Épitő Ipar, 1891 (15. évfolyam, 1/731-52/782. szám)

1891-04-29 / 17. (747.) szám

150 és ezt behatóan, tárgyilagosan és lelkiismeretesen meg­bírálni vannak önök uraim, hivatva. Kérem, mond­ják ki véleményüket őszintén, leplezetlenül és behatóan. Legyenek meggyőződve arról, hogy ez­által kötelességet teljesítenek és tegyék ezt annak tudatában, hogy ezen általános, országos fontosságú közgazdasági kérdés meg­oldásában szakvéleményükre igen nagy súlyt helyezünk; tegyék annak tudatában, hogy önök a műszaki elbírálás szempontjából a legfelsőbb tanácsot, a legfelsőbb fórumot képezik. Midőn tehát üdvözlöm önöket­­, uraim, ezennel az ülést megnyitom. Kv­assay Jenő az általános vitát a következőkép­pen vezette be: A tiszaszabályozás terén az országos vízépítészeti hivatal befejezett tényekkel áll szemben, me­lyekkel a gyakorlatban működő minden szakembernek okvetetlenül számolnia kell, ha nem akarjuk lábunk alól a szilárd talajt elveszíteni. Nem számolna sem a reális viszonyokkal, sem az érdekeltek által hozott óriás, 41 milliót meghaladó költségekkel az, a­ki a tisza­­szabályozást más rendszer keretében akarná folytatni, a­mint az megindult és mai napig végrehajtatott. Éppen úgy nem számítana a reális körülményekkel az a tervező, a­ki oly terjedelmű munkálatokkal lépne fel a Tisza­szabályozás terén, melyeket az állam pénzügyi viszonyai ez idő szerint még nem bírnak. Ez volt az a két határ, melyek között az országos vízépítészeti hivatalnak ok­vetetlenül mozognia kellett, mihez járul még az a körül­mény, hogy a tiszaszabályozás eddigi hatásának és eredményének megítélésére szolgáló részletes adatok és felvételek nincsenek abban a stádiumban, hogy azokból a tiszaszabályozás végleges befejezésére vonatkozó összes és részletes teendőket már most meg lehetne állapítani. Azonban a munkálatoknak a mai módon való folytatása is sok anomáliával járt, mert a költségek csak évről­­évre adatván rendelkezésre — azoknak célszerű beosz­tása, valamely egységes munkaprogramm megállapítása igen nehézzé vált, nem tekintve a csak az utóbbi években rendelkezésre álló 500.000 frtnyi hitel csekélységét. Egész előterjesztésünknek főeszméje két pontban kulminál, úgy mint először, hogy a Tisza középső és alsó szakaszán az árvizek lefolyása elősegíttessék, másod­szor, hogy a Tisza felső szakaszán és a mellékfolyókon oly munkálatok ne végeztessenek, melyek az árvizek színét a jelenlegihez képest emelnék. Az országos vízépí­tészeti hivatal a tiszaszabályozásban kdtűzött célt egyelőre eléggé megközelíthetni véli, ha az átvágások anyamederré való kiképeztetésére, a legsürgősebb mederrendezésekre és végül a hullámtéri rendetlenségek eltávolítására a rendelkezésünkre álló eszközökhöz képest szükséges lé­pések megtételnek. Az árvízszin további emelkedésé­nek pedig az által véljük elejét venni, ha a Tisza mellékfolyóinak szabályozásában szorosan ügyelünk arra, hogy azok a főfolyó munkálataival szoros kapcsolatban álljanak. A javaslatra hozandó munkálatokra minden­esetre nagy fontosságú az a kérdés is, hogy mily álla­potban van a tiszavölgy ármentesítése, a­mennyiben gyenge és alacsony töltések mellett minden esetre több és gyorsabban foganatba veendő munkálatot kellene java­solnunk, m­íg ellenben, ha az árvédelmi töltések az eddig előfordult legnagyobb árvizéhez képest az em­beri erőn és számításon belül elegendő biztosságot nyúj­tanak, akkor a munkálatok mennyiségét apaszthatjuk és azok végrehajtásának tempóját is lassíthatjuk. Az erre megindult vita folyamát — annak nagy terje­delménél fogva nem közölhetjük; a kormány előterjesz­téseit — melyeket a tanács egyébként magáévá tett, — a következőkben adjuk. Az átvágásokra vonatkozó javaslatok ezek: A tiszaszabályozás megkezdésekor 11­1 átvágás kiá­satása volt megállapítva, a­melyekkel a Tisza eredeti hossza — Tisza-Ujlaktól a Dunáig — 1212 kilométerről 729 kilométerre fogyott vagyis 483 kilométerrel rövidült meg. Ezekből 1880 év végéig 58 átvágás teljesen kikép­ződött, 24 átvágás kiképződésben volt és 29 átvágás még nem képződött ki. A képződés fokára nézve felötlő, hogy míg a felsőbb szakaszon az átvágások nagy része már anyamederré fejlődött, addig a folyó alsó szakaszán az átvágások fejlődése nagyon hátra maradt. Már csak ezen oknál fogva is szükséges volt tehát az alsó szakasz átvágásai­nak fejlődését emberi erővel is elősegíteni, úgy az átvá­gásokban végzett munkákról, valamint a befektetett pénz­összegekről elég felvilágosítást nyújt az, hogy az át­vágások kiemelésére és bővítésére az állam részéről fordittatott: 1846-tól 1880. év végéig 8.435.345 frt 4 kr. 1881-tól 1890. » » 2.963.772 » 40 » összesen: 11.399.117 frt 44 kr. E költséggel pedig azt értük el, hogy az átvágások mostani állapotát tekintve, jelenleg 60 átvágás teljesen ki van képződve, 37 átvágás képződésben van és 15 még nem képződik, a­melyeket összehasonlítván az 1880-iki állapottal — az átvágások fejlődésének tetemes növekedése tűnik ki belőlük. De bár kedvezően alakultak az átvágások fejlődésviszonyai, az eddig szerzett ta­pasztalatokból arra lehet következtetni, hogy ha azt óhajtjuk, hogy az eddigi anyamederré ki nem fejlődött átvágások rövidebb idő alatt képződjenek anyamederré, és ezzel a tiszavölgy szabályozása nagyobb mértékben haladjon előre , okvetetlenül szükséges, hogy az átvágások mesterséges kibővítését az utóbbi évtizedben alkalmazott módoknál is még hatásosabban mozdítsuk elő. A Tisza szabályozásához kötött célnak minden esetre az felelne meg legjobban, ha az átvágások már anyamederré kép­ződtek volna, vagy ha ez még nem is éretett volna el, legalább azokat a lehető legrövidebb idő alatt annyira volnánk képesek fejleszteni, hogy anyamederré képző­désüket a kitűzött cél veszélyeztetése nélkül már be le­hetne várni. Érdekes világot vet erre a kérdésre a következő adat: az 1880-ik évi miniszteri előterjesztés szerint 130 millió­ forintba került volna, ha az átvágásokat oly szelvényre ásták volna ki elejétől kezdve, mint azok a miniszteri előterjesztésben fel vannak véve, pedig ezek a mai tényleges tiszai szelvényekhez képest kicsinyek. A 130 milliónyi tényleges szükséglettel szemben azonban 1890. év végéig összesen csak 11.399,117 frtt 44 kr adatott ki, és mégis ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy ha mind­azokat az átvágásokat az anyameder méreteivel akarnók egyszerre kiásni, a­melyek még mes­terséges bővítést igényelnek, most már csak 38.803,286 frt 22 krra lenne szükség. Nem javasolhatjuk tehát, hogy az átvágások azonnal teljes anyamederré bővíttessenek ki, de nem javasolhatjuk annak ellenkezőjét sem, hogy t. i. semmivel se mozdítsuk elő az átvágások kikép­ződését, mert ez megint igen messze elodázná az érde­keltek nagy kárára a Tisza medrének anyamederré való kifejlődését. Bizonyos arányban tehát múlhatatlanul bő­vítenünk kell az átvágásokat. A bővítés arányának megál­lapítására nézve útmutatóul szolgált az a tapasztalatunk, hogy az alsó Tiszánál lényegesebb duzzadás észlelése nélkül az átvágás kanyarját el lehetett zárni részben vagy egészben, mihelyt az átvágás területe a Tisza mederszel­vényének 70—80%-át elérte, legalább ennyire kell tehát az átvágásokat kiásni, hogy azután azoknak anyamederré fejlődését esetleg már megvárhassuk. Ennélfogva a Csongrád alatti átvágásokra nézve alapul azt vettük fel, hogy azokat a Tisza szelvényének 75%-ára bővítsük ki, a Csongrád feletti átvágásokat pedig 50%-ra. A Tokaj feletti szakaszon pedig az átvágások bővítését a vízlefolyás szempontjából ma egyáltalában nem tartjuk szükségesnek. Ez elv alapján az átvágások kibővítésére Tokajtól Csongrádig: 3,551.011.24 frt, Csongrádtól Titelig: 9,564.351.88 frt, összesen 13,115.363.12 frtot Folytatás a mellékleten.

Next