Aurora - Hazai Almanach (1824)
Verseghi: A' Teremtés' képe
n a’ fellegsereg is magosabbra emelkedik , ritkul, ’s a’ Csillagoktól a’ fátyolt versengve levonván , a’ tiszta tűznek hornyához törekszik. Szinte miként a’ büszke menyasszony, higy lép ki a’ homálynak hűltt ölébűlj a’ föld is megrakva virággal, megrakva számtalan dúzs termetekkel. A’ nehezebb folyadékok az égbíl színére sűllyedezvén elszivárgnak , ’s elválván a’ szűke Dunának két partya egymástól , kinyílni látszik e’ széles víznek deli színe. Ott fenn az ég, itt lenn a’föld tündöklik, így választotta el a’ Teremtő, ideszes szerint, a’ felső vizeket az alsóktól ; így gyűjtötte az utóbbiakat eggy helyre, kiemelvén közüllök a’ szárait, hogy magvazó füvet és gyíimölcsfákat teremjen. De ah ! míg ezeket gyors gondolatimmal szinte csak átfutom, Szivemelő jelenést látok kezdődni az égem. Szinte mikint nyárom a’ napnak déli hevétől szétszakad a’ felhő, ’s foszlékai szerterepűlvén .