Ásványolaj, 1936 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-16 / 1. szám

A P. M. 178.317/1935.-XI/b. sz. rendelete R. T. az olcsó szeszégek terjesztésével az elmúlt években megindított és amire az ásványolaj­­ipar figyelmét annál inkább is felhívjuk, mert a petróleumfőzők körüli propagandával esetleg ha­sonló kedvező eredmény volna elérhető. Igen mérsékelt ingadozások mutatkoznak az ecetszesz fogyasztásánál is. A motorszeszfogyasz­­tásra vonatkozó adatokat még külön is kiemeljük . A motorszeszfogyasztás tehát az első hat eszten­dőben meglehetősen állandó volt, miután a leg­nagyobb és a legkisebb érték közötti eltérés kb. 11,5%. A motorszeszér­t fizetett összegeknél látjuk, hogy az automobilizmus az elmúlt évben 100.000 hl. motorszeszért kb. 3.7 millió pengővel fizetett többet, mint 1929/30-ban, a motorszesz bevezeté­sének esztendejében. Ez a 3,7 millió pengős teher a magyar auto­mobilizmus mai sivár helyzete mellett igazán óriási áldozatot jelent és ezért méltán elvárhatja, hogy ez a nem éppen önkéntes támogatás a ren­deletben megszabott határt még a legminimáli­sabb mértékben sem lépje túl. Dr. B. Gy. * Átlagár alapján kiszámítva. Mennyiség Értéke Termelési év absz. hl.-ben q-ban pengőkben 1929/30 ... 100.352 79.644 3,376.844* 1930/31 ... 109.684 87.050 3,937.655* 1931/32 ... 100.453 79.724 5,850.038* 1932/33 ... 97.386 77.290 6,817.020 1933/34. ... 96.861 76.873 6,780.270 1934/35 ... 104.419 82.865 7,309.330 % A m. kir. Pénzügyminiszter 178.317/1935.­­­XI/b. sz. rendelete Ásványolajipari termékek forgalmi adóváltságával kapcsolatos kereskedelmi érték, illetve a kiszerelés adóalapjának megállapítása Az 1931­.. január hó 1-én életbelépett 158.000/ 1933. P. M. sz. rendelet az ásványolajtermékek forgalmi adóját helyettesítő fázisrendszert való­sította meg és ezzel az adózásnak ezt a fajtáját leegyszerűsítette. Az importált termékeknél az adóváltságot, megállapított kulcs szerint, az áru elvámolása al­kalmával az önköltségi érték (inkl. vám, kincstári stb.) után rótták le, míg a belföldön előállítottak­nál, a gyárból kiszállított mennyiségek után kel­lett a fázisadót lefizetni, a kereskedelmi érték alapján. Ennek a kereskedelmi értéknek a kiszá­mítása egyrészt nagy munkával járt, mert min­den lerovás alkalmával — havonta — meg kel­lett állapítani, hogy milyen átlagáron történtek az eladások, másrészt azonban ez a rendszer egyik fél részére sem nyújtott kellő biztosítékot arra nézve, hogy a megállapítás helyes-e. Nem utolsó sorban pedig, az adóalapnak ily módon való fixírozása a kincstár nézőpontjából hátrá­nyosnak mutatkozott. Az egyes ásványolajvállalatoknál tartott fá­zisadó ellenőrzés alkalmával megállapítást nyert ugyanis, hogy az ú. n. „kiszerelt” (kannázott) termékek értéke lényegesen magasabb, mint azo­­ké, amelyek tartánykocsikban, ill. hordókban ke­rülnek forgalomba. Ezt a műveletet a pénzügyi hatóságok szerint tehát váltságköteles előállí­tásnak kell tekinteni, (158.000/1933. P. M. rend. 5. §. 3. bek.) vagyis a fázisadót ezen kiszerelt áruk után újból le kell róni (természetesen levo­násba hozható belföldi megszerzésnél a lerótt fá­zisadó teljes mértékben (benzin, olaj 4%), im­port esetében pedig (a rendelet 11. §-ának 1. bek. szerint) a váltságadó (7%) kétharmada). A megtartott helyszíni kivizsgálás alapján fenti pénzügyminiszteri rendelet megállapította, hogy kereskedelmi érték alatt a 10%-kal csökken­tett számlaösszeget kell érteni. Egyidejűleg meg­állapította, hogy egyes kivizsgált cégeknél az ás­ványolajoknak kb. 25%-a kerül kiszerelve, vagyis kannázva forgalomba. Az adólerovás módját tehát a P. M. 1935. nov. 22-i 178.317/1935.­XI/b. sz. körrendeletével újra szabályozta. E rendelet szö­vege a következő: „A vegyészeti anyagok és termékek forgalmi adóv..­óságáról szóló 158.000/1933. P. M. számú rendelet 5. §-a alá eső azon adóalanyoknál, akik a vámtarifa 322., 360. és 361. sz. alá tartozó saját előállítású árukat, valamint ugyancsak saját elő­állítású mozaikát a rendelet 4­ §-ánk (2) és (5) bekezdése alá tartozó külön adóalanynak nem mi­nősülő kereskedelmi üzletük, vagy külön adóalany­nak minősülő, de velük érdekközösségben álló ter­mészetes, vagy jogi személyek útján hoznak for­galomba, az említett áruk adóváltság alapjául szolgáló kereskedelmi értéket az eladási, illetve ér­dekközösségi szervek által elért (és az adóváltsá­got is magában foglaló) teljes (bruttó) eladási ár 10%-kal csökkentett összegében állapítom meg. 5

Next