AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 27. évfolyam (1985)
1985 / 3-4. sz. - KRÓNIKA - SIPOS JÓZSEF: Agrártörténeti konferencia Szegeden
24* krónika 737 kivette részét ebből a munkából. Munkaközösség keretében, de az ő vezetésével készült el az Urbáriumok, XVI—XVII. század c. kiadvány (1959), amelyen egyetemi hallgatók és kutatók nemzedékei nevelődtek, a gazdaságtörténet egyik legfontosabb forráspublikációját látva a kötetben. Az agrár- és parasztságtörténet kutatása terén szerzett széleskörű ismereteit Maksay Ferenc számos tanulmányban kamatoztatta, ilyen témájú konferenciákon mindig biztosan lehetett számítani nívós közreműködésére. E tanulmányai közül a legjelentősebb kandidátusi disszertációként megvédett könyve volt: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon (1958). Munkásságára mindvégig jellemző volt, hogy témáját széles nemzetközi összefüggésekbe igyekezett ágyazni, a mély levéltári forrásismeret a magyarországi, a szomszédos országokbeli és a német, francia szakirodalomban fontosnak tartott művek ismeretével párosult. Megint más területre vitték azok a munkák, amelyeknek során a levéltárak kéziratos térképeinek az országos kataszterét állították fel, többek közreműködésével, de Maksay Ferenc vezetésével. A térképek ismerete csak elmélyítette agrártörténeti és településtörténeti tudását, és most már az országos összefoglalás és tipizálás igényével tért vissza ifjúkori témájához, a településtörténet kutatásához. 1971-ben publikálta főművét „A magyar falu középkori településrendje" címmel, amellyel a történettudományok doktora címet szerezte meg. Ifjúkori munkáihoz képest rendkívül gazdagodott látásmódja az elmúlt évtizedek gazdaság- és társadalomtörténeti kutatásai révén, úgy, hogy saját megfogalmazása szerint „Az egykori településviszonyokban ma aligha láthatunk mást, mint az egyes társadalmi rendszerekhez kötődő gazdálkodási ágak üzemviszonyainak megjelenési formáit, színtereit, agrártelepüléseink századokkal ezelőtt kialakult rendje pedig számunkra a feudalizmus és az egyszerű árutermelés mezőgazdasági üzemviszonyainak hazai keretét fogja jelenteni." (I. m. 10. o.) Ismét más kutatási témája a nemesség, elsősorban a kisnemesség helyének, gazdálkodásának a vizsgálata. (Pl. a Szentgálra vonatkozó munkái: „A sok nemes országa" c. tanulmánya stb.) Csaknem teljesen elkészült, de csak posztumusz kiadványként ezután kiadandó kötete sok év munkájával minden eddiginél megbízhatóbb és részletesebb képet rajzol a magyar birtokostársadalom rétegződéséről a XVI. század közepén. Mint látjuk, minden alkalommal fontos, alapvető kérdések megoldásához járult hozzá tanulmányaival, forráspublikációival és levéltári szaktanácsaival. Műveiből, de a vele folytatott beszélgetésekből is az a benyomása támadt az embernek, hogy mindenkor nagy megértéssel volt az elmúlt korok küszködő emberei iránt, ez a megértése azonban nem csupán történészi beleélésből származott, hanem mélységes humanizmusából, amely saját kortársai iránt is megértővé tette, anélkül, hogy saját emberi integritását a legcsekélyebb mértékben is feladta volna. Talán éppen ezért tudott másokkal szemben elnéző és nagyvonalú lenni. Zimányi Vera AGRÁRTÖRTÉNETI KONFERENCIA SZEGEDEN Az MTA Agrártörténeti Bizottsága és a szegedi Móra Ferenc Múzeum 1985. május 10—11-én „Parasztkérdés 1890—1930" címmel országos tudományos konferenciát rendezett a múzeum dísztermében. A tanácskozás előadóit és résztvevőit Wagner István megyei múzeumigazgató-helyettes köszöntötte. Romány Pál kandidátus, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára, az MTA Agrártörténeti Bizottságának elnöke megnyitójában egyebek között szólt arról, hogy „a tárgyalandó negyven esztendő a magyar történelemben igen”