Épitő Ipar, 1913 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-09 / 6. szám

64 ÉPÍTŐ­IPAR (6.SZ.) 1913. februárius 9 vezeti bizottságnak stb. Lapunk is egyik alapítóját vesztette el benne. Temetésére újra megnépesült a­­kerepesi úti sír­kert, akár csak két nappal előbb a vezér temetésekor. Emlékét sokáig meg fogják őrizni kortársai, barátai, isme­rősei. Áldás és béke lengje körül hamvait! — m — A budapesti kegyesrendűek rendházának és iskolájának építése a napokban jutott 2-ik elhatározó stádiumába. Körülbelül 12 évi tár­gyalás kellett a telek végleges alakjának megállapításához, végre 1912. év nyarán megkapta a rend a telek helyszínrajzát, mely szerint a telket a Váci-utca, Kötő-utca, a Galamb-utca meghosszabbítása és az Eskü-út határolja — a gödörbe jutott plébániatemplom számára fenn­tartott beszögeléssel, amelyből a Kígyó-utca vonalában az új épület alatt átjárót kell hagyni. Ez a telek 1495 négyzetöt. A telekre építendő rendház és iskola terveire a rend dr. Hü­ltl Dezsőt, Kotál Henriket, Steinhardt Antalt és Ybl Alajost szűkebb körű pályázatra hívta meg, miután előbb Bierbauer Istvánt, Kauser Józsefet és Nagy Virgilt a pályázati feltételek összeállításával és egyúttal a beérkezendő tervek megbírálásával is megbízta. A tervpályázat sorsa a napokban dőlt el úgy, hogy a rend kormányzó tanácsa a bíráló bizottság véleménye alap­ján az építő tervek kidolgozásával és az építés vezetésével dr. Hültl Dezsőt bízta meg. Az építést, melynek költségei körülbelül három millióm koronára rúgnak, már a tavaszkor megkezdik. — m — Az építő­ipari törvénytervezet dolgában a budapesti keres­kedelmi és iparkamara mielőtt végleges állást foglalna, f. hó 4-ére az érdekelt szakegyesületeket értekezletre hívta össze, amelyen részletesen tárgyalták az elnökség előterjesztését. Bár sajnálatosan, a meghívott szakegyesület nem mind volt képviselve a tanácskozmányon, mégis a történt hozzászólások alapján egyöntetű vélemény jegecesedett ki abban, hogy a törvénytervezet alapos átdolgozás nélkül sehogy sem volna képes a szükséges rendezést létrehozni. Nevezetesen egyértelmű­­leg megállapíttatott, hogy a törvényben nemcsak azokat az iparágakat kell rendezni, amelyek ma rendeleti alapon rendeznék, de a mélyépítés és az egészségügyi, a nagy feszül­tségi és a villamos berendező mun­kálatokat is, továbbá okvetetlenül e törvény keretében a pallérok foglal­kozását is rendezni kell. Teljes egyezően visszautasították a tervezett munkásfelügyeletet, amely tervezett intézkedést egy jelen volt mű­egyetemi tanár oly szóval jellemzett, amelyet nyomtatásban reprodu­kálni nem is lehet. A tanácskozás kiterjedt a törvénytervezet minden pontjára és meglehetősen egyértelmű megállapodásokra vezetett, ame­lyek a kamara végleges állásfoglalását meg fogják könnyíteni. sz. Az Erzsébet-emlék bizottsága a pályatervek benyújtásának határ­idejét újabban május hó 10-re halasztotta. Mennyi kartell-tégla fogyott el 1912-ben Budapesten ? A fő­városnak 1912. évi építkezéséről a legjobb tájékozódást a kartellált téglagyárak beszámolóiból nyerhetjük. Eszerint az elmúlt esztendőben a kora tavaszszal igen nagy reményekre jogosító forgalom indult meg. Az építtetők a kartellben egyesült téglagyárakkal szemben olyan sürgős igényekkel léptek fel, hogy azok még a legnagyobb erőfeszítéssel is csak alig bírtak eleget tenni. Hamarosan megkezdődött azonban zálog­leveleinknek a külföldről való visszaözönlése, amelynek az lett a követ­kezménye, hogy a járadékok és záloglevelek árfolyamai rohamosan hanyatlottak. A gazdasági helyzet annyira megromlott, hogy a leg­előkelőbb pénzintézetek sem folyósítottak többé építésre kölcsönöket, sőt sokszor a már megszavazott kölcsön kiutalása körül is zavarok támadtak. Természetes, hogy ilyen formán az építkezés teljesen meg­akadt. Nemcsak hogy új építkezésekbe nem kezdtek, hanem egyes már megkezdett építkezéseket is félbe kellett hagyni. Az építő szakmában egymást követték a régi jóhírű cégek bukásai. A nyomasztó pénz­viszonyok még a fővárost magát is arra kényszerítették, hogy az épít­kezéseit abba­hagyja, illetőleg csupán csak a már megkezdett néhány bérház és iskola építését fejezze be. A magánépítkezés teljesen pang. Csupán az állam kezdett a fővárosban néhány nagyobb építkezésbe: a törvényszék, a központi járásbíróság, az országos levéltár és az állam­vasutak építkezései. Az állami építkezés azonban nem képes pótolni a városi és a magánépítések csaknem absolut hiányát. Erősen érezték a mostoha viszonyokat a közönséges tömör falitéglákat árusító r.-t. kötelékében egyesült budapesti téglagyárak, amelyeknek az 1912. évi for­galma 159 millió­ darabra csökkent az 1911. évi 293 milliómmal szemben. A téglafogyasztás tehát 1912-ben az előző esztendős fogyasz­tásnak’csaknem a fele ! —k­et. A nagykárolyi államépítészeti hivatal okleveles mérnököt keres napi 8 korona díjjal (külső foglalkozáson még 4 korona pótlékkal és a többi szokásos mellékdíjakkal). A kellően fölszerelt kérvényeket március hó 10-ig a nevezett hivatalba kell küldeni. MAGYAR MÉRNÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET. A mű- és középítési szakosztályok ülése februárius hó 3-án. Elnök Báthory István, jegyző Havas Sándor. Jelen volt 158 tag. Az elnök helyéről fölemelkedve emlékezett meg az egyesület halot­­tairól; az előterjesztést a tagok szintén állva, ünnepi csendben hall­gatták meg: „Az építőmesterek két kiváló, érdemdús tagjának elhunytár­ól kell mély fájdalommal megemlékeznem. Az egyik Jakabffy Ferenc, a másik Amon József. „Jakabffy Ferenc januárius 31-én halt meg, temetése februárius hó 2-án volt a Kerepes úti temető halottasházából. Az építőmesteri egye­sületek és szervezetek részéről sírjánál emlékbeszédet tartó Koch Károly tagtársunk, a mi egyesületünk nevében is búcsúzott az elhunyttól. Egyesületünk nevében koszorút helyeztünk sírjára. Szakosztályaink tagjaival külön értesítésben tudattuk a gyászesetet és a temetés idejét, akik azon testületileg nagy számmal jelentek meg. „Jakabffy a Budapesti Építőmesterek, Kőműves-, Kőfaragó- és Ács­mesterek ipartestületében elnökké választatván, azt újjá szervezte és fontos tényezővé emelte. E működésében alkotta meg azt a hézag­pótló munkát, amelyet pallérkönyvtárnak nevezett el. Ugyanitt szer­vezte a pallértanfolyamot, amelynek műszaki világunk igen sokat köszönhet. Egyike volt a legbuzgóbbaknak, akik közreműködtek a mai áldásos ipari béke megteremtésén. Mint az anyagtermelő szövet­kezet elnöke sikeresen mérsékelte a kartelben lévő anyagárusítók túl­kapásait. Egyesületünkben az Egyleti Tanács és a választmány tagja volt és a középhési szakosztály elnöke. Közvetetten elődöm volt és e működésében is, mint mindenütt, ahol műszaki kérdésekről volt szó, buzgó működést fejtett ki. Részt vett minden műszaki ügyben és nyil­vánított véleményeiben az okosság, realitás, becsületesség és mérséklet bámulatos harmóniáját találhattuk. Mi, akik az elhunythoz legközelebb álltunk és őt legjobban ismertük, tudtuk azt is, hogy az ő hideg modora és száraz beszéde mögött mily nemesen érző szív és mily okos elme lakozik. A becsületesség és jó kortársi szellem példány­­képéül szeretném őt állítani. „A sors különös véletlene, mely csaknem vele egyidőben ragadta el körünkből az építőmesteri kar egyik másik kiváló tagját, Ámon Józse­fet. Egyesületünkben szintén a középítési szakosztálynak volt hosszú ideig elnöke és egyesületünk iránt érzett érdeklődését és szeretetét mindez ideig fenntartotta. Még ezelőtt két héttel is körünkben volt. Sympatikus, kedves egyéniségének hiányát mindnyájan érezni fogjuk, akik egye­sületünk iránt érdeklődünk. Temetése holnap f. hó 4-én délután 3 órakor lesz a kerepesi temető halottasházából. Egyesületünk koszorút helyez sírjára és kérem a szakosztályok tagjait, hogy a szomorú aktuson tes­tületileg megjelenni szíveskedjenek. „Egyúttal kérem a szakosztályok igen tisztelt tagjait, méltóztassanak hozzájárulni, hogy az elhunytak feletti fájdalmunknak jegyzőkönyvünk­ben is kifejezést adjunk és hogy ez az elhunytak családjaival is közöl­tessék. Az elnöki előterjesztést a szakosztályok mindenben tudomásul vették, illetőleg ahhoz hozzájárultak. Azután a Nemzeti Színház új tervpályázatának bíráló bizottságába szótöbbséggel, vagyis 156 szavazat közül 86-tal Sváb Gyulát és 84-gyel Wälder Gyulát rendes taggá, póttaggá pedig Fritz Oszkárt és Schoditsch Lajost választották meg. A mű- és középítési, továbbá a gépészeti, elektrotechnikai és gyár­ipari, végre a bányászati és kohászati szakosztályok együttes ülésén, febr. 3-án Chátel Vilmos a füst ellen való küzdelem fölvételéről érte­kezel. Előadásában (melyet jövőre egész terjedelmében közlünk) rá­mutatott azokra az ártalmakra, melyeket a nagy városok füstje épü­leteinkben szépészeti, valamint — bár kisebb mértékben — közegészségi és köztisztasági szempontból okoznak. Ismertetvén a füstnek lényegét és keletkezésének feltételeit és módjait, és hangsúlyozván azt, hogy ma már vannak oly készületek és szerkezetek, melyek a füstöt megsemmi­sítik, azt véli, hogy szakértelemmel és társadalmi úton kell a füst ellen föllépni. Ezért ezeket az indítványokat terjeszti elő: 1. a füst ellen való küzdelem felvétele sürgős; 2. ezt legcélszerűbben társadalmi úton véli elérhetőnek; 3. a mozgalomban a vezető szerepet a Magyar Mérnök- és Építész- Egyesületnek kívánja biztosítani; 4. a székesfőváros tanácsához a választmány útján ez ügyben elő­terjesztést intéz.

Next