Épitő Ipar, 1913 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-26 / 43. szám
1913. október 26 építőipar (43. sz.) A főváros művészházai. A budapesti átalános nagy lakásszükség, amely még mindig súlyos teherként nehezedik Budapest szerény, sokszor szűkös jövedelemmel rendelkező testi és szellemi munkásaira, arra indította a városi ügyek intéző köreit, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel a nyomasztó életviszonyok közt élő lakosság terheit legalább részben megkönnyíteni igyekezzék. Ennek az üdvös és eléggé nem méltányolható igyekezetnek eredményeképp ma már számos kisebb-nagyobb városi lakás lakói élvezik az egészséges, tiszta, kényelmes — s ami eléggé nem hangsúlyozható — mérsékelt árú lakás áldásait. A főváros lakásépítő tevékenységének egyik legkedvesebb és egész európai színvonalú szociálpolitikai munkájába legharmonikusabban beilleszkedő része a műtermes lakások megépítése volt. Büszke lehet erre a tanács, a közgyűlés, büszkék lehetnek az eszme megpendítői, harcosai, mindazok, akiknek részük volt a terv fölvetésében, a megvalósítás munkájában. Tagadhatatlan, hogy a szükség volt a leglényegesebb elem, amely ezeknek a műtermes lakásoknak a létesítésében közreműködött. Csakhogy a szükségnek fölismerése, egy-egy kérdés jelentőségének értékelése, a megoldás lehetősége elől való el nem zárkózás, ezek azok a tényezők, amelyek a helyes és üdvös szociálpolitika kritériumai. És hogy mindez a főváros vezető embereiből nem hiányzik, azzal tisztában voltak azok a művészek, jobbára fiatal, de izmos tehetségek, akik a maguk és művészi tevékenységük számára a csöndes, zavartalan munkára alkalmas, kevesebb anyagi küzdelemmel járó helyzet után vágyakoztak. Mert ha a lakáskérdés az egyszerű polgárember számára a legsúlyosabb probléma a mai viszonyok közt, kétszeresen az a művész-ember számára, akinek a lakás mellé műteremre is van szüksége, s kell, hogy ez a műterem munkája természetének megfelelő legyen. A műteremhiány s ezenfelül is a műtermek elviselhetetlen drágasága arra indított néhány művészembert: Horváth Gézát, Kallós Edét, Margó Edét, Szeszák Ferencet, hogy a Szent-György-Céh igazgatóját, dr. Siklóssy László ügyvédet felkérjék, járna közben a főváros vezetői előtt abban az irányban, hogy a tarthatatlan állapoton a főváros műtermes lakások építésével segítsen. Dr. Siklóssy vállalta a megbízatást, azonnal érintkezésbe lépett az illetékes tényezőkkel s páratlan buzgalommal és önzetlenséggel tett meg minden tőle telhetőt a siker érdekében. Bár ez az építkezés körülbelül félmiliom korona befektetést igényelt, a mozgalom megindítói és vezetői egy pillanatig sem kételkedtek actiójuk eredményét illetőleg. Magyar művészek boldogulásáról, a magyar művészet istápolásáról volt szó, s a székesfőváros polgármestere elsősorban, sohsem mutatkozott ilyen célokkal szemben szűkkeblűnek. Várakozásukban nem is csalódtak. A főváros legteljesebb jóindulattal beható tárgyalás és komoly megfontolás alá vette a kérdést. A főváros tanácsa elvben a kérést magáévá tette, s többféle terv merült fel a megoldást illetőleg. Eleinte arról volt szó, hogy a főváros a Városligetben a volt mesterséges jégpályán lévő csarnokot engedje át a művészeknek műtermek céljaira. Nem tekintve azt, hogy a csarnokra a városligeti kertészetben alkalmazott munkások elhelyezésére a fővárosnak okvetetlenül szüksége van, a csarnok átengedésével a bajokon gyökeresen nem segítettek volna. A tervek egyike tisztán a munkáslakások jellegét viselte magán. A művészek egyhangú kívánságára, bárha olcsóbb is lett volna, ezeket elejtették, s egy, alaprajzilag is minden tekintetben megfelelő, külső megjelenésében csinos, barátságos vonzó telep megépítését határozta el a tanács. A telep helyéül a Százados utca mentén, a főváros földszintes kislakásaitól a Kerepesi út felé vonuló teleksáv mutatkozott a legalkalmasabbnak. A házak tornáccal bíró földszintes lakóépületek és minden műteremhez egy-két vagy három szobából álló lakás tartozik — a szükséges mellékhelyiségekkel. A 7200 négyzetes területen 15 házban 28 ilyen műtermes lakás van, olyanformán, hogy minden egyes lakás külön-külön megközelíthető és minden egyes lakás a másiktól teljesen el van különítve. A műtermek fekvése kivétel nélkül a legkedvezőbb égtáj felé, északnak fordul, a lakószobák pedig déli fekvésűek. Az épületeket és az egész csoport képét az ide fogott 13 rajzban és fényképben mutatjuk be. A művésztelep építése 500.000 koronába került. Ebben az összegben azonban benne foglaltatik minden, a telepen végzett közmunka. A főváros a műtermeket önköltségen adja bérbe. A telepet 1911. évi november hó 1-én adták át rendeltetésének. A hálás művészek Bárczy István polgármesternek gyönyörű plakettel, melyen a művészházak vannak ábrázolva, fejezték ki köszönetüket. Mindazoknak, akik ezeknek a művészhajlékoknak a megteremtésében részt vettek, legszebb jutalmuk lehet az a tudat, hogy a magyar képzőművészek egy jelentékeny részének s ezzel magának a magyar képzőművészetnek tettek megbecsülhetetlen szolgálatot, s hogy fáradozásuk gyümölcsét a művészek munkájában az egész magyar közönség élvezi. Wossala Sándor. 1. ábra. A főváros művészházai. Tervezte a székesfőváros tanácsi, Xdf. ügyosztályában Wossala Sándor. 467