AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 39. évfolyam (1997)
1997 / 3-4. sz. - SZEMLE - SZLÁVIK LAJOS: Dunka Sándor-Fejér László-Vágás István: A verítékes honfoglalás : A Tisza-szabályozás története
SZEMLE — a mai időszak szempontjai szerinti értékelést, amely a természetvédelem korábbi és későbbi időkben felmerült igényein át is megindokolja a nagy munka célját és értelmét. A tiszai mérnökök által végzett előzetes felmérés során — az 1830-as évek derekán — megdöbbentő kép tárult az egykori Főigazgatóság vezetői elé. Ekkor derült ki először, hogy a tiszai árvizek az érintett 18 vármegyében 854 települést veszélyeztethetnek. Évszázadokkal azelőtt az akkor élők nem az árvizeknek kitett helyeken akarták tanyáikat, falvaikat felépíteni, hanem a szárazulatokon. A Tisza és mellékfolyói vízgyűjtő területén az erdők irtása és a legeltetés miatt fokozatosan növekedett a síkságokra zúduló vizek mennyisége, s ez egyre emelkedő árvízszinteket eredményezett. A nádas világ, a mocsártenger festői lehetett — írta Móricz Zsigmond —, de annyi átokkal volt összekötve, amiről a mai embernek fogalma sincs. Az egykori vízivilág eltűnése nagy általánosságban az egész alföldi nép érdekeit szolgálta, ha nem is azonos mértékben. A korábbi ártereken voltak olyan vidékek, ahol a lakosság lélekszáma másfél évszázad alatt megtízszereződött. A mezőgazdaság továbbra is fennmaradt egyes gondjain segíteni látszott az a körülmény, hogy 1920. után, a területveszteségeink nyomán az ország szempontjából az Alföld gazdaságilag felértékelődött. Az 1937-ben életbe léptetett Öntözésügyi Törvény mutatott kiutat és fejlődési irányt a későbbiek számára. A nemzedékek munkáját igénylő nagy feladatok: a vízi munkák, vagy a vasutak építése új szakmákat, új életformákat hozott létre, elsősorban a később külföldre is eljutó kubikosok esetében, de megteremtette a vízügyi szolgálat azóta is ismert munkaköreit, a gátőrök, a szakaszmérnökségek munkaterületeit. Az árvízvédelem teendői mellett a fokozódó belvízkárok a belvizek elleni védekezés eszközeinek fejlesztését is ugyanolyan fontossá tették, mint eredetileg az árvízmentesítést. Szemléletes eszközökkel, jól érthető megfogalmazásban, a műszaki szabatosságra is ügyelve, kellő rövidséggel, a felesleges részleteket mellőzve fejti ki az itt most összefoglaltakat a három szerző könyve. Sok idézetet is találhatunk benne ismert költőinktől, íróinktól, olyan nagyjainktól, mint Széchenyi István vagy Vásárhelyi Pál. A könyv megmutatja a vízügyi feladatok nagyságát és szépségét olyanok számára is, akik vagy nem ismerik vízügyeinket, a tiszai munkákat részletesebben, vagy hibásan tájékozódtak felőlük. A könyv címében ott a szó: honfoglalás. Nem harcos, hanem verítékes honfoglalás. Vagy ahogy más kifejezéssel említik: második honfoglalásunk. A történelmi Tisza-szabályozás valóban honfoglalás volt, hiszen nagyjából negyed országnyi területet szerzett vissza az emberhez méltó környezet számára. Mindezt nem háborúval, hanem békés — szívós, és ellentmondásoktól sem mentes — évtizedekre terjedő építő munkával. És, nemcsak arról ad tájékoztatást ez a könyv, ami történt, hanem a rendelkezésre álló terjedelemhez képest azoknak a nevét és rövid élet-