Épitő Ipar, 1909 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-07 / 10. szám

90 ÉPÍTŐ IPAR (10. sz.) 1909. március 7 előnye pedig az, hogy a szántás mélysége 45 cm.-ig szabályozható. (41. ábra.) Budapesten a fővárosnak és Reinisch Henrik útépítő vállalkozónak van egy-egy régibb szerkezetű makadamekéje, amelyek 10 cm. mélységig 12 óra alatt körülbelül 800 m2-nyi makadam-burkolatot képesek felbontani.Az utóbbi a múlt nyáron egy Böbe-rendszerű ekét is szerzett be, mely 10 cm. mélységig, 12 óra alatt 1200 m2-nyi, 45 cm. mélységig pedig 800 m2-nyi makadamútat képes felbontani. A makadam útaknak ily módon való felbontása m2 kint mintegy 9—10 fillérbe kerül. A párisi közúti congressuson foglalkoztak azzal a kérdéssel is, hogy milyen szélesnek és milyen nyergelésűnek kell lennie a közútnak, hogy rajta a jövőbeli forgalom is elegendőképpen lebonyolítható legyen. Durand-Claye még 1880-ban megállapította, hogy az állami és a megyei utakon elegendő, ha a kocsiút 5—6 « szélességű és ha ezeknek az utaknak a nyergelésük 1—2%. Debauve egykocsira 2,so «-ben, négykocsira 9,so «-ben két » 5,oo a öt „ 12,oo a három „ 7,oo » hat „ 14,oo „ állapítja meg a műutak helyes mértékét 0,s «-től 4,oo « ig terjedő gyalogjárókkal. Az utak keresztirányú lejtésére Debauve 1 — 2%, legfölebb 3%-ot állapít meg. Az angolok szerint a jövő útjának 60 angol láb (19,sok) szélességűnek kell lennie, melyből kocsiútra 40 láb (13,20 m) és két oldalt egy-egy gyalogútra 10 láb (3,30 m) szélesség veendő. A francia állami és megyei közutak átalában 5—7 « szélesek; fontosságukhoz képest vannak 13,70 «, 19,50 «, 23, so « és 32,oo « szélességűek is. Az utóbbi években a francia közutakat átalában 8—15 « szélesre veszik. Belgiumban átalában a francia példákat követik. Ezektől a rendes méretektől eltér a Bruxelles—Tervueren közötti 10 km hosszú, átlag 60 m, helyenkint 75—80 m széles pompás közút, mely a soignes-i erdő egy részét is átszeli s a bruxelles-i cinquantenaire-i parkot a tervuereni királyi parkkal köti össze. Hasonló jellegű a Bruxelles—Anvers közötti 45 km hosszú, 300 széles közút, melyet a követ Épületanyagok tűzálló próbája. Az amerikai Egyesült Államoknak körülbelül két milliárd korona értékű ingatlana van épületekben biztosítatlan és minden évben 80 millió korona kiadása hivatalos építkezésre. Érthető ebből, hogy mily fontos éppen Amerikára nézve a tűzálló anyagok problémája. Az eddig tett kísérletek azonban azt eredményezték csak, hogy valóban tűzálló anyag a megejtett szakértői próbák szerint nincs. A amerikai mérnökök ugyanis meg vannak győződve arról, hogy az eddig tűzveszélytelennek tartott épületek, amint a baltimore-i nagy tűz s legújabban a san franciskoi földrengés is bebizonyította, nem érdemlik meg ezt a nevet. Mindemellett nem szünetelnek a kísérletek arra, hogy valami absolut tűzmentes anyagot fedezzenek fel s e célból a chicagói »National Fire Protection Association" és a »National Board of Fire Underwriters" egyesület, mely a kísérletek eszközölhetése végett laboratóriumát is rendelkezésre bocsátotta, igen érdekes összehasonlításokat foganatosítottak az épületanyagok tűzellenálló képessége megmérésére. Harminc különböző épületanyagot vettek újabban vizsgálat alá, melyek között legnevezetesebbek a betonkockák a közönséges víznyomásos téglák, kavics, mészkő és gránát, terracotta, márvány stb. Mindezeket az anyagokat kemencébe állították be, azután légnyomással gázlángokat gyújtottak rájuk oly módon, hogy a kísérlet megkezdését követő félóra alatt 120 C° maximális hőmérsékletet fejlesztettek ki. Két óra múlva az anyagokat kivették s 3—4 atmosféra nyomású vízsugárnak tették ki. A mérnökök véleménye szerint ez keményebb próbát jelentett, mint amilyen közönséges tűzben, ha csak erős szél nem fokozza a tűz hatását, elérhető lett volna. Az eredmények azt mutatták, hogy egyetlen anyag sem került ki sértetlenül a tűzből. Ámde a próbák mégis sok praktikus tanulsággal jártak az egyes anyagok összehasonlítása és a jövőbeli kísérletek szempontjából. Úgy tapasztalták, hogy a téglák még aránylag legnagyobb ellenállást fejtenek ki a tűz ellen. Kétféle téglaanyaggal tettek kísérletet: új téglával és olyannal, mely már néhány év óta egy gép fundamentumába volt berakva. Az utóbbi jobban ellenállott a hőségnek. Az új téglák ötven percentje szétrepedezett, de a régieknek 60—70 percentje sértetlen maradt, a fal külső oldalán levők pedig komolyan egyátalán meg se támadtattak. * 40. ábra. A „Morrisson“-féle útfelszabgató gép. (The porcupine.) 41. ábra. A „Böbe“-féle útfelszalgató gép, vontató gőzhengerrel. kezőképpen osztottak be: középen 8 « széles kocsiútat, azután egy lovagló és egy sétautat, együtt 15 « szélességben, továbbá egy 5 m széles közúti vasúti pályatestet és egy 2 « széles kerékpár-úttestet rendeztek be. Ennek az útnak a még hiányzó 19,5 km hosszúságú részét 30 millió frcs költséggel ezután fogják megépíteni, amely útnak a /1-je tehát 180 frcs-ba fog kerülni. Ilyféle nagyszabású közútat terveznek Páristól a VAvenue de la Grande Armee és a VAvenue de Neuilly irányában, a Champs Elysées meghosszabbításaként, a st.-germain-i erdőig. Ez az út háromszor szeli át a Szajnát és egyenes irányban 30 km hosszúságban Páris környékének egyik legszebb vidékén fog vezetni. Az utat 50 m szélességűnek tervezik, középen 10 m szélességű külön pályatesttel (kétvágányú villamos vasút és állomási petronok számára), két oldalt 6—7 « széles automobilútat, továbbá 6—6 « széles kocsiútat közönséges járóművek számára s az útszélesség többi részét négy helyen elosztott gyalogsakra fogják berendezni. A kocsiutak szélén egy-egy, összesen négy fasort fognak ültetni. Ezekhez a nagyszabású utakhoz hasonlónak képzelem a Budapesttől— Alagig tervezett új sugárutat is, amely a közeljövő egyik megoldandó kérdése gyanánt jelenkezik. (Folyt. köv.) Lipthay Ágost.