Épitő Ipar, 1898 (22. évfolyam, 1/1096-52/1147. szám)

1898-05-18 / 20. (1115.) szám

Huszonkettedik évfolyam. 20—1115. szám. Szerda, 1898. május 18-án. imniiiiiMmiiimmiiiiiiiiiiiniiiiiiniiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiMiiMiiiiiimiiiiimi ÉPÍTŐ ipar MŰSZAKI HETILAP. Az Építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett Bizottság és Budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek Ipartestületének HIVATALOS LAPJA. ii iiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiitiiiiiimiiiiiiiiii TAUTALOM: A lőcsei városház. (Szövegbeli ábrákkal.) III. — Városrendező szabály­rendelet. — Vegyesek. — Fővárosi ügyek. — Hirdetések. A lőcsei városház. (Szövegbeli ábrákkal.) III. Az előbbiekben a városház múl­tjáról reánk maradt adatokat közölvén, mielőtt a legújabb helyreállítás ismer­tetésére áttérnék, a műemléknek — a helyreállítást köz­­vetetlenül megelőző időben — észlelt állapotáról kell még néhány szót szólanom. Már a nyolcvanas években, épületünkön több helyütt, részben az anyag gyarlóságából, részben pedig a szerke­zetek hiányosságá­ból eredő erős ron­gálások és fogya­­tékosságok mu­tatkoztak, a­melyek napról-napra növe­kedvén, mindinkább aggasztóbbakká váltak. A loggiák, lőcsei higroskopikus (kár­páti) homokkőből faragott nyolcszög­letes földszinti oszlopai, a századok folyamán a fagy és egyéb külső erő­szak okozta sérü­lések folytán kikop­ván, többé nem bírták el a reájuk nehezedő súlyt , és roskadoztak. A déli homlok­zat­fal veszélyes állapota különösen szembetűnő volt. A földszinti oszlop­­csarnok sarkain levő oszlopok gyöngéknek bizonyultak. A délkeleti sarok­oszlopot — mint az előzőkben említem — már 1666. évben megerősíttetett, akkor t. i., a mikor e sarok bedőlt s újra fölépítették. Megerősítése azonban nem volt ki­elégítő, mert a rajta nyugvó falak és boltozatok repedései folyton tágultak és mindinkább közelebb hozták a várható beomlás határidejét. Még rosszabb állapotban volt a délnyugati sarok. Itt­ különösen a második oszlop volt, a rajta nyugvó boltövek fölött lévő és e helyen összeszögellő, métervastag­ságú főfalak súlya által t a 11 e r h é­­­v­e. A holthajtás oldal­nyomása már eredetileg kiszorította a holtlábat és az oszlopfejet rendeltetése helyéből, ezek pedig maguk után vonszolták a mögöttük álló és velük kapocsvas által össze­kötött belső fal sarkát is. A régi vakolattal borított ki­­domborodás dél felé, e helyen 15 cm­-t tett ki. E kitéréssel együtt járt már az eredeti építkezés idejében a környékező falazat meglazulása, egyes részek összezúzódása, a vas­kapcsoknak túlságos megfeszülése — szóval a tömegek egyensúlyának megzavarása. A bolt- és falrepedések mindinkább nagyobbodván, a mozgások állandó továbbterjedése — minden kétséget kizáró módon — konstatáltatok úgy hogy — mivel a déli homlokzat bedőléssel fenyegetett — a loggia fölött levő első emeleti helyiségeket ki kellett üríteni. E válságos idő­ben — 1890. év derekán — a város közönsége a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter­­hez — mint hazai műemlékeink leg­főbb őréhez — for­dult és a városház állapotának meg­vizsgálására szak­értő kiküldetését kérte. A miniszter in­tézkedése folytán, a műemlékek országos bizottsága, bizott­sági építészet Schulek Frigyes tanárt küldte ki a helyszínére, a­ki — a bomlást megaka­dályozandó­­— a város kiküldöttjeit a roskadozó oszlopok kiváltása iránt szük­séges útbaigazítá­sokkal ellátta. A lőcsei m. kir. államépítészeti hivatal vezetése alatt — egynek kivételével, a­mely jónak bizonyult — vala­mennyi oszlop kiváltása végre is hajtatott, de a déli homlokzaton nem járt a remélt eredménynyel, mert itt a tömegek megnyugodása nem állott be, úgy hogy a be­­omlást csak olyképp lehetett megakadályozni, hogy a veszélyes részeken a boltövek alatti nyílásokat, biztosító falazattal teljesen kitöltöttek, a­mint az a későbbi gyökeres restaurálást közvetetlenül megelőző idő­ben fölvett s a városház régi állapotát föltüntető egyik képünkön látható is. Ezzel az intézkedéssel a pillanatnyi veszélyt el­hárították ugyan, de nyilvánvaló lett az is, hogy a város­ház ily siralmas állapotban — a midőn a déli homlokfal a lebontásra és megújításra teljesen megérettnek látszott, — továbbra még nem maradhat. Lőcse város székháza. (Keleti homlokzat.) *) Két homlokzatrajzot és az I. emeleti alaprajzot, valamint a tanácskozó termet, egy keresztmetszetet és a tanácskozó terembe nyíló ajtót a 17-, 18. és 10. számunkban közöltünk.

Next