2000, 2018 (30. évfolyam) május
Lengyel László: Hazabüszkeségről
Polgárokról és patriótákról Olvasom Márai naplójában az 1954- es bejegyzést: »Proust regényében a combrayi polgárság nem érti, hogy a helybeli tőzsdeügynök fia, Swann, hogy járhat látogatóba a Faubourg Saint-Germain szalonjaiba, miért ebédel az Elysée-ben, miért vacsorázik a walesi herceggel - nem értik, mi szüksége van erre, mikor »igazi polgár«, tehát abba a szigorúan zárt életkörbe tartozik, amelyből a rangértékű polgár nem akar kilépni. A polgár szemében igazán »eltévedt fiú«, aki hercegekkel vacsorázik, s talán még inkább »déclassé« az ilyen, mintha csavargókkal töltené az estéit. De ilyen polgárság csak Franciaországban volt - s talán még nálunk. Őseim, a szász polgárok, akik egy színes, érdekes nép földjére jöttek mint pionírok, s aztán városokat és városi műveltséget építettek ott, szigorúan polgári törvények szerint éltek. A városokat körülkerítették magas fallal és privilégiumokkal, s nem engedték oda be a nemest, sem a pór népet. Gőgösök voltak, felfelé és lefelé, mert polgárok voltak, tehát rangjukat nem »Istentől kapták«, hanem két öklükkel szerezték. A városfalakon belül építettek polgári rendtartást, házakat, nemes bútorokkal és ritka használati tárgyakkal, céhekkel, jogszabályokkal, ünneppel, zenével és irodalommal. És soha nem »vegyültek«, felfelé sem, lefelé sem. Nincs Magyarországon egyetlen szász »gróf«. Polgárok maradtak, akkor is, ha nemességet kaptak. A bugrisság, amely később elfoglalta helyüket a magyar közéletben és a mohón majmolt »magasabb« életformákat, tehát »déclassé« módon érvényesült, ezt soha nem érti. Különös fajta volt a szász. Erejét tudta továbbadni a világnak és mindenhol alkotott, például segített megalkotni, nemcsak a magyar városi műveltséget, hanem az angol-szász világot is. A sok mélymagyarkodás és bochcozás után egy napon talán erről is értelmesebben lehet majd beszélni.”10 Edd a kóser disznód! Nádas Péter emlékiratában leírja Herzl Tivadar és Mezei Ernő levélváltását a századelőről. Mezei Ernő Nádas dédapjának testvére volt. Liberális magyar zsidó, akinek Herzl dühösen az arcába vágja, hogy azért mond le a magyarországi zsidókról, mert a magyarságot és a liberalizmust választották a zsidó létezés helyett. »Dann können Sie mit Ihrem Patriotismus Schabbes machen" - írta Herzl. Nádas hosszan vívódik a fordítással, majd Forgách András segítő szívességével a »Tűzd a füled mellé a hazafiúságodat” változat mellett dönt. Engem ez inkább, a »legyen neked keresztény sábeszed”, t edd a kóser disznód” iróniájára emlékeztet. 2000 O 23