AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)

1985 / 3-4. sz. - KRÓNIKA - SIPOS JÓZSEF: Agrártörténeti konferencia Szegeden

24* krónika 737 kivette részét ebből a munkából. Munkaközösség keretében, de az ő vezetésével készült el az Urbáriumok, XVI—XVII. század c. kiadvány (1959), amelyen egyete­mi hallgatók és kutatók nemzedékei nevelődtek, a gazdaságtörténet egyik legfon­tosabb forráspublikációját látva a kötetben. Az agrár- és parasztságtörténet kutatá­sa terén szerzett széleskörű ismereteit Maksay Ferenc számos tanulmányban kama­toztatta, ilyen témájú konferenciákon mindig biztosan lehetett számítani nívós közreműködésére. E tanulmányai közül a legjelentősebb kandidátusi disszertáció­ként megvédett könyve volt: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Ma­gyarországon (1958). Munkásságára mindvégig jellemző volt, hogy témáját széles nemzetközi összefüggésekbe igyekezett ágyazni, a mély levéltári forrásismeret a magyarországi, a szomszédos országokbeli és a német, francia szakirodalomban fontosnak tartott művek ismeretével párosult. Megint más területre vitték azok a munkák, amelyeknek során a levéltárak kéziratos térképeinek az országos kataszterét állították fel, többek közreműködésé­vel, de Maksay Ferenc vezetésével. A térképek ismerete csak elmélyítette agrár­történeti és településtörténeti tudását, és most már az országos összefoglalás és ti­pizálás igényével tért vissza ifjúkori témájához, a településtörténet kutatásához. 1971-ben publikálta főművét „A magyar falu középkori településrendje" címmel, amellyel a történettudományok doktora címet szerezte meg. Ifjúkori munkáihoz ké­pest rendkívül gazdagodott látásmódja az elmúlt évtizedek gazdaság- és társada­lomtörténeti kutatásai révén, úgy, hogy saját megfogalmazása szerint „Az egykori településviszonyokban ma aligha láthatunk mást, mint az egyes társadalmi rend­szerekhez kötődő gazdálkodási ágak üzemviszonyainak megjelenési formáit, színte­reit, agrártelepüléseink századokkal ezelőtt kialakult rendje pedig számunkra a feudalizmus és az egyszerű árutermelés mezőgazdasági üzemviszonyainak hazai keretét fogja jelenteni." (I. m. 10. o.) Ismét más kutatási témája a nemesség, elsősorban a kisnemesség helyének, gazdálkodásának a vizsgálata. (Pl. a Szentgálra vonatkozó munkái: „A sok nemes országa" c. tanulmánya stb.) Csaknem teljesen elkészült, de csak posztumusz ki­adványként ezután kiadandó kötete sok év munkájával minden eddiginél megbíz­hatóbb és részletesebb képet rajzol a magyar birtokostársadalom rétegződéséről a XVI. század közepén. Mint látjuk, minden alkalommal fontos, alapvető kérdések megoldásához járult hozzá tanulmányaival, forráspublikációival és levéltári szaktanácsaival. Műveiből, de a vele folytatott beszélgetésekből is az a benyomása támadt az embernek, hogy mindenkor nagy megértéssel volt az elmúlt korok küszködő emberei iránt, ez a megértése azonban nem csupán történészi beleélésből származott, hanem mélysé­ges humanizmusából, amely saját kortársai iránt is megértővé tette, anélkül, hogy saját emberi integritását a legcsekélyebb mértékben is feladta volna. Talán ép­pen ezért tudott másokkal szemben elnéző és nagyvonalú lenni. Zimányi Vera AGRÁRTÖRTÉNETI KONFERENCIA SZEGEDEN Az MTA Agrártörténeti Bizottsága és a szegedi Móra Ferenc Múzeum 1985. május 10—11-én „Parasztkérdés 1890—1930" címmel országos tudományos konfe­renciát rendezett a múzeum dísztermében. A tanácskozás előadóit és résztvevőit Wagner István megyei múzeumigazgató-helyettes köszöntötte. Romány Pál kandidátus, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára, az MTA Agrártörténeti Bizottságának elnöke megnyitójában egyebek között szólt arról, hogy „a tárgyalandó negyven esztendő a magyar történelemben igen”

Next