AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 7. évfolyam (1965)
1965 / 2-3. sz. - SZEMLE - KŐHEGYI MIHÁLY: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962
állításainkról (Tessedik emlékkiállítás,21 Szabó Miklós,22 Kőhegyi Mihály23) aránylag kevés szó esett. Ennek talán olyan oka is lehet, hogy ma sem egyértelműen megválaszolt kérdés, mi az elsőrendű múzeumi feladat. Az egyik felfogás szerint a gyűjtés és a tudományos feldolgozás, mellettük másod- vagy harmadrendű szerepe van a kiállítások útján történő oktatásnak. Az utóbbi időben viszont tért hódít az a felfogás — s Barbarits Lajos cikkéből kicsendülően ezt vallja magáénak az agrármuzeológia is —, mely szerint a gyűjtésnek, a tudományos munkának elsősorban az adja meg az értékét, hogy mennyi benne a társadalom számára didaktikai, pedagógiai értelemben hasznosítható. A bécsi udvar 1754 után kialakított gazdaságpolitikája Magyarországnak elsősorban a nyersanyagtermelő szerepét szánta.24 E politika egyik jellemző vonása, hogy az örökös tartományok ipara érdekében nálunk olyan ipari növényeket igyekeztek meghonosítani, melyeket a nyugati országok a gyarmatokról szereztek be (festő buzér, indigó, gyapot stb.).25 A hatalmas legelőterületek feltörésével, a század első feléhez viszonyítva, az állattenyésztés is visszaesett.26 Ám az okszerűbb gazdálkodást a XVIII. század utolsó évtizedében már nemcsak a Bécsben kidolgozott és a Helytartótanács által szétküldözgetett ismeretterjesztő füzetek népszerűsítették,27 hanem a magyarországi szakiskolákban felnevelkedett nemzedék tagjai is.28 Az 1763-ban alapított szempei Collegium Oeconomicum után az 1770-es évektől a pesti egyetemen is állandó katedrát kaptak az agrártudományok. A század végén (1797) pedig a Festetics György által alapított nagyhírű Georgikonban már csak a mezőgazdasági szakismereteket tanították.29 A mezőgazdaságtan első hazai egyetemi tanszékéről és annak első tanáráról, Mitterpacher Lajos életéről s tevékenységéről szól Éber Ernő tanulmánya. Kovács Miklós a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és -tenyésztésének történetéhez szolgáltat újabb levéltári adalékokat cikkében. A Festetics-, Eszterházyés Batthyány-család irattári anyagából vett adatokat a tartási körülmények, a legeltetés, takarmány, szarvasmarha, juh, sertés, ló, betegség-orvoslás címszavak szerint csoportosítja. Sajnálatos, hogy a nagytömegű adaton túl nem mutat rá táji és történeti összefüggésekre, nem veti össze azokat ez ideig is ismert jelenségekkel, azok forrásadataival, pedig ilyesfajta anyagfeltárás (Belényesy Márta,30 Balogh István,31 Ia Bálint,32 Hoffmann Tamás,33 Tálasi István,34 Zimányi Vera,35 Ort János 36) történt az utóbbi időben. Különösen érthetetlen a forrásjelölés teljes elhanyagolása, mert így az adatok ellenőrzése (ami nem jelent kételkedést a közöltek megbízhatóságában) sem vihető keresztül. A magyar tyúk nemesítésének első időszakasza 1914-ig tartott. Az addigi erőfeszítések azonban az első világháború nehéz évei alatt megfeneklettek, s hosszabb ideig nagy rendszertelenség mutatkozott e téren. A háború után megváltozott viszonyoknak megfelelően a magyar tyúk nemesítésének történetében is új fejezet kezdődött. Erről a folyó- 21 — : Tessedik Sámuel emlékkiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban. Agrártörténeti Szemle (ezentúl: AtSz), 1961. 288-91. 1. "Szabó Miklós: Petné Ferenc emlékkiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban. AtSz 1964. 207 — 71. 1. 23 Kőhegyi Mihály : Mezőgazdasági ismeretek népszerűsítése múzeumi kiállításainkban. Művelődésügyünk 4. Kecskemét 1904. 35-6. 1. " Eckhardt Ferenc : A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp. 1922.; Fach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bp. 1952. 25 Karlovszky Endre : Magyar gyár- és kézműipar 1771—74-ben. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1896. 1—64. 1.; féderer Emilus: Iparunk és kereskedelmünk a merkantilizmus korában (Domanovszky Sándor szerk.: Magyar művelődéstörténet IV. 113 — 47. 1. Bp. 1941.); Futó Mihály : A magyar gyáripar története. Bp. 1944. 23 Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon. Bp. 1912; Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete. Debrecen, 1914; Földes László : A juhtartás típusai és építményei, a Kárpát-medencében. Néprajzi Közlemények 1957. 149 — 56; uö. : Kosár, karám, id. Ethnographia, 1900. 437-53; uő. : Egy alföldi juhtartó gazdatársaság. Néprajzi Értesítő 1962. 27-79. 1. 21 Felhő Ibolya—Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1901. 23 Finánczy Ernő : A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. I—II. k. Bp. 1899 — 1902. Molnár Aladár : A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. Bp. 1881. 22 S de Sándor: Kisszántói Pethe Ferenc (1763-1832). Bp. 1964. 30 Belényesy Márta : A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XIV. században. Ethn. 1954. 387 — 415. 1955. 57—98; Uö: Talajmegmunkálás Szolnok-Doboka, Kolozs, Torda és Alsó-Fehér megyében a XV. században. Ethn. 1957. 599—608.; uő : A ló becse a középkorban. Ethn. 1957. 337—42.; uö : A permanens egymezős földhasználat és a két- és háromnyomásos rendszer kialakulása Magyarországon a középkorban. Ethn. 1960. 81—106.; uő: Le serment sur la terre au Moyen Age et ses traditions postérieures en Hongrie. Acta Ethnographica 1955. 361—94.1.; Uő : Angaben liber die Verbreitung der zwei- und dreifelderwirtschaft im Mittelalterlichem Ungarn. Acta Ethn. 1956. 183 — 8. 1.; üö: Az állattartás a XIV. században Magyarországon. Néprajzi Értesítő, 1956. 25—59. 1. 31 Balogh István: A gabona betakarítása a XVI—XVIII. században. Ethn. 1957. 270—91.; uő: Pusztai legeltetési rend Debrecenben a XVIII—XIX. században. Ethn. 1958. 537-66. 1. 32 Ia Bálint: Néprajzi emlékek a garamszentbenedeki uradalom 1658-ban készült directoriumban. Ethn. 1957 512 15. 1. 33 Hoffmann Tamás : Horreum — szérű — csűr? Ethn. 1959. 171—206. 1. 31 Tálasi István : A magyar népi pásztorkodás kutatása. Folia Ethnographica 1950. 162—75. 1. 33 Zimányi Vera : Adalékok a Batthyányak XVII. századi marhakereskedésének történetéhez. AtSz 1961. 60-84. 1. 32 Ort János : Úriszék és majorgazdaság Alsószelestén 1555 — 1580. AtSz 1961. 429 — 56. 1.