AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 38. évfolyam (1996)

1996 / 1-4. sz. - SZEMLE - CSOMA ZSIGMOND: Kozma Pál: A szóló- és bordultúra története Magyarországon

384 SZEMLE KOZMA PÁL A SZŐLŐ- ÉS BORKULTÚRA TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON Mezőgazda és a Magyar Bor Akadémia, Budapest, 1995. 640 o. A honfoglalás 1100. évfordulójára megjelent kötet, önálló munkaként először foglalta össze a rendkívül szerteágazó magyarországi szőlő-borkultúra történetét. A Magyar Bor Akadémia, a Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvány, a Szőlő-Bor Szövetség és Terméktanács, mint a demokratikus rendszerváltozás után megalakult új szakmai-érdekvédelmi szervezetek, úgy gondolták — helyesen —, hogy bábás­kodniuk kell, a szakterület több évszázados múltját átölelő, bemutató kiadvány megszületésénél, így jelenhetett meg ez a fontos munka. Kozma professzor egyetemi előadásain, egyetemi tankönyveiben, és más szak­könyveiben is mindig alapos, részletes és élvezetes történeti bevezetővel kezdte ennek a nagy múltú és jelentős művelési ágnak a szakmai ismertetését. Ez nem lehet véletlen, hiszen a szerző még azokkal a magyar szakemberekkel találkozha­tott, tarthatott kapcsolatok, akik Európa második, harmadik legnagyobb szőlő­bortermelő nagyhatalmának, Magyarországnak a szőlészetét-borászatát irányítot­ták. A magyarországi társadalomnak majd egyharmada pedig a szőlőből-borból, illetve másodlagos termékeiből élt közvetlenül vagy közvetetten. Érthető tehát az a megkülönböztetett figyelem, amely ezt a művelési ágat kísérte, a történeti múltját pedig, mint isteni növényét és gyümölcsét, kitüntető érdeklődéssel illette. • A szép megjelenésű, dekoratív könyv ünnepi jellegét az A/4-es nyomdai formá­tum is jelzi. Ennek megfelelően alapos a tartalma is. Nem történetietlen, legendák könnyű fajsúlyú gyűjteménye a könyv, hanem történeti kronológia szerint taglalt részletes fejezetek egymásra építkezésén juthat el az olvasó a szőlő-bortörténetbe. A szerző jelentős irodalmi-forrásfeltárással a legújabb szőlészet-borászattörténeti társtudományi eredményeket is ismerteti és értékeli (néprajz, nyelvészet, régészet, történettudomány, agrártörténet), így maradandó és összegző eredményt tarthat kezében az olvasó. A nagyívű, kitűnő áttekintésnek külön erénye, hogy utolsó fejezeteiben áttekinti és értékeli a két világháború közötti időszak fejezete után az ún. szocialista nagyüzemi szőlő- és borgazdaság időszakát is, a szőlő-borkultúrát a privatizáció kezdetén, így összekapcsolja a szőlő-bortermelés történetét a mával, a jelennel. Az olvasó pedig érzékelheti közvetlenül, hogy jelenünk hamarosan a múlt, az agrártörténet része lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a történeti múlt is­merete, a levonható tapasztalatok pedig a termelést segítő, döntést előkészítő erővé válhatnak. Az elkövetett hibák, azonban, ha korrigálatlanul maradnak, egy nagy múltú művelési ágat sújtanak. A hibák pedig, ugyanúgy mint a kedvező tenden­ciák, felnagyítódnak a történelem vizsgáló lencséje fókuszában. Mindezért is nagyon hasznos ez a könyv, mert korrekten mutatja be az elmúlt

Next