Aurora - Hazai Almanach (1824)

Verseghi: A' Teremtés' képe

a A TEREMTÉS’ KÉPE. Csendes, mint a’ s.'r, es setet volt az éjszaka, mikor eggv álomkép hajnal felé végét szakasztvári nyugodalmamnak, térgyeimre késztetett nyoszo­lyámbái, hogy az Isteni Felségnek éjjeli oltalmá­ért bálákot adgyak. Felöltvén köntösömöt, kiül­tem a’ nyári hüsnek kedvéért Budai házamnak er­­kére, honnan nappal a’ Dunát ’s az egész Pesti térséget látom. Öszvezavarva feküdt a’ föld az egekkel elettem. Sem csillag npm tűnt, sem hold, szemeimbe. Setétteí volt az egész Minden beborítva , ’s kietlen üresség látszott mélyeinek tátótt fenekébe temetni mindent. Semmi sem élt, nem mozgott semmi; csak ollykor érzettem gyengén mellettem előbbre lebegni , ’e a’ nagy ürességenn átzúgni az éjjeli szellőt. Jllyennek nézték, hihető! a’ hajdani Látók a’ földnek közepénn a’ tág mélységet, azoknak fénytelen országát, a’ mik , még magban aludván ,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék