AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 29. évfolyam (1987)
1987 / 1-2. sz. - SZABAD GYÖRGY: A zsellérilletmény
SZABAD GYÖRGY A ZSELLÉRILLETMÉNY* Zsellérilletményen azt a földterületet értjük, ami Magyarországon a földesúrral közös legelő, illetve erdő használati jogának megszűnése fejében az úrbéres házas zsellérek birtokába, 1848 után tulajdonába került az 1836., az 1855. és az 1871. évi szabályozásoknak megfelelően. Egy-egy úrbéres házas zsellér illetményének összterjedelme a megközelítően 32 és a megközelítően 33/1 „magyar hold", „kishold", a legelő esetében a minőségi különbségek kompenzálásául 1100—1300 négyszögöllel mért „osztályozott hold" határai közé esett, összesen tehát 550 és 4775 négyszögöl közé. A zsellérilletménynek korlátozott terjedelme ellenére roppant nagy volt a jelentősége, hiszen — önálló háztartásokban számolva — a jobbágyfelszabadításkor az elnyerésére potenciálisan jogosult úrbéres házas zsellérek alakították a földesúri függésből szabaduló parasztság legszélesebb rétegét. S aligha kétséges, hogy a századfordulón, amikor a földbirtokmegoszlásról már viszonylag megbízható statisztikai kimutatásokkal rendelkezünk, az összes földtulajdonosok több mint felét tevő 5 kat. hold alattiaknak, még inkább a közel kétötödüket tevő 1—5 kat. hold közöttieknek is még igen tekintélyes, ha nem is számszerűsíthető hányada a zsellérilletményhez jutott hajdani házas zsellérségből, illetve leszármazói soraiból került ki.S így volt ez akkor is, ha nem feledkezünk meg arról, hogy az úrbéres házas zsellérek között egyfelől kis számban olyanok is voltak, akik töredéktelket és olyanok is, akik nem úrbéres, de később megváltott szőlőt, irtást, illetve egyéb kategóriájú földet is hoztak magukkal feudalizmus kori „örökségként", másfelől olyanok is, akik a század végéig helyet cseréltek a törpebirtokosok közé magukat felküzdő * Az 1986. október 17-én Nyíregyházán elhangzott és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola kiadványában is megjelenő előadás teljes, jegyzetelt szövege. A legelőilletménynek az 1836:6. te. 3. és az erdőilletménynek az 1853. márc. 2-i nyílt parancs 11., illetve az 1871:53. te. 28—29. paragrafusa által megszabott terjedelmétől rendkívül indokolt esetben eltérhetett (és a gyakorlatban olykor el is tért) az úrbéri bíróság. — Azt, hogy „megközelítően" 12, illetve 3% magyar holdról beszélünk, mint alsó, illetve felső határról, az indokolja, hogy a legelőilletményt mérhették 1100 négyszögöles holddal s akkor az alsó határ 550 négyszögöl volt, a felső pedig azért maradt el a 3% magyar holdtól 100 négyszögöllel, mert az erdőilletményt 1300 négyszögöles holddal nem, csak magyar holddal mérhették. 3 Vö. Galgóczi Károly: Magyarország, a Szerbvajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája. Pest, 1853. 75. o. — Ember Győző: Magyar parasztmozgalmak 1848-ban. Bp. 1949. 12. o. — Varga János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp. 1971. 338—339. o. 3 Vö. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 18. köt. Bp. 1907. 12. o.