Aurora - Hazai Almanach (1824)

Verseghi: A' Teremtés' képe

n a’ fellegsereg is magosabbra emelkedik , ritkul, ’s a’ Csillagokt­ól a’ fátyolt versengve levonván , a’ tiszta tűznek hornyához törekszik. Szinte miként a’ büszke menyasszony, higy lép ki a’ homálynak h­űltt ölébűlj a’ föld is megrakva virággal, megrakva számtalan dúzs termetekkel. A’ nehezebb folyadékok az égb­íl színére sű­llyedezvén elszivárgnak , ’s elválván a’ szűke Dunának két partya egymástól , kinyílni látszik e’ széles víznek deli színe. Ott fenn az ég, itt lenn a’föld tündöklik, így választotta el a’ Teremtő, ideszes sze­rint, a’ felső vizeket az alsóktól ; így gyűjtötte az utóbbiakat eggy helyre, kiemelvén közüllök a’ szárait, hogy magvazó füvet és gyíimölcsfákat te­remjen. De ah ! míg ezeket gyors gondolatimmal szinte csak átfutom, Szivemelő jelenést látok kezdődni az égem­. Szinte mikint nyárom­ a’ napnak déli hevétől szétszakad a’ felhő, ’s foszlékai szerterepűlvén .

Next