Épitő Ipar, 1888 (12. évfolyam, 1/574-52/625. szám)

1888-06-24 / 26. (599.) szám

280 városi tanácsnok, lett a visszalépett Gaál helyébe elnökké s vette át Devecss Ferenc mérnök alelnökivel s felfris­sített választmánynyal az egyesület ügyeinek igazgatását, s rövid idő alatt sikerült a pesti magyar kereskedelmi banktól kieszközölni az építési kölcsönt is, minek folytán néhány ház építése már május havában megkezdetett, kettő már augusztus 1-re lakhatóvá lett, november 1-én pedig 70 ház foglaltatott el, vagy állott közel a befeje­zéshez. Az egyesület 50 krajcárért kapta f élenkint a telkeket a fővárostól, de a telkeknek és utcáknak kellő lejtszínre hozatalát, a vízvezetéket az utcán is, az utcai csatornák építését, az utcák burkolását, a világítást, fasorok ültetését az egyesületnek a saját költségén kellett elkészíttetni; — ezt­­ a közel 100.000 frtra rugó költséget az egyes tagok telkeik nagysága arányában közösen fedezték s igy nekik a telek f­öle eddig közel 3 írt 30 krba került. A vízvezeték 1886. tavaszán, az egyengetés és csator­názás az év nyarán, az utak építése 1887. nyarán, a gázvilágitás amavval egyidejűleg, a fasorok ültetése a folyó év tavaszán készült el; a többi házak is máig mind elkészültek és el is foglalvák. E házak közül 52-öt B­o­b­u­­­a János épített, — ezenkívül többet épített Hudetz Antal, Bach­­mann Károly, Malati­nszky & Skatzl, Am­on, Baumann & Keibe­r, Hegyi & M­aj­or­o­ssy, J­e­d­­licska, Hofer, Hüter­a stb. stb. E házak közül mellékletben bemutatunk egyet: a Rózsa Péterét; nem azért, mert tulajdonosa az egye­sület elnöke, hanem azért, mert nézetünk szerint megér­demli, hogy az ilyszerű családi házak építésénél figyelembe vétessék. Keresetlen egyszerűségén kívül bírja a szerény csa­ládi ház elengedhetetlen külső csínját és belső kényelmét — ez utóbbit teljes mértékben, s e mellett a közegészség kö­vetelményeinek is teljesen megfelel. Eléggé tágas (30 m 3.) s elég magas (4­ 00 m.) szobái vannak. Padlója 2.10—2­0 m. a járda fölött. — Szolid, keményfa oszlopokkal készült léckerítés fogja körül (a szomszédok felül palánk, mind­kettő tengerzöldszürke színre festve); a telep e legszélső, s már az Üllői­ útról megfelelő arányainál fogva im­ponáló háza alig egy éves, de már dús lombozatú, a ró­zsák, verbénák, szegfűk, pelargoniák és jácintoktól virító üde zöld illatozó kertje van, melyből díszes ezüstszürkére festett öntött vaslépcső vezet a kovácsolt vasból készült betétű előszobaajtóhoz. Az előszobából balra nyílik az új dolgozó szobája, innen a szalon, innét a hálószoba, innét egy tágas fürdőszoba, aztán a closet, mindkettő légudvar­ból világítva; egy folyosó vezet a tágas világos konyhába, ahonnét egy márványlépcső visz le a kertbe.­­ A kettős szárny udvari menetének egy részét az ebédlő, másikát a födél alatti üvegezett veranda (nyári ebédlő és téli kert) foglalja el. A pinceosztályban van a házmester lakása, mosókonyha, cselédszoba, boros, fás, szenes pince. A ház igen szolidan épült, téglából világos nyers­téglahomlokzattal.­­ Az alaprajzi terveket maga a tulaj­donos (nem építész, hanem jogász) készítette, a homlok­zatot Hudetz A. építőmester, a­ki a kőműves munkát végezte ; az ácsmunkát az épülethez üregersen G., a kerítést és a szép kerti mulatókat Neu­schloss Emil, a cserepezőt U­m­b­a­c­h Rezső, az asztalos munkát T­h­é­k Endre, a lakatost M­a­u­r­i­t­z R., a síneket és vaslépcsőt Oetl A., a bádogos, víz- és gázvezetéki munkát Blau­st­ein I., a szobafestő és mázoló munkát Scholc­z R., a márványlépcsőt Andretti A., a mozaik munkát Walla J, a kertet ifj. Petz Ármin készítette. — Az egész ház 15600 forintba került. Sajnos, hogy a telep, mely sok szép házat mutat föl, nem előkertekkel épült, mely esetben az csakugyan mintavárosrész lett volna, de a túlnyomó többség kicsi­nyes okokból ellenezte. —­ Szóban volt, hogy az újabb házak igy épüljenek , de ez már az előzmények után nem lett volna helyes. Elég szép a telep igy is. Most újabban 95 háztelket kapott az egyesület, ebből 53-at el is adott, —­s ezeken az újabb, mint értesülünk több igen díszes házak építése néhány hét alatt meg fog kezdetni. Kívánatos, hogy ezek is mind oly gyorsan épül­jenek fel, mint az előbbi 117, s a telep rövid idő alatt egy új, egészséges, nagy városrész létesülését fogja maga után vonni. úgy vagyunk értesülve, hogy nemcsak állami és fő­városi, hanem közintézeti és magán tisztviselők is kap­hatnak még telket. A­ki teheti siessen felhasználni a kedvező alkalmat. A levegő jó, a talaj egészséges, sokkal magasabban fek­szik mint a belváros; a lóvasúti közlekedés pontos, gyors és olcsó, csak 6 kr. a Hatvani-utcáig. Vízszabályozásaink. 1. Folyóinknak, nevezetesen a Tiszának szabályozása az idei árvizek alkalmából újra igen élénken foglalkoztatta nemcsak a nagy­közönséget, hanem a képviselőházat is. A törvényhozás tárgyalásairól és ezek folyamán a köz­munka- és közlekedésügyi miniszter nyilatkozatairól e lapok már részletesen megemlékeztek. A napisajtó terén megjelent cikkekre és az azokban fölmerült eszmékre itt nem terjeszkedhetünk ki; mulasztást követnénk el azon­ban, ha hallgatással mellőznénk két fölszólalást, melyek a szakértők figyelmét magukra vonták. Ilyen először Hieronymi Károly tanulmánya, mely a »Budapesti Szemle« júniusi füzetében jelent meg, és széles tárgy­­ismerettel és mégis igen világos modorban tárgyalja a tiszaszabályozás nagy fontosságú kérdését és fejti ki e tekintetben véleményét. Ilyen másodszor Kvassay Jenő emlékirata »Vízszabályozásaink ügyében«, mely utalva a szerzőnek a »Csekély esésű folyók szabályozása« című, az akadémia által pályakoszorúzott művére — nagy vo­násokban foglalkozik az Alföld vizeivel és az ezek ren­dezése körül szükséges teendőkkel. — Érdekesnek tartjuk e két kiváló művet a következőkben ismertetni: Hieronymi Károly értekezésének első részében körülményesen taglalja a töltések és átmetszések kor­holói által fölvetett gyűjtőmedencék, árlevezető csatornák, és a Vaskapunak a Tisza folyásviszonyaira állítólag gya­korolt visszahatása és végül az erdősítések dolgát, és arra az eredményre jut, hogy a mesterséges vízgyűjtő medencék építésével az árvizeket megszüntetni vagy csökkenteni képesek nem vagyunk; hogy árapasztó csatorna építése esetében újabb mesterséges és árvízkor szintén töltések között mozgó folyót teremtenénk és ennélfogva a töltések hosszát és a velük járó bajokat csak növelnék és a tisza­­menti töltések építésére fordított költségeket sokszorosan meghaladó kiadást okoznánk, hogy a Vaskapu nevezetű sziklazátonyoknak és a Duna medrének föl egész a Tisza­­torkolatig való lemélyítése az árvizek színére csak a Tisza legalsó szakaszán lenne befolyással és ennélfogva az ezen munkával elérhető eredmény nem állana helyes arányban a ráfordítandó költségekkel. A Tisza folyó ki­öntésének meggátlására tehát ma sem ismerünk más eszközt, mint a párhuzamos töltések építését, a­mi eddig is tényleg alkalmazva volt.­ A második rész a töltésekkel való sikeres ár­men­tesítés kellékeivel foglalkozik, a­mire nézve szükséges, hogy a töltések helyesen terveztessenek és építtessenek, valamint hogy a töltések jó karban tartassanak és árvíz idején megvédessenek. A kérdés technikai oldalának meg-­­­oldása végett behatóan foglalkozik a különböző vízállá- i sokkal, és fejtegetései alapján a tiszaszabályozás tech­­­­nikai részét illetőleg nézete a következő. »Óhajtandó lett­­ volna, hogy a tiszamenti töltéseket egymástól távolabb­­ helyezték volna, és hogy az átmetszéseknek a Tisza egész­­ mentén, de különösen a Csongrád alatti szakaszon való

Next