a hely­zeti előnyt, a bennfentes információt, a hatalom­nak és befolyásnak saját gyarapodásra történő hasznosítását, de már e keretbe nem fért bele a keleti és balkáni halálosztó, illetve a halált vál­laló erőszak. A gazdagodók magukévá tették a Gründerzeit felfogását: „aki jókor volt jó helyen az ügyes em­ber, aki rosszkor, rossz helyen az balek", „aki köz­tisztviselőként nem állapítja meg a maga és szol­gáltatása árát, az alkalmatlan, aki tudja, hogy mi mennyit ér, az alkalmas", „csak az első millióig kérdezzük, honnan van, afelett a jövedelem és a vagyon már vállalkozás". A magyar társadalom elindult az „olaszosodás" útján, ahol mindenki 20­01 2000

Next