Épitő Ipar - Építő Művészet, 1921 (45. évfolyam, 1-22. szám)

1921-02-01 / 3-4. szám

10 ÉPÍTŐ IPAR :­ ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 1921. február 1 Az 1877. évben az ország 33 előkelő technikusa által ala­pított «Építő Ipar" műszaki hetilapnak elejétől fogva főmunka­társa, 1905 óta pedig «Építő Ipar — Építő Művészet" címmel szerkesztője. Irodalmi működése, az Építő Ipar és Heti Értesítő szerkesz­tésén és a két kötetnyi kongresszusi iratokon kívül: Budapest útburkolatai. 1878. (Építő Ipar.) Budapest utcaburkolatai. 1882. (M. Mérnök- és Építész- Egylet Közlönye.) Budapesti Közúti Vasutak. 1887. (Közlöny.) Külföldi városok utcái. 1895. (Közlöny.) Az Egyesület meg­dicsérte. Budapest műszaki útmutatójának egyik szerkesztője és­ cikk­írója. 1896. (Önálló mű.) Budapest csatornázása. 1896. (Term. Tud. Közlöny.) Budapest utcaburkolatainak története. 1902. (Közlöny.) Vidéki városaink utcaburkolatai. 1896. (Kongresszusi iratok.) A német utcák a drezdai kiállításon. 1904. (Heti Értesítő.) Budapesti útmutató. 1907. (Önálló.) Budapesti utcák berendezése. (Nemzetközi útkongresszus iratai. Brüsszel, 1910. és Városi Szemle.) Új utcák tervezése. (Nemzetközi útkongresszus iratai. London, 1913. és Városi Szemle.) Nagyobb cikkelyei: Az útépítő iparosok nevelése. A városi mérnökök államosítása. Budapest műszaki ügyeinek adminisztrációja. Útépítő iparunk, és egyéb kisebb-nagyobb közlemény az Építő Iparban, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítőjében és Köz­lönyében (— í — jellel vagy — m — betűvel jelezve). * Mihályfi József száraz életrajzi adatai, irodalmi működése, munkássága távolról sem merítik ki azt a nagy értéket, melyet szeretett szerkesztőnk képviselt. Törhetetlen energiájú, friss szellemű, folyton tevékeny, mindig a közügyekért, az építő­ipar érdekeiért síkra szálló férfiú volt, akit munkaszeretetén kívül páratlan szívjóság, megközelíthetetlen becsületesség, pár­tatlan igazságosság, kitartó lelkesedés és kedves, vonzó derű jellemzett. Ezért szerette mindenki őt, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet üléseinek legszorgalmasabb látogatóját) minden műszaki ügynek, újdonságnak lelkes felkutatóját és napfényre­­hozóját. Mint családapa mintája volt a férjnek, aki jóságos feleségével és kedves leányával, — aki mindenben, főként pedig az »Építő Ipar — Építő Művészet" szerkesztésében, kiadásában segítőtársa volt mindvégig, — a legnagyobb lelki összhangban, szeretetben, boldogságban élt. Mátyásföldi Tuskulanumában, az ő kis paradicsomában töl­tötte nyári szabadságát, de ott is folyton dolgozott, írt, olvasott, kertészkedett. Mihályfi József a kötelességteljesítés bajnoka volt, ez volt legjobban kifejlődve lelkében, ez nyomta, aggasztotta még halá­los ágyán is. Két nappal elhunyta előtt nagy szomorúsággal azt említette e sorok írója előtt, hogy a Várostól csak két hét szabadságot kapott és nem tudja, képes lesz-e addig úgy meg­erősödni, hogy munkakörét betölthesse. Szabadsága letelt és bevonult az örök hazába, ahol a szá­monkérés biztosan kedvezően üt ki számára, mert jó volt, becsületes volt, vallásos volt, kötelességét Isten és embertársai­val szemben mindig hűen teljesítette. Nyugodjék békével. Lapunk emlékét mindig megőrzi. Dr. Fábián Gáspár. Igaz jó fia volt ő hazájának is, mert, tisztelt gyászoló gyüle­kezet, a nemzet értékes elemeit nem a hangosak alkotják. Nem azok, akik látszólag a közért, de valóban önérdekből harcolnak, hanem csendes polgárai a hazának, akik dolgoznak, mint amilyen ő volt —­ egész a sírig. Ilyen ember volt Mihályfi József! Amikor már nyugalomba mehetett volna, visszakívánkozott a fővároshoz. Nem tudott munka nélkül élni! Munka közben esett össze az utcán s betegsége alatt is mindig a munkaasztalához kívánkozott vissza. Amikor végül megérintette a halál lehelete­s tudatára jutott annak, hogy közel­ a vég, egynéhány kusza sorral értesített ben­nünket arról a kívánságáról, hogy sírja fölé emlékkőnek gránit­­kockát helyezzenek el. Méltó emlék lesz ez neki. Gránitba dolgozott egész életén át és gránitszilárd volt a jelleme is. Nyugodjon majd ez alatt békében ! Mert az, aki egész életén át a köznek dolgozott,­­ megérdemli"a pihenést. Búcsúzzunk el tőle azzal, hogy az, aki ebben a koporsóban fekszik, önzetlen igaz ember volt. Gerenday Dezső székesfővárosi műsz. főtanácsos beszéde Mihályfi Józse­f koporsója előtt. Tisztelt gyászoló gyülekezet! Mihályfi Józseftől búcsúzunk, aki munkás életének java­részét a fővárosnak szentelte. Kevés olyan tisztviselője volt a fővárosnak mint Ő. Óriási munkaerő, kitűnő mérnök! Maga a megtestesült puritán becsü­letesség ! Nem kímélte önmagát, nem ismert fáradságot, amikor a főváros érdeke úgy kívánta. Mint fiatal mérnök 1874-ben lépett a főváros szolgálatába. Azok közé tartozott, akik pályájyuk kezdetén még kis városnak látták Budapestet. Ott volt ő is a nagy építők között . S a szó szoros értelem­ben, követ­kőre hordva segített megépíteni a mostani fényes boulevardokat. Szabó Gyula Karácsony éjszakáján hirtelen és váratlanul elhunyt Szabó Gyula műszaki tanácsos, a székesfőváros építészi karának egyik legdere­kabb tagja. Csendesen távozott el, úgy mint élt és csak az az űr, amelyet maga után hagyott, mu­tatja meg valósággal azt a veszteséget, amelyet a főváros tech­­nikussága, az egész magyar mérnöki kar és polgártársai szen­vednek az ő elmúltával. Szabó Gyula 1866. november 4-én született Budapesten, ahol atyja, Gyula, jónevű ügyvéd és az akkortájban kialakuló fővárosi művelt társaság vezető tagja volt. Anyja előkelő pest­megyei családból származott és már korán elhunyt. A középiskolákat a piaristák budapesti intézetében végezte és végesvégig kitűnő tanuló és tanárainak kedvence volt. A mű­ 1866—1920 Buday Bélának, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alelnökének gyászbeszéde Mihályfi József ravatalánál. Tisztelt gyászoló gyülekezet! A Magyar Mérnök- és Építész-Egy­let nevében megil­letedött szívvel búcsúzom kiváló, kartársunktól, Mihályfi Józseftől, az Egyletnek évek hosszú során át buzgó főtitkárától, s úgyszólván utolsó leheletéig lelkes és­ az Egylet minden ügye iránt melegen érdeklődő tagjától. Midőn a gyászos alkalommal lelki szemeim elé idézem Mihályfi József tiszteletreméltó alakját, s végigtekintek azon a munkásságon, melyet ő a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet életében kifejtett, őszinte tisztelettel és hálával hajtom meg karunk lobogóját elköltözött barátunk emléke előtt. Ő azok közé a kevesek közé tartozott, akik egyetlen estén sem mond­hatták azt magukról: „diem perdicti“ — „ezt a papot elveszí­tettem" , mert ő egyik nap úgy, mint a másikon, kora reggel­től késő estig eredményesen munkálkodott az önként magára vállalt kötelességek rögös mezején, s tette ezt a lelkiismeretes­ségnek és a hangyaszorgalomnak oly mértékével, amely min­denkor méltó tárgya volt a kortársak hálás elismerésének, s amely mindenkor követendő példakép­­állítható oda az ifjabb nemzedéknek. Az ő munkásságát nem csillogó külső sikerek jellemzik, hanem az a lankadatlan kitartás és az a fegyelmezett megbíz­hatóság, amely a homokszemekből a piramisok építőköveit képes összehordani. Aki a Mihályfi József szerkesztésében meg­jelent köteteinket lapozza, bámuló elismeréssel kell megállapítania, hogy alig van, aki egyleti munkánk piramisaihoz a homok­szemekből annyi építőkövet szolgáltatott volna, mint elköltözött jeles kortársunk. Tisztelt gyászoló közönség! Hitünk szerint az élet mes­­gyéiről távozónak egész életéről felelnie kell a nagy Számon­kérő előtt s érzésünk az, hogy a számonkérő chorus zordon alaphangjába engesztelő enyheséggel csendül bele az itt marad­tak szeretettel és elismeréssel teljes búcsúszava. Elköltözött jeles Kartársunk, Te bizonyára nyugodtan állsz a nagy Számonkérő elé, s itt maradt tisztelőid búcsúszava is csak arról tehet tanúságot, hogy életedben mindig jó munkát végeztél, a reád bízott talentumot önzetlenül, a köz javára min­dig derekasan kamatoztattad. A mi el nem múló hálánk legyen ezért útitársad a nagy ismeretlenbe vezető úton. Mihályfi József, Isten veled !

Next