Épitő Ipar - Építő Művészet, 1922 (46. évfolyam, 1-43. szám)

1922-03-01 / 9-10. szám

/­­ XXVI. ÉVFOLYAM , 1922. MÁRCIUS 1. 10. SZÁM • 11 A A BUDAPESTI ÉPÍTŐIPARI SZAKMÁK IPARTESTÜLETEI, A HADVISELT MÉRNÖKÖK, ÉPÍTÉSZEK ÉS MŰSZAKI TISZTEK NEMZETI SZÖVET­­SÉGE, A MAGYARORSZÁGI ÉPÍTÉSI ANYAGKERESKEDŐK SZÖVETSÉGE, A BUDAPESTI ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETE, AZ ÉPÍTŐMESTERI KÉPZETTSÉG MEGVIZSGÁLÁSÁRA SZERVEZETT BIZOTTSÁG, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁRAK­­ FELELŐS SZERKESZTŐ! SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, EGY ÉVRE 200 K. EGY SZÁM 10 K. DR FÁBIÁN GÁSPÁR BUDAPEST, I„HORTHY MIKLÓS ÚT 150,V/38. TELEFON! JÓZSEF 132—95. e^^69«in||j|g|i #VA\VA^A\VA«V*//'AyVA>VA:/*kYA)Y«(V*tV*>Vft^AY^/*v'/A\^>VAiYAy/ÉtVA\VftkV*^*)y*V/AV^V^>Y*V^V(fttV«LÍ'fftiYftVi«tV«\\V% Budapesti szépséghibák. Hogy Budapest mily gyönyörű város, voltaképpen csak az tudhatja, ki valamennyire körülnézett a világban, s ismeri — részben legalább — Európa többi nagyvárosát. Ezzel nem azt mon­djuk, mintha Budapestnek szépséghibái nem volná­nak, sőt azoknak száma elég tekintélyes. Egy részük olyan, hogy normális viszonyok mellett belátható időn belül helyrehozhatók, másik részükön azonban — egyelőre legalább — segíteni nem lehet, s nagyon hosszú időre leene szükség, hogy az meg­történhessék. Ha a Vilm­os-császár­ úton a Deák­ tér felől végignézünk, annak egyébként helyesen lezárt északi végén, a házak felett egy éktelen gyárkéményt látunk égnek meredni, mely ferde­­ségénél fogva a pizai toronyra emlékeztet ugyan, szépnek azon­ban sehogy sem mondható. , A Vilmos-császár-útból nyílik az Alkotmány­ utca. Tekintetün­ket a parlament felé irányítva, igen bántólag érinti szemünket az a körülmény, hogy az épület kupolájának függőleges ten­gelye nem esik az utca középtengelyébe. Az, hogy az utca tengelye a főbejárat közepének van irányítva, meglehet, hogy a terven jól festett, ez azonban a valóságban, a perspektívában egészen alárendelt szerepet játszik. A szembeötlő fődolog az, hogy a kupola tömege az útvonalból jóval kiesik, annak egyen­súlyát megzavarja, s ezáltal a lehető legelőnytelenebb képet tárja elénk. A parlament művészi elhelyezésének kérdéséhez egyébként is igen sok szó fér. Akkor, amidőn az új parlament építésének eszméje felmerült, az V. kerületnek az a része, mely e célra szóba jöhetett, egy beépítetlen sivatag volt, ahol teljes szabad kezük volt a tervezőknek. Mi szükség volt tehát arra, hogy ez a hatalmas épületet még a többi dunaparti épületnél is előbbre, teljesen a Duna szélére állítsák? Mily téves okoskodás­nak lett ez az eredménye ? Az épület főhomlokzata a másik part távolságánál fogva csak tömegeiben érvényesül s részletei nem élvezhetők, mert azokat — előtte való tér hiányában — leg­feljebb a hajók utasai láthatják néhány pillanatig, ellenben a halak nyugodtan gyönyörködhetnek bennök. Mennyivel helye­sebb lett volna előtte egy, a Ferenc­ József-térhez hasonló meg­felelő terjedelmű teret létesíteni. Úgy tudom, hogy néhai gróf Andrássy Gyula befolyása érvényesült akkor, midőn a hely tekintetében döntöttek, kinek a londoni parlamentnek Themze­­parti fekvése lebeghetett szemei előtt. Csakhogy ott a viszonyok egészen mások, s ami ott indokolt és helyes volt, itt teljesség­gel nem az. A műtörténelem tanulsága szerint művészi tekin­tetben mindenkor nagy hibák származtak abból, ha egyébként kitűnő, nagy befolyású, de művészi tekintetben dilettáns emberek e téren érvényesítették akaratukat. A Vilmos­ császár-útból nyílik az Andrássy-út hatalmas pers­pektívája is. Mily kár, hogy ennek kezdete, vagyis a Vilmos­­császár-útba való betorkolása teljesen megoldatlan s művésziet­­len. Mily páratlan városkép állott volna elő, ha az Andrássy-út tengelyét a lipótvárosi Szent-István-templom kupolájának irányí­tották volna. Pedig úgy ennek, mint a parlament kupolájának az illető útvonalba való helyezése alig okozott volna annak idején nagyobb költséget, mint amennyibe így került s a város szépségét mindkettő igen hathatós módon emelte volna. Példa­képpen legyen itt a Szabadság-térből kiinduló s a parlament kupolájának vezetett Vécsey-utca felhozva, melynek távlati képe mintaszerű. Tovább menve, a Károly-körút sivár képe tárul szemeink elé. Ennek két, egymással szemben levő s alaprajzban domború oldala, a lehető legelőnytelenebb városképet adja. Igen kár volt a Barkóczy-házat felépíteni, még mielőtt ez útvonal szabályo­zása megtörtént, ami egy igen érdekes művészi feladat tárgyát képezhetné. A Károly körút végénél kezdődik a Rákóczi-út, Budapestnek legforgalmasabb útja. Ennek belső, a Károly­ körút és nagy körút közötti része szépészeti szempontból annyira hibás, hogy azt helyrehozni nem is lehet, ha csak nem építjük újra a Nemzeti Színház felőli oldalát, miután szemközti két házsora kifelé divergál. A Múzeum-körúton át a különös alakú Calvin-térre jutunk, mely teljesen megoldatlan. Csodálatos alakját, mely a régi idők tervnélküli úthálózatából alakult ki, megszoktuk ugyan, de azért összbenyomása igen bántó. Ennek szabályozása szintén egy igen hálás pályázati téma volna. A Ferenc­ József-híd előtti Vámház­ tér szintén megoldatlan, pedig minden előfeltétele meg­volna annak, hogy szép lehessen. Hogy a meggondolatlanul elhelyezett nyilvános épületek mily kétségbeejtő módon elcsúfítják a várost, mutatják a többi közt a tűzoltóutcai anatómiai és az üllői úti törvényszéki orvos­tani intézetek épületei, a szvetenay utcai ravatalozó, az üllői úti Stefánia-gyermekkórház, a józsef utcai jezsuita templom, a nagy­templom utcai óvoda épülete stb. Hogyan lehet szabadon álló épületeket zárt sorba, égnek meredő tűzfalak közé állítani ? Hiiszen ez egy megoldhatatlan probléma, legalább is normális és rendelkezésünkre álló eszközökkel az. Az Üllői­ út szépség­hibái közé sorozható a bőrgyógyászati klinika előkertjének rész­beni beépítése is.

Next