Épitő Ipar, 1910 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-09 / 2. szám

1910. januárius 9 ÉPÍTŐ IPAR (2. sz.) A trasszhabarcs készítésének második módja az, hogy a meszet nem pép alakjában, hanem porrá oltott állapotban keverik a trasszporhoz. Ez eljáráskor a következő keverő arányokat szokták alkalmazni: Vízi építésre: 1 vol. trassz, 1 — D/2 vol. mészpor, 1—IV4 vol. homok. Gyorsan keményedő falazathoz: 1 —IVa vol. trassz, IV2— 13/4 vol. mészpor, IV2—21k homok. Lassan keményedő épületfálhoz: 1 trassz, 3 mészpor, 3—5 homok. Vakoláshoz: IV4 vol. trassz, IV2 vol. mész, IVa—3V2 vol. homok. Jóllehet a mészpornak a trasszporral való elkeverése tökéletesebben eszközölhető, mint a mészpéppel való keverés, de más szempontból ezt az eljárást kifogásolnunk kell. Ugyanis kétséget nem szenved, hogy a száraz porrá oltás folytán a mész soha sincs oly tökéletesen megoltva, hogy esetleg utólagosan ne oltódnék s így az építmény­ben duzzadást, térfogatnövekedést ne okozhatna. A porrá oltott mész különben csak rövid időre raktározható, mert tudvalevőleg rohamos szénsavfelvétel következtében gyor­san romlik. És ezenkívül, hogy a mészpor a trasszliszttel tökéletesen összekeverhető legyen, ismét csak keverő gép segítségével érhető el, ami a habarcskészítés műveletét körülményessé teszi. E két eljárás hátrányai kiküszöbölésének célja indí­totta részben „A Magyar Vulkáncementgyár r.-t." arra, hogy a felsorolt hiányokat orvosló szabadalmaztatott eljárás értékesítésére vállalkozzék. E szabadalmaztatott művelet szerint a trasszhoz keverendő meszet előbb péppé oltják, utána teljesen kiszárítják. Ennek következtében három előnyt érünk el: először a fölös vízzel való oltás folytán a mész utóoltásának, duzzadásának lehetőségét kizárjuk; másodszor a teljesen kiszárított, megőrölt mész­­hydrátpor és transzliszt között a legintenzívebb keverést létesítjük, ezáltal a kötés kémiai energiáját növeljük, a habarcs szilárdságát fokozzuk; harmadszor, minthogy a kémiailag lekötendő hydrátvízzel tökéletesen telítettük a meszet és utána a hydroscopikus víz eltávozásáig teljesen kiszárítottuk: az ilyen módon praeparált meszet a levegő szénsavának felvételétől csaknem mentessé tesszük s ezen kívül a szénsavnak a mészszemcsékhez való hozzáférhetését a trasszliszttel való beburkolása is megnehezíti; ilyen eljá­rással tehát a trasszcement tartósságát biztosítjuk. És ezen­kívül talán fölösleges hangoztatnunk, hogy a fogyasztó­nak szállítható, raktározható, homogén keverékű és fino­man őrölt kész cementet bocsátunk rendelkezésére. Ezeknek előrebocsátása után ismertessük meg a trassz­habarcs, illetőleg a trasszcement alkalmazásának módjait és értékét. Felhasználható a trasszcement önmagában tisztán vagy portlandcementtel keverve, mindkét állapotban alkalmaz­ható levegőn, édesvízben és tengervízben való építéshez. Önmagában a transzhabarcs az égetett cementekből készített habarcsok kötése idejéhez viszonyítva lassú köté­sűnek minősíthető. Jóllehet e tulajdonsága bizonyos esetekben, mint például a völgyzárógátak építésekor, a falazatok lassú és egyenletes elhelyezkedéséhez megkívánt előnyös sajátság, de hogy a gyorsabb kötés iránt támasz­tott igény is kielégíthető legyen, a Magyar Vulkán­cementgyár r.-t. gyorsankötő trasszcementet is forga­lomba hoz. Bizonyos körökben az a nézet merült fel, hogy a trassz­habarcs levegőn való építésre nem volna alkalmas, csak vízépítésekhez használható előnyösen; ezt az állítást azzal akarják megokolni, hogy a trasszhabarcsban levő masznék egy része anélkül, hogy a kovasav lekötötte volna, szén­savas mészszé alakul át, másrészt, hogy a levegőn száradt trasszhabarcsnak nem áll rendelkezésére a kötéshez szük­séges vízmennyiség. Jóllehet a tapasztalat, cikkem elején felsorolt rengeteg számú építmények alapján az ellenkezőt bizonyítják, tehát fölöslegessé tesz minden vitát, mégis elméletileg is meg kell cáfolnom e téves felfogásokat. A közönséges mészhabarcsban a keményedést csaknem kizárólag a szénsavas mész képződése okozza, a cementek kötőerejének hathatósabb factora: a hydraulikus mész­­silicat keletkezése itt hiányzik, vagy csak évtizedek múlva képződik, kötése sokkal lassabban történik, mint a trassz­­cémenthabarcsé, mégis keményedik és ősidők óta alkal­mazzák. Márgából a románcémentet oly kis hőfokkal égetik, hogy a silicatok tetemes részét a mész nem tárhatja fel, a mész egy része nem vegyülhet a kova­savval és aluminiumoxiddal, tehát szabadon marad. Amidőn tehát románcementből habarcsot készítünk, a sza­badon maradt mész a levegőn megfelelő mennyiségű kovasav hiánya miatt szintén szénsavas mészszé alakul át, ez azonban nem hátrány, mert csak hozzájárul a kemény­ség fokozásához. A trasszhabarcsban azonban a szénsavas mész képződése csak alárendelt szerepet játszhatik. Ugyanis minden szakember előtt ismeretes, hogy a habarcs belseje hónapokig visszatartott vizet rejt magában: ilyen magában zárt vízből táplálkozik a transzhabarcs is, vagyis elegendő víz áll rendelkezésére, hogy annak lekötése által a trassznak csaknem összes kovasava a mészszel, kemé­nyedést létesítő mészhydrosilkcatot alkothasson. És ha a mész egy részének nem is volna alkalma a trassz kova­savával vegyülni és szintén szénsavas mészszé alakulna át úgy, amint azt fentebb említettem, ennek a szénsavas mésznek is keményítő hatása lenne. Gyakran éppen a mész és hyd­raulikus mészhabarcsokat lehet kifogásolni, mert ezeknek fölös mesze káros következményt idéz elő. Állításom bebi­zonyítása végett hivatkozom J. A. von der Kloes delffi tanárnak Kopenhágában a nemzetközi anyagvizsgálók kon­gresszusán megtartott tanulságos előadására, hol többek között ezt mondja »Das Ausblühen des Mauerwerk's, der Mauerfrass, die Feuchtigkeit der Gebäude, haben alle einen gemeinschaftlichen Ursprung: Kalküberschuss im hydraulischen Mörtel: Dieser Fehler Führt langsam, aber sicher zum Untergang des kostbarsten Bauwerke“. Kloes éppen e baj orvoslására a habarcshoz trasszlisztnek hozzá keverését ajánlja, hogy annak kovasava a fölös meszet lekösse. A trasszhabarcsnak tengervízben való kiválóan alkalmas volta már rég ismeretes. Miben rejlik a tengervíznek a cémenthabarcsokra gyakorolt roncsoló hatása? A tengervízben levő magnesiasulfat és chlorid a cément­­nek kötés közben kivált meszével cserebomlásba lépnek, minek következtében a tenger vize által kilúgozható, old­ható mészchlorid és mészsulfat képződik. Ezenkívül az ilyen módon keletkező mészsulfat a cement calciumalu­­minatjával Calcium-Sulfo-Aluminat kettős sót alkot, melynek kristályos képződménye, térfogatnövekedése a habarcsban nagy duzzadást okoz. Ebből az következik, hogy aránylag minél több aluminiumsót tartalmaz a cément, annál több calciumsulfoaluminát keletkezik, annál nagyobb a bomlasztó hatás. Ellenkezőleg a kovasavdús cémentek, vagyis olyanok, melyekben aránylag sok a cal­­ciumsilicat, jobban ellenállnak a tengervíz behatásának. Ennek következtében a kötőképes kovasavhydráttal sza­porított cement a tengervízben tartósabb lesz, tehát trassz és egyéb puzzolánok hozzákeverése által azoknak kova­savával a betontestek pórusait kitöltő és szétbonthatatlan zeolithek képződnek. Az előadottakból tehát kitűnik, hogy a trassz bizonyos mértékig a portlandcementhez adagolva a mészsilicat gya­rapítása, illetőleg a kötés közben kivált szabad mész lekötése következtében a beton tömörségét és vízárdat­­lanságát fokozza úgy az édes, mint a tengervízi építke­zésben. Azonban a trasszliszt, anélkül, hogy a portlandcement szilárdsága ne csökkenjen, csak csekély mértékben ada­golható hozzá; bizonyos mennyiségen túl a trasszliszt a halaszt szerepét játsza, mert a trassznak kötőképessége csak abban a mértékben érvényesülhet, amely mértékben a benne rejlő szabad kötőképes kovasav megfelelő szabad mészszel vegyülhet. A portlandcementben pedig annyi 17

Next