AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 37. évfolyam (1995)

1995 / 1-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - GYULAI ÉVA: Érték és mérték. Miskolci adatok a szőlő és bor XVI. századi művelődéstörténetéhez

KÖZLEMÉNYEK GYULAI ÉVA ÉRTÉK ÉS MÉRTÉK. MISKOLCI ADATOK A SZŐLŐ ÉS BOR XVI. SZÁZADI MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ In memóriam Stephani Kiss de Nemeskér Szőlőművelés - borkultúra Míg egy-egy darab szőlő s az egész mezőváros bortermelését, mint a szőlő művelésének végtermékét sok évből iécére ismerjük a XVI. századi dézsmajegy­zékekből, magára a művelésre, gazdálkodásra, a bor és szőlő mindennapjaira csak cseppenként nyerhetünk a század miskolci kútfőiből. Ezen nincs semmi csodálni­való, mert az államhatalom (korszakunkban a tized bérlője) mint „forrásgyártó" csak a járadékot dokumentálta, a városi joghatóság pedig az ingatlanforgalmat, vagyis a szőlőbirtok tulajdonjogát. Akik a műveléssel foglalkoztak, azok pedig nem hagytak hátra erre vonatkozó írásos emléket, ugyanis általában nem készítettek ilyeneket. Nem volt rá szükségük, hiszen ők is a szóbeliség útján sajátították el az erre vonatkozó ismereteket, vagy nem volt rá tehetségük, mivel írni nem vagy alig tudtak, és nem volt rá idejük sem, mert mással foglalkoztak, szőlőt műveltek. S ha mégis volt, akkor inkább a végtermék elfogyasztásával és értékesítésével foglala­toskodtak. A szőlő értékét leginkább a művelésbe fektetett munka minősége és mennyi­sége határozza meg, a szőlő művelésének legfontosabb kérdése pedig: ki végzi? Természetes, hogy a kolostori szőlő, földesúri allódium, esetleges nemes birtok munkáit nem a tulajdonos. A Bükk-vidéki borvidék legrégebbi szőlőbirtokosai közé tartozó diósgyőri pálos szerzetesek sem tudták egyre gyarapodó és több helység promontóriumain fekvő szőlőiket maguk művelni, mint ahogy más gaz­dasági tevékenységükben — malmok, halastó működtetése és művelése k is jobbá­gyok, bérmunkások munkaerejére támaszkodtak. Egy Zsigmond által kiadott olta­lomlevélből ismeretes a diósgyőri szőlőmunkások megmozdulása 1406-ban.1­1 OL DJ 9154.

Next