Épitő Ipar - Építő Művészet, 1921 (45. évfolyam, 1-22. szám)
1921-02-01 / 3-4. szám
10 ÉPÍTŐ IPAR : ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 1921. február 1 Az 1877. évben az ország 33 előkelő technikusa által alapított «Építő Ipar" műszaki hetilapnak elejétől fogva főmunkatársa, 1905 óta pedig «Építő Ipar — Építő Művészet" címmel szerkesztője. Irodalmi működése, az Építő Ipar és Heti Értesítő szerkesztésén és a két kötetnyi kongresszusi iratokon kívül: Budapest útburkolatai. 1878. (Építő Ipar.) Budapest utcaburkolatai. 1882. (M. Mérnök- és Építész- Egylet Közlönye.) Budapesti Közúti Vasutak. 1887. (Közlöny.) Külföldi városok utcái. 1895. (Közlöny.) Az Egyesület megdicsérte. Budapest műszaki útmutatójának egyik szerkesztője és cikkírója. 1896. (Önálló mű.) Budapest csatornázása. 1896. (Term. Tud. Közlöny.) Budapest utcaburkolatainak története. 1902. (Közlöny.) Vidéki városaink utcaburkolatai. 1896. (Kongresszusi iratok.) A német utcák a drezdai kiállításon. 1904. (Heti Értesítő.) Budapesti útmutató. 1907. (Önálló.) Budapesti utcák berendezése. (Nemzetközi útkongresszus iratai. Brüsszel, 1910. és Városi Szemle.) Új utcák tervezése. (Nemzetközi útkongresszus iratai. London, 1913. és Városi Szemle.) Nagyobb cikkelyei: Az útépítő iparosok nevelése. A városi mérnökök államosítása. Budapest műszaki ügyeinek adminisztrációja. Útépítő iparunk, és egyéb kisebb-nagyobb közlemény az Építő Iparban, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítőjében és Közlönyében (— í — jellel vagy — m — betűvel jelezve). * Mihályfi József száraz életrajzi adatai, irodalmi működése, munkássága távolról sem merítik ki azt a nagy értéket, melyet szeretett szerkesztőnk képviselt. Törhetetlen energiájú, friss szellemű, folyton tevékeny, mindig a közügyekért, az építőipar érdekeiért síkra szálló férfiú volt, akit munkaszeretetén kívül páratlan szívjóság, megközelíthetetlen becsületesség, pártatlan igazságosság, kitartó lelkesedés és kedves, vonzó derű jellemzett. Ezért szerette mindenki őt, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet üléseinek legszorgalmasabb látogatóját) minden műszaki ügynek, újdonságnak lelkes felkutatóját és napfényrehozóját. Mint családapa mintája volt a férjnek, aki jóságos feleségével és kedves leányával, — aki mindenben, főként pedig az »Építő Ipar — Építő Művészet" szerkesztésében, kiadásában segítőtársa volt mindvégig, — a legnagyobb lelki összhangban, szeretetben, boldogságban élt. Mátyásföldi Tuskulanumában, az ő kis paradicsomában töltötte nyári szabadságát, de ott is folyton dolgozott, írt, olvasott, kertészkedett. Mihályfi József a kötelességteljesítés bajnoka volt, ez volt legjobban kifejlődve lelkében, ez nyomta, aggasztotta még halálos ágyán is. Két nappal elhunyta előtt nagy szomorúsággal azt említette e sorok írója előtt, hogy a Várostól csak két hét szabadságot kapott és nem tudja, képes lesz-e addig úgy megerősödni, hogy munkakörét betölthesse. Szabadsága letelt és bevonult az örök hazába, ahol a számonkérés biztosan kedvezően üt ki számára, mert jó volt, becsületes volt, vallásos volt, kötelességét Isten és embertársaival szemben mindig hűen teljesítette. Nyugodjék békével. Lapunk emlékét mindig megőrzi. Dr. Fábián Gáspár. Igaz jó fia volt ő hazájának is, mert, tisztelt gyászoló gyülekezet, a nemzet értékes elemeit nem a hangosak alkotják. Nem azok, akik látszólag a közért, de valóban önérdekből harcolnak, hanem csendes polgárai a hazának, akik dolgoznak, mint amilyen ő volt — egész a sírig. Ilyen ember volt Mihályfi József! Amikor már nyugalomba mehetett volna, visszakívánkozott a fővároshoz. Nem tudott munka nélkül élni! Munka közben esett össze az utcán s betegsége alatt is mindig a munkaasztalához kívánkozott vissza. Amikor végül megérintette a halál leheletes tudatára jutott annak, hogy közel a vég, egynéhány kusza sorral értesített bennünket arról a kívánságáról, hogy sírja fölé emlékkőnek gránitkockát helyezzenek el. Méltó emlék lesz ez neki. Gránitba dolgozott egész életén át és gránitszilárd volt a jelleme is. Nyugodjon majd ez alatt békében ! Mert az, aki egész életén át a köznek dolgozott, megérdemli"a pihenést. Búcsúzzunk el tőle azzal, hogy az, aki ebben a koporsóban fekszik, önzetlen igaz ember volt. Gerenday Dezső székesfővárosi műsz. főtanácsos beszéde Mihályfi József koporsója előtt. Tisztelt gyászoló gyülekezet! Mihályfi Józseftől búcsúzunk, aki munkás életének javarészét a fővárosnak szentelte. Kevés olyan tisztviselője volt a fővárosnak mint Ő. Óriási munkaerő, kitűnő mérnök! Maga a megtestesült puritán becsületesség ! Nem kímélte önmagát, nem ismert fáradságot, amikor a főváros érdeke úgy kívánta. Mint fiatal mérnök 1874-ben lépett a főváros szolgálatába. Azok közé tartozott, akik pályájyuk kezdetén még kis városnak látták Budapestet. Ott volt ő is a nagy építők között . S a szó szoros értelemben, követkőre hordva segített megépíteni a mostani fényes boulevardokat. Szabó Gyula Karácsony éjszakáján hirtelen és váratlanul elhunyt Szabó Gyula műszaki tanácsos, a székesfőváros építészi karának egyik legderekabb tagja. Csendesen távozott el, úgy mint élt és csak az az űr, amelyet maga után hagyott, mutatja meg valósággal azt a veszteséget, amelyet a főváros technikussága, az egész magyar mérnöki kar és polgártársai szenvednek az ő elmúltával. Szabó Gyula 1866. november 4-én született Budapesten, ahol atyja, Gyula, jónevű ügyvéd és az akkortájban kialakuló fővárosi művelt társaság vezető tagja volt. Anyja előkelő pestmegyei családból származott és már korán elhunyt. A középiskolákat a piaristák budapesti intézetében végezte és végesvégig kitűnő tanuló és tanárainak kedvence volt. A mű 1866—1920 Buday Bélának, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alelnökének gyászbeszéde Mihályfi József ravatalánál. Tisztelt gyászoló gyülekezet! A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nevében megilletedött szívvel búcsúzom kiváló, kartársunktól, Mihályfi Józseftől, az Egyletnek évek hosszú során át buzgó főtitkárától, s úgyszólván utolsó leheletéig lelkes és az Egylet minden ügye iránt melegen érdeklődő tagjától. Midőn a gyászos alkalommal lelki szemeim elé idézem Mihályfi József tiszteletreméltó alakját, s végigtekintek azon a munkásságon, melyet ő a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet életében kifejtett, őszinte tisztelettel és hálával hajtom meg karunk lobogóját elköltözött barátunk emléke előtt. Ő azok közé a kevesek közé tartozott, akik egyetlen estén sem mondhatták azt magukról: „diem perdicti“ — „ezt a papot elveszítettem" , mert ő egyik nap úgy, mint a másikon, kora reggeltől késő estig eredményesen munkálkodott az önként magára vállalt kötelességek rögös mezején, s tette ezt a lelkiismeretességnek és a hangyaszorgalomnak oly mértékével, amely mindenkor méltó tárgya volt a kortársak hálás elismerésének, s amely mindenkor követendő példaképállítható oda az ifjabb nemzedéknek. Az ő munkásságát nem csillogó külső sikerek jellemzik, hanem az a lankadatlan kitartás és az a fegyelmezett megbízhatóság, amely a homokszemekből a piramisok építőköveit képes összehordani. Aki a Mihályfi József szerkesztésében megjelent köteteinket lapozza, bámuló elismeréssel kell megállapítania, hogy alig van, aki egyleti munkánk piramisaihoz a homokszemekből annyi építőkövet szolgáltatott volna, mint elköltözött jeles kortársunk. Tisztelt gyászoló közönség! Hitünk szerint az élet mesgyéiről távozónak egész életéről felelnie kell a nagy Számonkérő előtt s érzésünk az, hogy a számonkérő chorus zordon alaphangjába engesztelő enyheséggel csendül bele az itt maradtak szeretettel és elismeréssel teljes búcsúszava. Elköltözött jeles Kartársunk, Te bizonyára nyugodtan állsz a nagy Számonkérő elé, s itt maradt tisztelőid búcsúszava is csak arról tehet tanúságot, hogy életedben mindig jó munkát végeztél, a reád bízott talentumot önzetlenül, a köz javára mindig derekasan kamatoztattad. A mi el nem múló hálánk legyen ezért útitársad a nagy ismeretlenbe vezető úton. Mihályfi József, Isten veled !