Ásványolaj, 1937 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1937-04-16 / 8-9. szám
50 A hazai földgáz és olaj energiagazdálkodásunk szempontjából Az energiaellátás ma általában három főtényezőből táplálkozik: a vízierőből, a szénből és a petróleumból. Minthogy Csonka hazánkban számottevő felhasználható vízierő rendelkezésre nem áll, petróleumtermelésünk pedig nincsen, energiával való önellátásunk ma úgyszólván kizárólag széntelepeinkre támaszkodik, petróleumszükségletünket pedig behozatal útján szerezzük be. E tekintetben nem sok nálunk az eltérés az összeomlás előtt fennállott viszonyoktól, mert akkori vízierőink is még jórészt kihasználatlanok voltak, számottevő olaj- és földigáztermelésben pedig a mostoha sors mindig csak átmenetileg részesített. A három fő energiaforrás közül az utolsóról, a földigáz és petróleum kérdéséről szólok. Ennek a mai beszámolónak időszerűséget az a körülmény ad, hogy a már évtizedek óta folyó, sok dicsőségre, de sok csalódásra és balsorsra is visszatekintő magyar petróleumkutatás a közelmúlt hónapokban, sőt hetekben olyan sikereket ért el, amelyek becsületes eredménynek nevezhetők és amelyek jó kilátásokkal biztatnak a jövőre nézve. Nem kívánok kitérni a petróleum közismert nagy nemzetgazdasági jelentőségére, a hatalmas petróleumtrösztök lázas vetélkedéseire, melyekkel nem egyszer legszorosabban összekapcsolódnak nagy világpolitikai események is. Csak röviden összefoglalni kívánnám a magyar petróleumkutatás küzdelmes múltját és ismertetni azokat a reményeket, amelyek beteljesülésének két első záloga a kincstári petróleumkutatás legutóbbi parádvidéki eredményei és egy amerikai kutatótársaság, az Eurogasco közismert zalamegyei szentadorjáni (lispei) sikere. A magyar petróleumkutatás küzdelmes múltja Petróleumnyomok régi hazánkban több helyen már igen régen ismeretesek voltak és mindig akadtak vállalkozók, akik kisebb-nagyobb tőkével itt is, ott is kutatásokat végeztek, számottevő eredmény nélkül. A múlt század 20-es éveiben megélénkült a petróleumkutatás, a kormány azon intézkedésével, hogy szubvencióval támogatta az olajkutatást. Csakhamar kiderült azonban, hogy az állam ilyen módon való beavatkozása nem viszi előbbre az olajkutatás ügyét. A vállalkozók az államsegélyt inkább csak tőkeszerzés és üzleti manipulációkra használták fel, maguk a kutatások azonban kezdetleges keretek között mozogtak és igen gyakran nélkülözték a megfelelő szakszerűséget is. Ezek a régi kutatások főleg két körletben mozogtak: a Kárpátok úgynevezett flisvonulatában, a galíciai és romániai határvidéken, valamint a Muraközben és a Dráva-Száva közén. Érdekes, hogy már akkor folytak kutatások Parád vidékén is. Posevitz Tivadar a petróleumkutatás akkori állását összefoglaló nagy munkájában 1903-ban megállapítja, hogy „a petróleumügy kérdése hazánkban még nincs eldöntve. Az ország különböző petróleumvidékein történtek ugyan egyes kutatások, de egyetlen egy terület sincs még kellően átvizsgálva és azért egyetlen területről sem mondhatjuk el némi pozitivitással sem, hogy rejtemélyében termelhető mennyiségű kőolajat vagy sem.” Közel 30 évvel ezelőtt, 1908-ban véletlenül, káliumsókutatás közben akadtak Erdélyben a hatalmas erejű kissármási földigázra. Ebből a 301 m mély gázkútból kezdetben közel 1 millió m3 napi gázmennyiség tört ki és ez a kút gázszolgáltatásában máig is csak keveset csökkent. Böckh Hugó és munkatársai a világháború kitöréséig Erdélyben hét terjedelmes gázmezőt nyomoztak ki, az azokon fúrt gázkutak gázszolgáltatási képessége elérte a napi 2,5 millió m3-t, ami fűtőértékben 375 vágon jó minőségű szénnek felel meg, tehát megközelíti azt az energiaértéket, amelyet egy-egy legnagyobb kőszénbányánk ad. Miután az akkori kormányzat és közvélemény is a múltak tapasztalatai alapján úgy találta leghelyesebbnek, ha az erdélyi nagyszerű eredmények után a hazai földgáz- és petróleumkutatás és kihasználás kérdését továbbra is az államkincstár tartja kezében, az országgyűlés megszavazta az 1911. évi VI. t. c.-t, a petróleummonopóliumtörvényt, amely minden földgáz- és petróleumleletet a kincstár részére tart fenn, de egyben módot ad arra is, hogy a kormány kutatási és kihasználási jogokat a magántőkének is bérbe adhasson. Az erdélyi földgázterületek részletes megkutatása és feltárása, a termelt gáz nagyobb arányú felhasználási problémájának megoldása évekig elhúzódott és közben kitört a világháború. Ezekben az években élte a kincstári gáz- és petróleumkutatás fénykorát, Böckh Hugó vezetésével kipróbált, lelkes gárda egyik sikert a másik után érte el. A világháború idejére esik a nyitramegyei Egbell földiolaj területének felfedezése és feltárása. Itt a kincstár rövid idő alatt 710 fúrást mélyített le 200—300 m mélységig és az 1918-ban bekövetkezett cseh megszállásig közel 3000 vágon olajat termelt. A megszállás után a mindjobban terjeszkedő Egbell—gödingi petróleummezőket a cseh kormány maga vette művelés alá, 1918 óta itt több, mint 1000 fúrást mélyített le és az olajtermelést 11+15.000 vagonig emelte. A háborús kutatás ért el végül először számottevő eredményt Horvátországban is. Egy kincstári mélyfúrás 1918-ban a Lipik mellett Dr. Telegdi-Róth Károly