Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)

1881-09-18 / 38. (246.) szám

,, , , QE'ös'zeté.81 *r.: , , QQ 0/1 fi arzom Szerkesztő- és kiadó-iroda: Egész évre .. 8 frt.: A m. memn. es ep. egyl. tagjainak t­öö — írata. 8 ZAHL­E , r, U­T .... évre .... 4 frt. Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. , VII. ker. Kerepesi-Ut 24. SZ. III. 0. 4. ajtó. . . lévre. . 2 frt. ; Egyes szám ára 25 kr. VílSík­iUip.SZepteil­borlo. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámor­ József, Benkó­­Károly, grecska­­Adolf, gukorics gyula, Dötzer tip­ót, ganda József, (geszti )Adolf, ganz és gársa, gauszmann A!ejos, Uieronymi Károly, Hofhauser Lajos, gallina Mór, gauser János, gélét Napóleon, gund (Endre. Langenfeld frigyes, Lechner .Lajos, Lukse­­ gáb­y Béla, (Mechwart (András, genschloss (Emil, genschloss J. fiai, Ney Béla, Dr. gártos Béla, gártos (Gyula, gacher József, Schlick Béla, Slavek Lince, greindl Imre, golnay (Lajos,­­Veber (Antal, Ybl­­Miklós, Zalay Alajos, Zellerin glátyás. (Pártos (Gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő: J­ey Béla. Tartalom : Emlékbeszéd Horváth Ignác fölött. — A kir. József­­mfiegyetem az 1888-iki tanévben —­ A beregmegyei ország-határkő (egy ábrával). — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Levelezés. — Pályázatok. — Ajánlati árlej­tések. — Hirdetések. — Emlékbeszéd néhai Horváth Ignác műegyetemi rendes tanár fölött. (A kir. József-műegyetem megnyitó ünnepélyén f. hó 11-én tartotta B­­­e­­­e­k Miksa műegyetemi rendes tanár.) Mélyen tisztelt Gyülekezet! Midőn ez ünnepélyes alkalommal becses figyelmüket rövid időre én is kikérem, azon megtisztelő megbízás kö­vetkeztében teszem, melylyel engem a műegyetemi tanár­­testület i. é. június 13-án tartott ülésében fölruházni szi­ves volt, emlékbeszéd tartása által is kifejezést akarván adni néhai Horváth Ignác műegyetemi r. tanár iránti ke­gyeletének s érdemei elismerésének. Készséggel engedek e fölhivásnak, mert jól esik nekem iránta személyesen is lerónom a kegyelet adóját, de mé­lyen érzem azt is, mily nehéz ő róla méltón megemlékez­nem, érdemeit kellően méltatnom, épen nekem, ki benne nemcsak a kedves emlékű volt­­tanítványt és tanársegédet, feledhetetlen kartársat, hanem magamnak és családomnak legőszintébb, legmelegebb barátját gyászolom. Pedig az én veszteségem elenyésző ahhoz képest, mely váratlan halála által műegyetemünket s általában a szaktudományt érte. Kiválóan a műegyetem s általa a ha­zai szaktudomány emelése, fejlesztése feküdt szivén, ez eszményen csüggött ifjú lelkesedésének egész hevével, e felé törekedett a férfiú odaadó munkásságával. Nem kimért érte semmi fáradságot, nem talált nagynak semmi áldoza­tot. Méltó tehát, hogy emlékénél tovább időzzünk s az elismerés babérját nyújtsuk érdemeinek különösen mi, kik vele ugyanegy célért lelkesülünk, ugyanegy célra mun­kálunk ! Horváth Ignác 1843. július 25-én, Budapesten szüle­tett. Édes atyját korán elvesztvén, neveltetésének gondja anyjára és gyámjára Szabóky Adolf tanárra nehezült. A pesti főreáltanodát kitűnő sikerrel végezvén, az 1862/63-ki tanévben a kir. József-műegyetem hallgatójául iratkozott be. Hajlama a gépészmérnöki szakra vonzotta őt, é s a gépészmérnöki szakosztály legbuzgóbb hallgatója és tanul­mányozója lett, bár e mellett a mérnöki tanfolyam nagy részét is elvégezte, sőt némely közgazdasági tanulmányok­kal is foglalkozott. — Kiváló előszeretettel s ernyedetlen kitartással búvárkodott már ez időben, egészsége rovására is a könyvtárakban, s a tudomány iránt való lángoló sze­­rete folytán oly alapos képzettséget tüntetett föl, hogy ta­nárainak élénk érdeklődését méltán magára vonta. Ez érdeklődés első eredménye volt, hogy Horváth Ignác az 1864 65. tanév II. felében még mint műegyetemi hallgató, a tanártestület egyhangú ajánlatára az erőmű-gép­tan- és gépszerkezeti tanszék rendes tanársegédévé nevez­tetett ki. Ily minőségben egy évig működött, mely idő alatt tartott önkéntes előadásai oly szabatosak, érdeket gerjesztők voltak s általában oly rendkívüli buzgalomról és önálló búvárkodási képességről tanúskodtak, hogy a ta­nári pályára való határozott hivatottsága kétségtelenné vált, így történt, hogy midőn 1866-ban a nagyméltóságú magyar kir. helytartó-tanács két évre szóló 600 frtnyi utazási segélyt engedélyezett egy, magának külföldön ma­gasabb képzettséget és tapasztalatot szerezni óhajtó egyén részére: ez ösztöndíj elnyerésére a tanár­testület Horváthot ajánlotta, ki azt el is nyerte, hogy magát az erőmű- és, gépszerkezettanban külföldön tovább képezhesse. Horváth legelőbb Zürichbe ment s az 1866 67-ik tanévet az ottani műegyetemen töltötte, a mennyiségtani, természettani és egyéb tárgyakon kívül az erőmű-gép­tant és annak alkalmazott részeit Zellner elsőrangú tanár előadásain hallgatta s azokból kitűnő előmeneteli osztály­zatot nyert.­­ Ez időben már az irodalom terén is mű­ködött s a nyilvánosság elé egy önálló értekezéssel lépett, mely a­ magyar tud Akadémia „Értesítő“-jének 1867-ks 8. számában jelent meg: „P­once­let tételének egy­szerű levezetése és általánosítása“ cím alatt. Ez értekezés a franciái tudományos folyóiratokba is fel­vétetett. Körülbelül ez időtájban az erőműgéptani és g­é­p-s­z­e­r­­kezettani tárgyak a kir. József-műegyetemen két tanszék között osztatván meg, az erőmű-géptan új tanszékre ruház­tatok, mely egyelőre segédtanár által lett volna betöltendő.

Next