Épitő Ipar, 1911 (35. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-09 / 15. szám

1911. április 9 ÉPÍTŐ­IPAR (15. sz.) végén, a völgyáthidalás kezdetén és végén és három köz­benső oszlopon. Az ív hídnyílása 80 m, magassága pedig 23,75 m. Két rácsos oldalfala nem függélyes, hanem a függőlegessel 8° szögletet zár be, miáltal a stabilitás fokozódott. A mű­tárgy a háromcsuklós ívhíd és az ezen fekvő gerendatartók révén a szemlélőre egy feszítő mű benyomását teszi. A háromcsuklós ív tartóinak, öveinek szekrénykereszt­metszete van, a függőleges és ferde rudakat pedig rácsozás által összekötött szögletvasak alkotják. Ahol az ívhíd a gerendatartókat támasztja alá, ott a négy szögletvasat szekrénytartószerűen rendezték el, ezáltal a keresztmetszet ellenállási nyomatéka nagyobbodott és az alátámasztás is megkönnyíttetett. Az ívhíd két főtartóját andráskeresztek kötik össze a függőleges rudak síkjában, a szélrácsozás az alsó öveket köti össze, a kereszttartók pedig a pálya­testet hordják. A gerendatartók rácsozása kétszeres, az övek kereszt­­metszete­s alakú, a rudakét pedig szögletvasakból és szalagvasakból alkották. A merevítés fokozása végett függő­leges rudakat is alkalmaztak. Igen nagy nehézségekkel járt a szerelés. Először a mun­kálatok megkönnyítése végett a völgyáthidalás elején és végén kis előalagutakat készítettek a szerelő állások és hídalkotórészek deponálására. Azután az egyik gerenda­tartó szerelését kezdték meg. Mikor ebből egy rész meg volt és az a sziklák felül már erősen ki volt horgonyozva, az ívhídból szereltek egy részt, a kettőt vonórúddal össze­kötve folytatták az ív szerelését a hajlott rész végéig. Miután itt egy újabb, még pedig vízszintes vonórudat alkalmaztak, az ív és a gerendatartó további szerelése már nem okozott nagyobb nehézségeket. A műtárgy másik felét ugyanígy szerelték. A műtárgyat a „Société des Constructions des Batignolles“ építette, K-----n. A vasvármegyei elektromos művek. A vasvármegyei elektromos művek középpontja Szombat­helyen van és erőforrását a 23 km távolságban fekvő Ikervár mellett a Rába folyón létesített turbinatelepről nyeri. Kilenc kilométer hosszú műcsatorna segítségével öt turbina, 22 m­i másodpercs vízmennyiséggel és 8 m eséssel 1500 lóerőt termel. Létesítése idején 1895—1896-ban ez a villamos mű egész Európában egyike volt a legnagyobb szabású alkotásoknak e téren. A vízmű eszméje Szüts Béla mérnöktől származik, Bánó László és Szüts Béla­­ mérnökök tervezték, építését Bánó László vezette. Az ikervári elektromos műveket Dalmady Ödön ismer­tette a Magyar Mérnök és Építész-Egyletben. Ennek az ismertetésnek határt szab a szűk keret, amelybe illesztendő, azért lehetőleg röviden csak a lényegesebb dolgokra, továbbá az újabb átalakításokra, beruházásokra és üzleti eredményekre terjeszkedem ki. Az elektromos művek történeti adatait Bánó Lászlótól kértem, aki azokat így adja elő: Szüts Bélával magánmérnöki irodánk megnyitása után tele reménynyel és munkakedvvel az 1892-ik év elején Józsa Lászlóval értekeztünk Magyarország nagyobb vízi­erőiről. Ekkor értesültünk arról, hogy a Rábán Ikervár mellett nyerhetni nagyobb vízi erőt, amely akkor csak két kis turbinával volt kihasználva. Ezt tudtuk, mert azelőtt mind a ketten a Ganz-féle gyár mérnökei voltunk, mely gyár a szóban forgó turbinákat építette. Józsa L. tett min­ket figyelmessé arra, hogy ott sokkal nagyobb erő is ter­melhető lenne. Tanulmányoztuk a dolgot, de beláttuk, hogy azzal magunkban semmire sem mehetünk. Levelet írtunk gróf Batthyány Lajosnak, aki akkor Fiume kor­mányzója volt, hogy hajlandó lenne-e a szóban forgó vízierőt megvizsgáltatni és azzal valamit kezdeni. Mond­hatom, hogy technikus jobb helyen nem kopogtathatott volna. Úgy a gróf, mint édes­atyja, gróf Batthyány Géza örömmel vették törekvésünket és fáradságot nem ismerve, a legnagyobb odaadással igyekeztek tervünket megvalósí­tani. Mint magyar mérnök, örömmel constatálhatom, hogy lelkesebb és odaadóbb munkásságot és szeretetet technikai vállalkozáshoz nem óhajthattunk volna. Első dolgunk volt azt megállapítani, hogy mily nagy az a vízi erő, amely a Rábán nyerhető. E célból Péch Bélá­hoz fordultunk, kinek részéről hathatós támogatásban részesültünk. Az ő hivatala elkészítette az átalános fel­méréseket és ezekből azt láttuk, hogy a nyerhető vízi erő sokkal több, mint amire reménykedtünk. Ez és az újabb részletes felvételek alapján hozzáfogtunk az előleges tervek kidolgozásához. Csakhogy mindenekelőtt azzal kellett tisztába jönnünk, hogyha a nagy vízi erő ott rendelkezésre fog állani, mit csináljunk vele? Sok különféle eszmével behatóan foglalkoztam és több tervet dolgoztam ki. Voltak ezek között: cellulose-gyár, szövő- és fonógyárak stb. Mivel a létesítendő turbinatelep helye a vasúttól és sűrűbb lakosságtól távol fekszik, az eszmecserék folyamán mind­inkább kialakult az a terv, hogy a gyárat a vasúthoz közelebb és Sárváron kellene építeni és az erőt elektromos úton átvinni. Ezt a gondolatot tovább fejlesztve, mind­inkább elmerültünk a tervezésbe, míg végre arra a megállapodásra jutottunk, hogy a turbinatelepen fejlesz­tendő villamos energiát átviszszük Szombathelyre, Sárvárra és Ikervárra. Szombathelyen világításra, közúti vasút és ipari erőátvitel céljára értékesítjük. Az ikervári Ella­­malmot, mely eddig is kitűnően jövedelmezett, meg­nagyobbítva Sárvárra, a vasút mellé helyezzük át, ezen­kívül az áramot ott világításra használjuk, esetleg a cukor­gyárnak is adunk villamos erőt. Ikerváron világításra és az uradalom céljaira a gazdaságban lenne felhasználandó. A sok meghiúsult tervezgetés közben már-már annyira jutottunk, hogy a részvénytársaság is együtt lett volna, de új és új nehézségek merültek fel. Végre négy évi szakadat­lan fáradozás és tervezés után 1895. évi augusztus 24-én­­ gróf Batthyány Lajostól Génfből távirati értesítés érkezett, hogy a részvénytársaság megalakult, melynek programmja 1. ábra. 2. ábra. 151

Next