2000, 2018 (30. évfolyam) május

Lengyel László: Hazabüszkeségről

Polgárokról és patriótákról Olvasom Márai naplójában az 1954- es bejegyzést: »Proust regényében a combrayi polgárság nem érti, hogy a helybeli tőzsdeügynök fia, Swann, hogy járhat látogatóba a Faubourg Saint-Germain szalonjaiba, miért ebédel az Elysée-ben, miért vacso­rázik a walesi herceggel - nem értik, mi szüksége van erre, mikor »igazi polgár«, tehát abba a szigorúan zárt életkörbe tartozik, amelyből a rang­értékű polgár nem akar kilépni. A polgár szemében igazán »eltévedt fiú«, aki hercegekkel vacsorázik, s talán még inkább »déclassé« az ilyen, mintha csavargókkal töltené az es­téit. De ilyen polgárság csak Fran­ciaországban volt - s talán még ná­lunk. Őseim, a szász polgárok, akik egy színes, érdekes nép földjére jöt­tek mint pionírok, s aztán városokat és városi műveltséget építettek ott, szigorúan polgári törvények szerint éltek. A városokat körülkerítették magas fallal és privilégiumokkal, s nem engedték oda be a nemest, sem a pór népet. Gőgösök voltak, felfelé és lefelé, mert polgárok voltak, te­hát rangjukat nem »Istentől kapták«, hanem két öklükkel szerezték. A városfalakon belül építettek polgári rendtartást, házakat, nemes búto­rokkal és ritka használati tárgyakkal, céhekkel, jogszabályokkal, ünnep­pel, zenével és irodalommal. És soha nem »vegyültek«, felfelé sem, lefelé sem. Nincs Magyarországon egyet­len szász »gróf«. Polgárok maradtak, akkor is, ha nemességet kaptak. A bugrisság, amely később elfoglalta helyüket a magyar közéletben és a mohón majmolt »magasabb« élet­formákat, tehát »déclassé« módon érvényesült, ezt soha nem érti. Kü­lönös fajta volt a szász. Erejét tudta továbbadni a világnak és mindenhol alkotott, például segített megalkot­ni, nemcsak a magyar városi művelt­séget, hanem az angol-szász világot is. A sok mélymagyarkodás és bochc­­ozás után egy napon talán erről is ér­telmesebben lehet majd beszélni.”10 Edd a kóser disznód! Nádas Péter emlékiratában leírja Herzl Tivadar és Mezei Ernő levél­váltását a századelőről. Mezei Ernő Nádas dédapjának testvére volt. Li­berális magyar zsidó, akinek Herzl dühösen az arcába vágja, hogy azért mond le a magyarországi zsidók­ról, mert a magyarságot és a libera­lizmust választották a zsidó létezés helyett. »Dann können Sie mit Ihrem Patriotismus Schabbes machen" - írta Herzl. Nádas hosszan vívódik a for­dítással, majd Forgách András segí­tő szívességével a »Tűzd a füled mel­lé a hazafiúságodat” változat mellett dönt. Engem ez inkább, a »legyen ne­ked keresztény sábeszed”, t edd a kó­ser disznód” iróniájára emlékeztet. 2000 O 23

Next