Alföldi Iparlap, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1888-04-08 / 15. szám
ll-ik évfolyam. 1888. 15-ik szám. Szeged, április 8-án. Előfizetési föltételek: helyben, házhoz hordással vagy vidékre posta utján. Negyed évre . 1 frt. Fél évre ... 2 frt. Egész évre . . 4 frt. Egyyes szám ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Szerkesztői iroda: Főszerkesztő : Bakay Nándor. Templom-tér, 8-ik szám, a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Felelős szerkesztő: Tóth Béla. Főmunkatárs: Babós Elek. Hirdetések x6-od oldal . . 1.— 8-ad „ . . 2.— 4-ed „ . . 3.50 Fél „ . . 6.— A 4 hasábos petitsor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Kiadóhivatal: Engel Adolf könyv- és könyomdája, hovy az előfizetési pénzek küldendők. Egyéni vélemények a fővárosi iparos-vezérek által czélba vett iparos nyugdíj- és segélyalap kérdése fölött. Az én budapesti jóbarátaim, (?) mint rendkívül gyakorlati emberek, már nálam is kopogtatnak a lapjukban az ő halva született eszméjük kimutatása fölötti haragjukban, engem is vitába czitálnak, nem ugyan azért, hogy az ő kitételeiket nekik visszamondogassam*), hanem valószínűleg azért, hogy élénkebb legyen az üdvös eszmecsere, a részükről szellemdúsan kigondolt dolog fölött. Tehát röviden elmondom nézetemet az „iparos nyugdíj- és segélyintézet“ fölállítása tárgyában. Mindenekelőtt azt a kérdést kell föltennem, hogy képzelik-e a fővárosi iparos-vezér urak, hogy bármely szolid biztosító-társaság a járadék-biztosítási kockázat alapszámításaihoz szükséges kulcsot eldobja ? Ugye, hogy nem ! Tehát bármely biztosító-társaságnak — ha bizalmat akar érdemelni — számítania kell : ügynöki jutalékok, tisztviselők, irodai-, adó- és bélyeg költségek, kamatok és kockázatok födözésére, sőt bizonyos nyereményre is. Az életjáradék-biztosításnál, amivel ezen szóbanforgó, tömegesen eszközlendő biztosítás azonos műveletet képezett volna, tudvalevőleg a teljes nyereménynek be kell fizetve lenni. Már most legyen a befizetési időtartam hosszabb vagy rövidebb időre szabva, a befizetési arány változhat, de az összbefizetés nem. A biztosítótársaságok, ha szédelegni nem akarnak, egyebet nem tehetnek. Az életbiztosítás a jó biztosítótársaságok bármely díjtételi szabályzata szerint, a biztosító fél fogadalmán, elígérkezésén, lekötelezettségén alapszik, arra nézve, hogy az illető egy bizonyos ideig bizonyos összeget meg fog takarítani a fölösleges keresetéből, s ezt azon társaságnál folytatólagosan gyümölcsöztetésre helyezi el, mégpedig a tőketörlesztési elvek magas kamatú kamatoztatási számítása szerint ugyanazon arányban, utolsó részletig való pontos befizetések mellett, még a kockázatokra is díjakat fizetvén. Ez igen szép és helyes elv lehet egy tisztviselőre, avagy bármely készfizetésből élő olyan egyénre nézve, akinek nincs olyan üzlete, nem lehet olyan foglalkozása, ahol a kezébe került pénzt jobban tudhatná gyümölcsöztetni, mint a biztosítótársaságok. De az a szegény invalidus rokkant iparos, aki szigorúan korlátozott jövedelmének annyi ezer jobban kamatozó elhelyezést tudna találni, jót tesz-e, ha szerény bevételeinek főleg nyersanyagra szükséges bármely csekély részét takaréktárba, földbe vagy járadékbiztosításba helyezi ?! Hisz nálunk Magyarországban éppen az a közgazdasági helyzet szignatúrája, hogy az emberek csekély kamatra könnyen betesznek nagy kamatra nehezen kivehető tőkéket, s hogy nálunk a tőkekamatoztatási hajlam nem áll arányban a tőke-gyümölcsöztetési fejlettséggel. Nem lehet itt ezúttal az eszközök és módok hiányairól szólanom. De a dolog így áll, ahogy mondom. S ez a viszony meg csak az életrevalóbb emberekre alkalmazható. Hol vannak a sok szegény, becsületes, kevésbé életrevaló, de szánalomra, könyörületre és segélyre inkább méltó emberek, az iparosok rokkantjainak ezrei! ? Hol és hogy kell ezeken segíteni ! ?• Ott, ahol az ifjúkorú, de rendkívül éleslátású fiatal diplomata, Tisza István N.Váradon tartott fölolvasásának jótékony czéljával kereste, s ott, ahol Bertsey György, a fővárosi tiszteletbeli iparos urak által lenézett érdes modorúnak tartott egyenes ember, a „kérges tenyerűnek“ nevezett szíjgyártó az e segélypénztár eszméjével keresi és találja őket. Értsék meg tehát drága (!) vezér uraim! Az iparos nyugdíj- és segélypénztárakat csak úgy lehet létesíteni, ha az ezen czélra gyűjtendő alapot csak részben fizetik be, a segélyre szorultak, ha ehhez a társadalom is hozzájárul, ha az ezen alapra szolgáló bevételek és kiadásokból bélyeg-, adó-, ügynök-, közvetítő- és egyéb díjak nem fizettetnek , de dividenciák sem ! Tehát ne tessék egy mindenkinek szabad választására álló biztosítótársaság részére és javára eszközölt tömeges járadék-biztosítási műveletet népboldogító vezéreszmének keresztelni. „Hívtatok és megjelentem! Idéztetek. Itt vagyok !“ Ezt mondta egy nálam nagyobb valaki egy tömegnek. Én ezt néhány olyan úriembernek mondom, akik a gyakorlati téren semmi üdvöst nem tudtak alkotni, s nekünk mégis gyakorlati tanácsokat akarnak osztogatni. Szolgálják meg az urak azon ipari ügyeket, amit az iparosok rájuk bíznak, de ne vigyék az iparosokat olyan kezdeményezésekbe, amelyek hátrálni fogják az okszerűbb alkotások rendes kifejlődését, ugyanazon a téren. Bakay Nándor. *) „Nyelvöltögetés“, „erkölcsi bankról“, „tanyai műveltségi", stb. Mi nem szeretjük egymást. A hazai iparosok beléletében azt kell látnunk és tapasztalnunk, hogy mi, iparosok nem szeretjük egymást. És ez öreg hiba ; hiba pedig azért, mert képzeletnek is túl bőre azon föltevés, hogy egy osztály magasra törekvő eszméit érvényre juttassa, ha egymás iránt szeretetet és teljes bizalmat nem táplál.