Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)
1881-09-18 / 38. (246.) szám
,, , , QE'ös'zeté.81 *r.: , , QQ 0/1 fi arzom Szerkesztő- és kiadó-iroda: Egész évre .. 8 frt.: A m. memn. es ep. egyl. tagjainak töö — írata. 8 ZAHLE , r, UT .... évre .... 4 frt. Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. , VII. ker. Kerepesi-Ut 24. SZ. III. 0. 4. ajtó. . . lévre. . 2 frt. ; Egyes szám ára 25 kr. VílSíkiUip.SZepteilborlo. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámor József, BenkóKároly, grecskaAdolf, gukorics gyula, Dötzer tipót, ganda József, (geszti )Adolf, ganz és gársa, gauszmann A!ejos, Uieronymi Károly, Hofhauser Lajos, gallina Mór, gauser János, gélét Napóleon, gund (Endre. Langenfeld frigyes, Lechner .Lajos, Lukse gáby Béla, (Mechwart (András, genschloss (Emil, genschloss J. fiai, Ney Béla, Dr. gártos Béla, gártos (Gyula, gacher József, Schlick Béla, Slavek Lince, greindl Imre, golnay (Lajos,Veber (Antal, YblMiklós, Zalay Alajos, Zellerin glátyás. (Pártos (Gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő: Jey Béla. Tartalom : Emlékbeszéd Horváth Ignác fölött. — A kir. Józsefmfiegyetem az 1888-iki tanévben — A beregmegyei ország-határkő (egy ábrával). — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Levelezés. — Pályázatok. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. — Emlékbeszéd néhai Horváth Ignác műegyetemi rendes tanár fölött. (A kir. József-műegyetem megnyitó ünnepélyén f. hó 11-én tartotta Beek Miksa műegyetemi rendes tanár.) Mélyen tisztelt Gyülekezet! Midőn ez ünnepélyes alkalommal becses figyelmüket rövid időre én is kikérem, azon megtisztelő megbízás következtében teszem, melylyel engem a műegyetemi tanártestület i. é. június 13-án tartott ülésében fölruházni szives volt, emlékbeszéd tartása által is kifejezést akarván adni néhai Horváth Ignác műegyetemi r. tanár iránti kegyeletének s érdemei elismerésének. Készséggel engedek e fölhivásnak, mert jól esik nekem iránta személyesen is lerónom a kegyelet adóját, de mélyen érzem azt is, mily nehéz ő róla méltón megemlékeznem, érdemeit kellően méltatnom, épen nekem, ki benne nemcsak a kedves emlékű volttanítványt és tanársegédet, feledhetetlen kartársat, hanem magamnak és családomnak legőszintébb, legmelegebb barátját gyászolom. Pedig az én veszteségem elenyésző ahhoz képest, mely váratlan halála által műegyetemünket s általában a szaktudományt érte. Kiválóan a műegyetem s általa a hazai szaktudomány emelése, fejlesztése feküdt szivén, ez eszményen csüggött ifjú lelkesedésének egész hevével, e felé törekedett a férfiú odaadó munkásságával. Nem kimért érte semmi fáradságot, nem talált nagynak semmi áldozatot. Méltó tehát, hogy emlékénél tovább időzzünk s az elismerés babérját nyújtsuk érdemeinek különösen mi, kik vele ugyanegy célért lelkesülünk, ugyanegy célra munkálunk ! Horváth Ignác 1843. július 25-én, Budapesten született. Édes atyját korán elvesztvén, neveltetésének gondja anyjára és gyámjára Szabóky Adolf tanárra nehezült. A pesti főreáltanodát kitűnő sikerrel végezvén, az 1862/63-ki tanévben a kir. József-műegyetem hallgatójául iratkozott be. Hajlama a gépészmérnöki szakra vonzotta őt, é s a gépészmérnöki szakosztály legbuzgóbb hallgatója és tanulmányozója lett, bár e mellett a mérnöki tanfolyam nagy részét is elvégezte, sőt némely közgazdasági tanulmányokkal is foglalkozott. — Kiváló előszeretettel s ernyedetlen kitartással búvárkodott már ez időben, egészsége rovására is a könyvtárakban, s a tudomány iránt való lángoló szerete folytán oly alapos képzettséget tüntetett föl, hogy tanárainak élénk érdeklődését méltán magára vonta. Ez érdeklődés első eredménye volt, hogy Horváth Ignác az 1864 65. tanév II. felében még mint műegyetemi hallgató, a tanártestület egyhangú ajánlatára az erőmű-géptan- és gépszerkezeti tanszék rendes tanársegédévé neveztetett ki. Ily minőségben egy évig működött, mely idő alatt tartott önkéntes előadásai oly szabatosak, érdeket gerjesztők voltak s általában oly rendkívüli buzgalomról és önálló búvárkodási képességről tanúskodtak, hogy a tanári pályára való határozott hivatottsága kétségtelenné vált, így történt, hogy midőn 1866-ban a nagyméltóságú magyar kir. helytartó-tanács két évre szóló 600 frtnyi utazási segélyt engedélyezett egy, magának külföldön magasabb képzettséget és tapasztalatot szerezni óhajtó egyén részére: ez ösztöndíj elnyerésére a tanártestület Horváthot ajánlotta, ki azt el is nyerte, hogy magát az erőmű- és, gépszerkezettanban külföldön tovább képezhesse. Horváth legelőbb Zürichbe ment s az 1866 67-ik tanévet az ottani műegyetemen töltötte, a mennyiségtani, természettani és egyéb tárgyakon kívül az erőmű-géptant és annak alkalmazott részeit Zellner elsőrangú tanár előadásain hallgatta s azokból kitűnő előmeneteli osztályzatot nyert. Ez időben már az irodalom terén is működött s a nyilvánosság elé egy önálló értekezéssel lépett, mely a magyar tud Akadémia „Értesítő“-jének 1867-ks 8. számában jelent meg: „Poncelet tételének egyszerű levezetése és általánosítása“ cím alatt. Ez értekezés a franciái tudományos folyóiratokba is felvétetett. Körülbelül ez időtájban az erőműgéptani és gép-szerkezettani tárgyak a kir. József-műegyetemen két tanszék között osztatván meg, az erőmű-géptan új tanszékre ruháztatok, mely egyelőre segédtanár által lett volna betöltendő.