AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 32. évfolyam (1990)
1990 / 1-4. sz. - BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ: Újkőkori és rézkori szarvasmarhák termetének és ivarának becslése többváltozós módszerekkel
BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ ÚJKŐKORI ÉS RÉZKORI SZARVASMARHÁK TERMETÉNEK ÉS IVARÁNAK BECSLÉSE TÖBBVÁLTOZÓS MÓDSZEREKKEL Immár negyedszázada annak, hogy Matolcsi János közzétette a szarvasmarha testalakulásának történeti változásait tárgyaló tanulmányát e folyóirat hasábjain. Munkájában a tetemes saját gyűjtésű recens és régészeti anyag mellett feldolgozta Bökönyi Sándor addig megjelentetett adatainak jelentős részét, aki több alapvető tanulmányban is taglalta az őstulok és házimarha legfontosabb alaktani különbségeiből levonható következtetéseket. A kérdéskör nemzetközi szakirodalma is bőséges, hiszen a szarvasmarha sok szempontból az óvilági archaeozoológiai kutatás középpontjában áll. Oka lehet ennek a faj vitathatatlanul jelentős szerepe az eurázsiai térség gazdaság- és kultúrtörténetében, és kicsit az ebből az objektív tényből fakadó megkülönböztetett figyelem is. A kutatók olykor elfogultságig menő személyes érdeklődésén túlmenően számolnunk kell azzal a nagyon is gyakorlati okkal, hogy a szarvasmarha egyes nagy méretű, jó megtartású csontjai már a régészeti állattan hőskorában magukra vonták a tudósok figyelmét, így ez az állatfaj származástani és tipológiai vizsgálatok kereszttüzébe került. Végül meg kell említenünk a korabeli ábrázolások, hétköznapi és mitikus megjelenítések sorát, amelyek gyakorisága nemcsak a régészeti és művészettörténeti kutatás számára jelent gazdag forrást, hanem mintegy előképe az ez iránt a háziállat iránt mindmáig megnyilvánuló emberi érdeklődésnek. Az egyedek méretének, életkorának és nemének rekonstrukciója a régészeti ása- Matolcsi J.: A szarvasmarha testnagyságának változása a történelmi korszakokban Magyarország területén. Agrártörténeti Szemle X/1-2 (1968). 2 Bökönyi, S.: Zur Naturgeschichte des Ures in Ungarn und das Problem der Domestikation des Hausrindes. Acta Arch. Hung. 14 (1962)., Bökönyi, S.: Őstulok (Bos primigenius Bos.) leletek az Őrjég tőzeglápjaiban. Cumania I. (1972): A szarvasmarha történelmi változásainak külön figyelmet szentel. Bökönyi, S.: The history of domestic animals in Hungary. American Anthropologist 73/3 (1971). 3 A múlt század utolsó harmadában Rütimeyer a svájci cölöpépítmények maradványaiból közölt marhacsontleleteket. A svéd Nilsson az addig ismert szarvasmarhatípusok koponyatani alapokon végzett rendszerezésében jeleskedett.