A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1868-12-14 / 50. szám

397 nevezett csapatok pedig már jelenleg egészben Magyarországból lettek kiegészítve. Mind a nevezett ezredek és zászlóaljak azonban ő Felsége rende­leté nyomán már ez évtől kezdve a közös hadsereg schematismusában a magyar ezredek sorába fognak vezettetni. Minden félreértés kikerülése végett, mely onnan eredhetne, ha ezen tény egészen az interpelláczió eredményéül tulajdonítatnék, van szerencsém kijelenteni, hogy azon magas kézirat, melyben ő Felsége ezen elhatározása a közös hadügyminiszter úrral és velem közöltetett, szept. 11-ikéről, t. i. azon időről kelt, midőn a besorozás elrendeltetett. Majthényi Dezső azon reményben, hogy az minélelőbb, úgy a mint a miniszterelnök úr mondotta, tökéletesen létesülni is fog, egyelőre megnyugszik a felelettel. Vályi János úgy emlékszik, hogy Patay képviselő úr intorpellá­­cziója két részre volt osztva, s azért kéri a miniszterelnök urat, legyen kegyes választ adni, hogy a kormánynak mi szándéka és czélja van a Ludoviceum-intézettel. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház ! Miután nem olvas­tam, mint már mondottam, az interpellácziót; arra nem is válaszolhat­tam; azonban már másrészről is — hajói tudom, Bernáth Zsigmond képviselő úr részéről — intéztetett hozzám ez ügyben interpelláczió. Erre nézve tehát van szerencsém válaszolni, hogy a Ludoviceum kér­dését olyannak tartom, mely szoros összeköttetésben van a tanrend­szerrel magával. Mielőtt tehát e tekintetben elhatározó lépést tenni lehetne, mindenesetre a felett kell tisztába jönni — mi egyáltalában még megállapítva nincs — mi a legczélszerűbb: az ifjú növendékeknek neve­lése-e a katonaságra, vagy magasabb katonai tudományok előadása. Ez összeköttetésben van az egész katonai tanrendszer kérdésével, és a mennyiben én nemcsak honvédelmi miniszter vagyok, hanem minisz­terelnök is, méltóztassanak megbocsátani, ha őszintén vallom meg, hogy az idő hiányában e kérdéssel oly tüzetessen foglalkoznom nem lehetett. Azonban azt gondolom, hogy helyesen követte a kormány a sorozatot, midőn először a védrendszerrel és honvédséggel foglalkozott, s csak azután fog foglalkozni a tanrendszerrel is. II о и V é d e I in i rész. Ezen rovatban közöljük mindazon hivatalos okiratokat, melyek a honvédelemre vonatkoznak. Ö császári és Apostoli királyi Felsége a hadsereghez kö­vetkező parancsot méltóztatott kibocsátani: A monarchiának békére van szüksége. Tudnunk kell azt fenn­tartani. E czélból mindkét képviselő-testület elé egy törvényjavaslatot terjeszteték, melynél fogva a fegyverfogható lakosság a szükség pilla­natában erejének összegét vetendi mérlegbe, hogy a monarchiának magasztos küldetése teljesítését, hü népeimnek legdrágább érdekei megőrzését biztosítsa. Mindkét képviselet várakozásaimnak teljes mértékben felelt meg. Igaz hazafiui érzelmektől áthatva az új védtörvényt elfogadó. Én szen­­tesítém azt s rögtöni foganasitatását elrendelém. A közjogi átalakulás a birodalmat ama történelmi alapra helyezte vissza, melyen azon időkben nyugodott, midőn a legnehezebb harczokat sikeresen vívta és fényes győzelmeket nyert. Birodalmam mindkét része most egyenlő érdekeltséggel fog a monarchia nagysága-, hatalma- s biztonságáért sorompóba lépni. Hadseregem ezáltal oly szövetségest nyert, ki őt szerencsében és balsorsban erőteljesen támogatandja. Népeim — a törvény rendeletét követve — osztálykülönbség nél­kül, büszkén s jogosult önérzettel fognak zászlóim körül sorakozni, hogy kötelmeik legnemesbikét teljesítsék. A hadsereg legyen azon erények iskolája, melyek nélkül nemzetek nagyságukat, birodalmak hatalmokat fenntartani nem képesek. A hadsereg mellett egy új elem, — a honvédség kiegészítő rész­ként csatlakozik a közös véderőhöz. Czélja ugyanaz mint a hadseregé; — hasonló elemekből, sőt részben magából a hadseregből alakúi. Bizalommal fordulok hadseregemhez. Akarom, hogy mindazok, kik a hazának már fegyverrel szolgál­nak, örömmel és erélyesen lépjenek az új pályatérre. Akarom, hogy a hadsereg drága örökrésze, a hűség s a benső bajtársi érzelem, minden osztályánál épségben tartassák, hogy a hadsereg, hadi-tengerészet és a honvédség mint hű fegyvertársak összetartsanak, azonos kötelmek által lelkesítve, azonos dicsőségre jogosultan. Elvárom tehát a hadsereg és a honvédség minden tisztjétől, hogy az új intézményt ily szellemben fogják fel; különösen pedig a táborno­koktól mint vezetőktől, hogy szorosra fűzni törekedjenek ama köteléket, mely a két félt összekapcsolja; — a rend és fegyelem szellemét élénkít­sék, s minden netán felmerülendő téves irányzatnak mindjárt kezdetben elejét vegyék. Súlyos balsors érte hadseregemet; komoly válságokon kellett ke­resztül mennie; de bátorsága meg nem tört, s benne helyezett hitem meg nem rendült. A hűség és becsület pályája, melyen birodalmam vitéz fiai halad­tak, — változatlan maradjon mindörökké. A hadsereg ne tagadja meg múltját, hanem századok dicső emlékeit a jelen korra vigye által. Haladva az idővel és tudománynyal, új elemek által megizmosulva, — tiszteletet parancsoljon az ellenségnek, íegyen a birodalom és a trón oltalmazója. — Budán, 1868. évi deczember hó 5-én. Fcrenez József s. k. ff О Felsége a király decz. 7-dikén délelőtt méltóztatott fogadni az országos honvédegylet központi bizottságának Horváth János és Ivánka Imre ezredesekből s Domahidy Ferencz és Kiss Miklós százado­sokból álló küldöttségét, a mely az összes honvédegyletek nevében hó­dolattal ajánlotta fel ő Felségének az 1848-49-ki honvédek szolgálatát a trón, haza és törvény védelmére. Ez alkalommal Horváth János ezredes, a küldöttség vezetője a kö vetkező beszédet intézte ő Felségéhez a királyhoz: „Felséges császár! legkegyelmesebb Urunk, Királyunk! Mi az 1848-49-dik évi honvédség megbízásából jelenünk meg Felséged magas színe előtt, hogy annak hűséges jobbágyi hódolatát ki­jelentsük, és kijelentsük, miként az újonnan felállítandó honvédseregben ki-ki tehetsége szerint béke és háború idején Felséged magas parancsa alatt szolgálni készek vagyunk. Adjon az ég békét hazánkra, hogy megindult fejlődését Felséged a legszebb eredményre vezérelhesse; de ha a sors másként akarná, férfias öntudattal jelentjük ki, miként azon babérkoszorúhoz, melyet Felséged halántéka körül fűzni fog, nemcsak egy leveletakarunk szol­gáltatni. Vegye Felséged hódolatunk és szolgálati készségünk nyilvánítását kegyesen, és legyen Felséged meggyőződve, hogy a haza és trón iránti hűségben és a törvényekhezi ragaszkodásban rajtunk túltenni senki sem fog. Éljen a király!“ О Felsége ezen beszédre a legkegyessebben következőleg mél­tóztatott felelni: „Szívesen fogadom ahonvédség hódolatának és szolgálati készségének nyilvánítását; meg vagyok győződve, hogy a trón és haza iránti kötéles­­ségöket mindenkor hiven teljesítendik A küldöttség legnagyobb örömmel fogadta ő Felsége ezen feje­delmi nyilatkozatát, s király ő Felségét éljenezve távozott. (В. K.) Simonyi Ernő országos képviselő úrnak a nagyontisztelt kép­viselőház 1868. decz 2-án tartott ülésében, néhai Guyon Richárd özve­gyének ügyében tett azon nyilatkozatára vonatkozólag, hogy a kultusz­­miniszter a kérdéses ügyet elintézetlenül hagyja, hogy az asszony részére az osztrák hatóságok által ígért összeget kiadják, de a férfi részét a magyar kormány is confiscálta, hivatalos utón nyert értesülés nyomán jelenthetjük: hogy Guyon Richárd és neje 1847. május 1-től a csattai és a ga­­ram-mikolai közalapítványi javakat 12 évre, évi 7565 frt. 13 kr. mellett haszonbérbe vevén, miután már a második évben a bért nem fizették, a bérleményen lévő ingóságaik az akkori közalapítványi ügyigazgatóság 1849. szeptember 9-én 350. sz. a. kelt rendelete folytán bírói közben­járás mellett lefoglaltottak ■ továbbá : hogy a Guyon Richárd ellen haditörvényszékileg kimondott el­kobzás az 1864. november 19-kén kelt legf. elhatározással megszüntetvén, miután a magyar felelős kormány 1867. márczius 10-kén kezdte meg működését, a Guyon Richárd-féle résznek elkobzását sem el nem rendelte, de bérietköv etetésekről lévén szó, minden törvényes alap hiányában el sem rendelhette ; végre, hogy a bérlet megszüntetése s a bérleményen talált tár­gyak lefoglalása ötletéből felmerült kölcsönös követelések, melyek összevetése után az államszámvevőség által szerkesztett computus sze­rint a társbérlőknek 5173 ft. 9 kr. járt ki, — az 1868. okt. 23-án kelt egyezség által véglegesen elintézve lévén, a magyar központi állampénz­tár az egyezségileg megállapított összegnek kamatostól, t. i. összesen 8420ft. 70 krnak, melyben néhai Guyon Richárd része is benfoglaltatik, kifizetésére utasittatott. _____________ A hivatalos lapnak a Guyon ügyről közzétett értesülésére a ,,Hon“-ban következő ellennyilatkozatot találunk : A „Közlöny“ 283. számában a Guyon ügyről közzétett „hivatalos értesülést“ a történeti igazság érdekében azzal kell kiegészítenünk, hogy: a) 'a haszonbérlők Guyon Richard és neje a bér fizetést 1849. év­ben azért szüntették meg, mivel a haszonbéri összeg megállapitásánál számításba vett úrbér robot és egyéb úrbéri járandóságok az 1848. évi törvényhozás által megszüntettetvén, ezen oknál fogva újabb egyezke­désnek — mit a haszonbérlők siker nélkül sürgettek — szüksége me­rült fel; — továbbá b) a felelős m. kormány „működését“ tekintve tény az, hogy jól lehet az egyezkedési alkudozás tárgyát kirekesztőleg a „bérlet köve­telések“ képezték, a kormány az egyezségi okmányba mégis, a kincs­tár ellenében a vagyon elkobzásból származható, minden követeiésektöli elállást is befoglaltatta. — És innen történt az, hogy özvegy Guyonné ezen boradó ellen felszólalni és az 1849. évben Komáromban lefoglalt s jogérvényesen helytelenül megítélt könyveknek kiadatását, vagy ér-4 V

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék