Épitő Ipar, 1911 (35. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-09 / 15. szám
1911. április 9 ÉPÍTŐIPAR (15. sz.) végén, a völgyáthidalás kezdetén és végén és három közbenső oszlopon. Az ív hídnyílása 80 m, magassága pedig 23,75 m. Két rácsos oldalfala nem függélyes, hanem a függőlegessel 8° szögletet zár be, miáltal a stabilitás fokozódott. A műtárgy a háromcsuklós ívhíd és az ezen fekvő gerendatartók révén a szemlélőre egy feszítő mű benyomását teszi. A háromcsuklós ív tartóinak, öveinek szekrénykeresztmetszete van, a függőleges és ferde rudakat pedig rácsozás által összekötött szögletvasak alkotják. Ahol az ívhíd a gerendatartókat támasztja alá, ott a négy szögletvasat szekrénytartószerűen rendezték el, ezáltal a keresztmetszet ellenállási nyomatéka nagyobbodott és az alátámasztás is megkönnyíttetett. Az ívhíd két főtartóját andráskeresztek kötik össze a függőleges rudak síkjában, a szélrácsozás az alsó öveket köti össze, a kereszttartók pedig a pályatestet hordják. A gerendatartók rácsozása kétszeres, az övek keresztmetszetes alakú, a rudakét pedig szögletvasakból és szalagvasakból alkották. A merevítés fokozása végett függőleges rudakat is alkalmaztak. Igen nagy nehézségekkel járt a szerelés. Először a munkálatok megkönnyítése végett a völgyáthidalás elején és végén kis előalagutakat készítettek a szerelő állások és hídalkotórészek deponálására. Azután az egyik gerendatartó szerelését kezdték meg. Mikor ebből egy rész meg volt és az a sziklák felül már erősen ki volt horgonyozva, az ívhídból szereltek egy részt, a kettőt vonórúddal összekötve folytatták az ív szerelését a hajlott rész végéig. Miután itt egy újabb, még pedig vízszintes vonórudat alkalmaztak, az ív és a gerendatartó további szerelése már nem okozott nagyobb nehézségeket. A műtárgy másik felét ugyanígy szerelték. A műtárgyat a „Société des Constructions des Batignolles“ építette, K-----n. A vasvármegyei elektromos művek. A vasvármegyei elektromos művek középpontja Szombathelyen van és erőforrását a 23 km távolságban fekvő Ikervár mellett a Rába folyón létesített turbinatelepről nyeri. Kilenc kilométer hosszú műcsatorna segítségével öt turbina, 22 mi másodpercs vízmennyiséggel és 8 m eséssel 1500 lóerőt termel. Létesítése idején 1895—1896-ban ez a villamos mű egész Európában egyike volt a legnagyobb szabású alkotásoknak e téren. A vízmű eszméje Szüts Béla mérnöktől származik, Bánó László és Szüts Béla mérnökök tervezték, építését Bánó László vezette. Az ikervári elektromos műveket Dalmady Ödön ismertette a Magyar Mérnök és Építész-Egyletben. Ennek az ismertetésnek határt szab a szűk keret, amelybe illesztendő, azért lehetőleg röviden csak a lényegesebb dolgokra, továbbá az újabb átalakításokra, beruházásokra és üzleti eredményekre terjeszkedem ki. Az elektromos művek történeti adatait Bánó Lászlótól kértem, aki azokat így adja elő: Szüts Bélával magánmérnöki irodánk megnyitása után tele reménynyel és munkakedvvel az 1892-ik év elején Józsa Lászlóval értekeztünk Magyarország nagyobb vízierőiről. Ekkor értesültünk arról, hogy a Rábán Ikervár mellett nyerhetni nagyobb vízi erőt, amely akkor csak két kis turbinával volt kihasználva. Ezt tudtuk, mert azelőtt mind a ketten a Ganz-féle gyár mérnökei voltunk, mely gyár a szóban forgó turbinákat építette. Józsa L. tett minket figyelmessé arra, hogy ott sokkal nagyobb erő is termelhető lenne. Tanulmányoztuk a dolgot, de beláttuk, hogy azzal magunkban semmire sem mehetünk. Levelet írtunk gróf Batthyány Lajosnak, aki akkor Fiume kormányzója volt, hogy hajlandó lenne-e a szóban forgó vízierőt megvizsgáltatni és azzal valamit kezdeni. Mondhatom, hogy technikus jobb helyen nem kopogtathatott volna. Úgy a gróf, mint édesatyja, gróf Batthyány Géza örömmel vették törekvésünket és fáradságot nem ismerve, a legnagyobb odaadással igyekeztek tervünket megvalósítani. Mint magyar mérnök, örömmel constatálhatom, hogy lelkesebb és odaadóbb munkásságot és szeretetet technikai vállalkozáshoz nem óhajthattunk volna. Első dolgunk volt azt megállapítani, hogy mily nagy az a vízi erő, amely a Rábán nyerhető. E célból Péch Bélához fordultunk, kinek részéről hathatós támogatásban részesültünk. Az ő hivatala elkészítette az átalános felméréseket és ezekből azt láttuk, hogy a nyerhető vízi erő sokkal több, mint amire reménykedtünk. Ez és az újabb részletes felvételek alapján hozzáfogtunk az előleges tervek kidolgozásához. Csakhogy mindenekelőtt azzal kellett tisztába jönnünk, hogyha a nagy vízi erő ott rendelkezésre fog állani, mit csináljunk vele? Sok különféle eszmével behatóan foglalkoztam és több tervet dolgoztam ki. Voltak ezek között: cellulose-gyár, szövő- és fonógyárak stb. Mivel a létesítendő turbinatelep helye a vasúttól és sűrűbb lakosságtól távol fekszik, az eszmecserék folyamán mindinkább kialakult az a terv, hogy a gyárat a vasúthoz közelebb és Sárváron kellene építeni és az erőt elektromos úton átvinni. Ezt a gondolatot tovább fejlesztve, mindinkább elmerültünk a tervezésbe, míg végre arra a megállapodásra jutottunk, hogy a turbinatelepen fejlesztendő villamos energiát átviszszük Szombathelyre, Sárvárra és Ikervárra. Szombathelyen világításra, közúti vasút és ipari erőátvitel céljára értékesítjük. Az ikervári Ellamalmot, mely eddig is kitűnően jövedelmezett, megnagyobbítva Sárvárra, a vasút mellé helyezzük át, ezenkívül az áramot ott világításra használjuk, esetleg a cukorgyárnak is adunk villamos erőt. Ikerváron világításra és az uradalom céljaira a gazdaságban lenne felhasználandó. A sok meghiúsult tervezgetés közben már-már annyira jutottunk, hogy a részvénytársaság is együtt lett volna, de új és új nehézségek merültek fel. Végre négy évi szakadatlan fáradozás és tervezés után 1895. évi augusztus 24-én gróf Batthyány Lajostól Génfből távirati értesítés érkezett, hogy a részvénytársaság megalakult, melynek programmja 1. ábra. 2. ábra. 151