Ásványolaj, 1937 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1937-04-16 / 8-9. szám

50 A hazai föld­gáz és olaj energiagazdálkodásunk szempontjából Az energiael­látás ma általá­ban három főté­nyezőből táplál­kozik: a vízierő­ből, a szénből és a petróleumból. Minthogy Cson­ka­ hazánkban számottevő fel­használható vízi­erő rendelkezés­re nem áll, pet­róleumtermelé­sünk pedig nin­csen, energiával való önellátá­sunk ma úgyszól­ván kizárólag széntelepeinkre támaszkodik, pet­róleumszükségletünket pedig behozatal útján sze­rezzük be. E tekintetben nem sok nálunk az el­térés az összeomlás előtt fennállott viszonyoktól, mert akkori vízierőink is még jórészt kihaszná­latlanok voltak, számottevő olaj- és földigázterme­lésben pedig a mostoha sors mindig csak átme­netileg részesített. A három fő energiaforrás kö­zül az utolsóról, a földigáz és petróleum kérdésé­ről szólok. Ennek a mai beszámolónak időszerűséget az a körülmény ad, hogy a már évtizedek óta folyó, sok dicsőségre, de sok csalódásra és balsorsra is visszatekintő magyar petróleumkutatás a közel­múlt hónapokban, sőt hetekben olyan sikereket ért el, amelyek becsületes eredménynek nevezhe­tők és amelyek jó kilátásokkal biztatnak a jövőre nézve. Nem kívánok kitérni a petróleum közismert nagy nemzetgazdasági jelentőségére, a hatalmas petróleumtrösztök lázas vetélkedéseire, melyek­kel nem egyszer legszorosabban összekapcsolód­nak nagy világpolitikai események is. Csak rövi­den összefoglalni kívánnám a magyar petróleum­kutatás küzdelmes múltját és ismertetni azokat a reményeket, amelyek beteljesülésének két első záloga a kincstári petróleumkutatás legutóbbi parádvidéki eredményei és egy amerikai kutató­társaság, az Eurogasco közismert zalamegyei szentadorjáni (lispei) sikere. A magyar petróleumkutatás küzdelmes múltja Petróleumnyomok régi hazánkban több he­lyen már igen régen ismeretesek voltak és min­dig akadtak vállalkozók, akik kisebb-nagyobb tő­kével itt is, ott is kutatásokat végeztek, számot­tevő eredmény nélkül. A múlt század 20-es évei­ben megélénkült a petróleumkutatás, a kormány azon intézkedésével, hogy szubvencióval támo­gatta az olajkutatást. Csakhamar kiderült azon­ban, hogy az állam ilyen módon való beavatko­zása nem viszi előbbre az olajkutatás ügyét. A vállalkozók az államsegélyt inkább csak tőkeszer­zés és üzleti manipulációkra használták fel, ma­guk a kutatások azonban kezdetleges keretek kö­zött mozogtak és igen gyakran nélkülözték a meg­felelő szakszerűséget is. Ezek a régi kutatások főleg két körletben mozogtak: a Kárpátok úgynevezett flisvonulatá­­ban, a galíciai és romániai határvidéken, valamint a Muraközben és a Dráva-Száva közén. Érdekes, hogy már akkor folytak kutatások Parád vidé­kén is. Posevitz Tivadar a petróleumkutatás akkori állását összefoglaló nagy munkájában 1903-ban megállapítja, hogy „a petróleumügy kérdése ha­zánkban még nincs eldöntve. Az ország külön­böző petróleumvidékein történtek ugyan egyes kutatások, de egyetlen egy terület sincs még kel­lően átvizsgálva és azért egyetlen területről sem mondhatjuk el némi pozitivitással sem, hogy rejt­e­mélyében termelhető mennyiségű kőolajat vagy sem.” Közel 30­ évvel ezelőtt, 1908-ban véletlenül, káliumsókutatás közben akadtak Erdélyben a ha­talmas erejű kissármási földigázra. Ebből a 301 m mély gázkútból kezdetben közel 1 millió m3 napi gázmennyiség tört ki és ez a kút gázszol­gáltatásában máig is csak keveset csökkent. Böckh Hugó és munkatársai a világháború kitö­réséig Erdélyben hét terjedelmes gázmezőt nyo­moztak ki, az azokon fúrt gázkutak gázszolgálta­tási képessége elérte a napi 2,5 millió m3-t, ami fűtőértékben 375 vágon jó minőségű szénnek fe­lel meg, tehát megközelíti azt az energiaértéket, amelyet egy-egy legnagyobb kőszénbányánk ad. Miután az akkori kormányzat és közvéle­mény is a múltak tapasztalatai alapján úgy ta­lálta leghelyesebbnek, ha az erdélyi nagyszerű eredmények után a hazai föld­gáz- és petróleum­kutatás és kihasználás kérdését továbbra is az államkincstár tartja kezében, az országgyűlés megszavazta az 1911. évi VI. t. c.-t, a petróleum­­monopóliumtörvényt, amely minden föld­gáz- és petróleumleletet a kincstár részére tart fenn, de egyben módot ad arra is, hogy a kormány kuta­tási és kihasználási jogokat a magántőkének is bérbe adhasson. Az erdélyi föld­gázterületek részletes meg­kutatása és feltárása, a termelt gáz nagyobb ará­nyú felhasználási problémájának megoldása éve­kig elhúzódott és közben kitört a világháború. Ezekben az években élte a kincstári gáz- és petróleumkutatás fénykorát, Böckh Hugó vezeté­sével kipróbált, lelkes gárda egyik sikert a másik után érte el. A világháború idejére esik a nyitramegyei Egbell földiolaj területének felfedezése és feltá­rása. Itt a kincstár rövid idő alatt 710 fúrást mé­lyített le 200—300 m mélységig és az 1918-ban bekövetkezett cseh megszállásig közel 3000 vágon olajat termelt. A megszállás után a mindjobban terjeszkedő Egbell—gödingi petróleummezőket a cseh kormány maga vette művelés alá, 1918 óta itt több, mint 1000 fúrást mélyített le és az olaj­­termelést 11+­15.000 vagonig emelte. A háborús kutatás ért el végül először szá­mottevő eredményt Horvátországban is. Egy kincstári mélyfúrás 1918-ban a Lipik mellett Dr. Telegdi-Róth Károly

Next