Épitő Ipar - Építő Művészet, 1922 (46. évfolyam, 1-43. szám)

1922-01-15 / 3-4. szám

XLVI. ÉVFOLYAM 3-4. SZÁM 1922. JANUÁR 15. A BUDAPESTI ÉPÍTŐIPARI SZAKMAK IPARTESTÜLETEI, A HADVISELT MÉRNÖKÖK, ÉPÍTÉSZEK ÉS MŰSZAKI TISZTEK NEMZETI SZÖVET­­SÉGE, A MAGYARORSZÁGI ÉPÍTÉSI ANYAGKERESKEDŐK SZÖVETSÉGE, A BUDAPESTI ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETE, AZ ÉPÍTŐMESTERI KÉPZETTSÉG MEGVIZSGÁLÁSÁRA SZERVEZETT BIZOTTSÁG, A VÁROSI MÉRNÖKÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : FELELŐS SZERKESZTŐ , SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: EGY ÉVRE 200 K. EGY SZÁMI OK. DR FÁBIÁN GÁSPÁR BUDAPEST, I., HORTHY MIKLÓS-ÚT15.,V/38. TELEFON : JÓZSEF 132—93. Építkezési ügyek Németországban. — Levél a szerkesztőhöz. — Möller Károly oki. építész, hazánkfia, hosszabb tanul­mányúton van Németországban, ahonnan alábbi rend­kívül érdekes és tanulságos levelet küldte a szerkesztőnek, melyet közérdekű voltánál fogva lapunk minden olvasó­jával megismertetni óhajtunk. München, 1922. január hó. Kedves Barátom! Legutóbbi találkozásunknál, elbeszélgetvén külföldi élmé­nyeimről és tapasztalataimról, megemlítetted, hogy jó volna időnként a magyar technikusokat érdeklő dolgokról beszá­molnom. Kedves kötelességet teljesítek, midőn szíves fel­hívásodnak megfelelek és lapod számára, amely vezetésed alatt a magyar építő­társadalomnak szellemi középpont­jává fejlődött néhány égetően aktuális kérdésről beszá­molok. Tudom, hogy sok közölni valód van és ezért rövid leszek, bár ez íróra nézve a legnehezebb áldozat, — de rövid lehetek, mert szakemberekhez szólok. Németországban az idén sokat építettek és a valuta romlása dacára folytatni fogják az építkezést. A szükséglet itt van és a hatóságok nem térnek ki előle. »A lakás­nélküliség és munkanélküliség demoralizál" — mondják és a demoralizáció elleni küzdelmet a német nemzet éppoly hősiesen vívja, mint a háborút, ötszörös túlerő ellen. Új ház építése itt is drágább, mint a régi házak vétel­ára, de ez csak azt jelenti, hogy a spekuláció nem veti magát házépítésre. Házvétellel lakáshoz ritkán lehet jutni és így új házakat kell építeni. Kell, mert öt évig nem építettek, mert a német nemzet ismét szaporodik és mert az ipar hihetetlen fejlődése még ma is új meg új tömegeket vonz az ipari központokba. Az embernek pedig ott kell laknia, ahol munkaalkalma van, a közgazdasági élet keresztül tör minden rendeletén, minden lakáshivatalon. A nagy lakásokból itt is elvesznek valamit , de ennek legfeljebb morális eredménye van, az emberek nem mondhatják, hogy az egyik lakás nélkül van, a másiknak meg húsz szoba áll rendelkezésére. A rekvirálás alig néhány %-át fedezi a szükségletnek, az össze-vissza lakás fokozza a közlekedés nehézségeit. A szaporodó lakosságot pedig rekvirálással nem lehet elhelyezni. Mindezeket a szép meggondolásokat 1920 óta nagyszabású tevékenység követi. Ki épít ma Németországban? 1. Állam és városok, tisztviselő- és munkáslakásokat, amelyeket a jogosultaknak előállítási áron alul adnak, úgy hogy jövedelmükből belátható időn belül letörleszthessék. Az ebből eredő deficitet a parlament megszavazza, mert a lakásépítés közérdek. Az ilyen lakásakció közvetve egyéb néprétegeknek is érdeke, mert tehermentesíti a lakásostromot. 2. Ipartelepek, különösen üzembővítésnél vagy új üzem (bánya) megnyitásánál kénytelenek építeni, hogy munká­saikat elhelyezzék. Sőt azt látjuk, hogy a német nagytőke, mely a szociális küzdelmekben a munkásságban méltó, elszántan kemény, de megfontolt és jóindulatú ellenfélre talált, sok esetben jobbnak látja a kölcsönös megértést és békés együttműködést biztosítani és ennek alapfeltétele az emberi lakás. Úgy­hogy egyes üzemek kényszerítő szükség nélkül is munkásházakat építenek, ami végered­ményben jó üzlet, mert a megelégedett munkás jobban dolgozik és ami adópolitika, tartaléktőkék elhelyezése szempontjából is előnyös. Ahol szükséges, a kormány segélyt ad, vagy — mint a Ruhrvidéken a szénbányák­ban — felemeli a termény árát és a társulatot kötelezi, hogy a jövedelemtöbbletből házakat építsen. 3. Nagyszámban alakultak altruista építőtársulatok (Sied­lungsgesellschaft), melyek a kormány ellenőrzése és támo­gatása mellett modern, egészséges telepeket építenek a jobbmódú középosztály vagy munkások, hivatalnokok részére. A kertváros-mozgalom is ébren van — ámbár a szép elvekből egyetmást fel­ kellett adni —, különösen a szabadon álló ház vesztette el népszerűségét. 4. Igen érdekesek és szép eredményt mutatnak fel a közös munkára alapított társulatok. Alkalmam volt egy ilyen egyesülésnek működését Jénában közelebbről meg­figyelni. Bizonyos számú gyári munkás szerződött, hogy szabad idejükben (a gyárban 7—12 és 1—4-ig dolgoztak) kölcsönösen felépítik házaikat egy közösen tartott pallér vezetése alatt. A telket a város adta, a terveket műépítész készítette, az iparosmunkákat szakiparosok, a tulajdonosok

Next