AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)
1985 / 3-4. sz. - KÖVÉR GYÖRGY: A kondratyev-ciklus története
A KONDRATYEV-CIKLUS TÖRTÉNETE 437 gála mellett a gazdaság egészére ható „dagály- és apályidőszakokat" különböztetett meg a kapitalizmusban. Adatait 1850-től északnyugat- és közép-európai területekről rendezte sorokba, a fordulópontokat 1873-ban és 1895-ben látta. A lüktetés gyökerét a kereslet és kínálat törvényszerűségeire vezette vissza. A magyarázat kiindulópontja azonban kimondottan keresletközpontú: az expanziót is ennek növekedése indítja el, a növekedés megtorpanásához is a termelés és az „elégtelen fogyasztás" egyensúlytalansága járul, ami vertikálisan és horizontálisan is érinthet egy bizonyos ágazatot. A „nagy ciklusok magyarázatának modelljét" tehát a rövidebb fluktuációk adták." Felfedezését honfitársa, a marxista S. de Wolff fejlesztette tovább 1924-ben, alaposabb statisztikai elemzésre építve. A „fellendülés- és válságperiódusok" vizsgálatát 1825-től kezdte egy hanyatló fázissal, majd nagyjából a már ismert fordulópontok követték egymást (1850, 1873, 1894, 1913). Egy-egy emelkedő vagy süllyedő fázis két és fél rövidebb ciklust tartalmazott. Ebben a tanulmányban még nem tesz kísérletet átfogó elméleti magyarázatra, viszont igen tanulságos részletmegfigyeléseket közöl. Simiand francia szénbányászati adataira hivatkozva például kimutatja, hogy a fellendülések időszakában a növekvő munkanélküliség kiélezi a társadalmi feszültségeket, és radikalizálja a munkásmozgalmat. A teória kidolgozása hosszabb időt vett igénybe (1929), ám a magyarázat igen közel állt Kondratyevéhez, ezért majd annak kapcsán térünk ki rá.12 N. D. Kondratyev — akinek életrajzát ezúttal mellőzzük 13 — van Gelderen írásáról de Wolff közvetítésével szerzett tudomást 1926 elején, amikor már maga is hasonló eredményre jutott.14 ő is, akár a többi úttörő, amikor 1922-ben először fogalmazta meg a hosszú ciklusok hipotézisét, a 8—10 éves ún. rövid ciklusokból indult ki. Ebben mestere, Tugan Baranovszkij vitathatatlanul nagy hatást gyakorolt rá. Kondratyev ekkor az 1920—21-es krízis elemzéséhez keresett nagyobb távlatokat és mélyebb összefüggéseket. A durván ötven évet átfogó nagy konjunktúraciklusok fordulópontjai elég egyértelműen a Kondratyev által ipari kapitalistának nevezett rövid ciklusokhoz kötődnek. Szerinte az első ciklus felívelő hulláma 1789-től 1809-ig tartott, a konjunktúra hanyatlása pedig 1849-ig. A második nagy ciklus emelkedő hulláma 1873-ban tetőzött, majd a konjunktúra süllyedése 1896-ban zárult. A harmadik nagy ciklus emelkedő hullámát (1896—1920) már részletesebben is elemezte. Az elemzéshez kamat-, ár- és termelési sorokat egyaránt felhasznált. Megemítve, hogy egy-egy hosszú ciklusra több rövid ciklus is esik, a „ciklusok két típusának okait és összefüggéseit" ebben a részben nem vizsgálta. A szűken vett témával kapcsolatban azonban valószínűnek tartotta, hogy „az 1920-as év a fordulat éve a hosszú konjunktúraciklus mozgásában", amikor „a ciklus emelkedő hullámát egy ereszkedő váltja fel".15 A világgazdaság válságának elemzésében azonban már itt elővillan az az elméleti bázis, amelyre Kondratyev vizsgálatai épülnek. Szerinte a válság 11 A. J. Fedder álnéven író szerző írására ld. Simon S. Kuznets: Secular Movements In Production and Prices. Boston—New York 1930. 260—261. és Gaston Imbert: Des mouvements de tongue durée Kondratieff. Aix-en-Provence 1956. t. II. 315-316. o. a Wesley C. Mitchell: Business Cycles. New York 1927. 227—229. o.; Kuznets: i. m. 262— 263. o. és J. Tinbergen: Kondratiev cycles and so called long waves. FUTURES v. 13. No. 4. aug. 1981. 260. o. 13 Ld. Kövér Gy.: A Kondratyev-ciklus: szakasz vagy hullám. MKKE Egyetemi Szemle, 1980/2. 14 Valószínűleg Sz. A. Falkner professzor hívta fel rá a figyelmét, ld. Kondratyev 1926—28. 171. o., 111. Archív . . . 1926. 599. o. Kondratyev lábjegyzetét a német változathoz. 15 Kondratyev 1922. 255. o.