Borászati Lapok – 1. évfolyam – 1874.
1874-09-10 / 17. sz
— 199 — Levelek a londoni borkiállításról.*) 2. A magyar országos gazd. egyesületnek collectiv kiállítása. A magyar országos gazd. egyesületnek collectiv kiállítása a portugall mellett az egész pinczének legszebb, leggazdagabb kiállítása. E kiállítás, mint az tervezve volt, Magyarország legjobb termelőinek és legelső borkereskedőinek egyesülése kívánt lenni oly czéllal, hogy a magyar borok megválogatottab példányait hozzák a világváros piacára; ha a terv nem egészen sikerült, ha a legnagyob magyar borkereskedőházat, Jálics Ferencz és társát, a szövetségből hiányozni látjuk, ha a bécsi világkiállításon kitüntetésben részesült, nem egy jeles bortermelőnek nevét a londoni borkiállítás katalógusában hasztalan keressük, ezt ugyan sajnáljuk a közös czél érdekében, e körülmény azonban nem vonhat le semmit az egész gyűremténynek érdeméből, amely, ha nem teljes is, mégis eléggé gazdag arra nézve, hogy a magyar borászat haladása mellett tanúságot tegyen. A colectiv kiállítás mindössze 48 kiállítót számlál 160 kiállított bormutatványal. Ezek között van fajbor 58, vegyes szüretelésű vörös 62, fejér 86, aszú 44, pezsgő 10; kiterjed az az országnak övetkező borvidékeire: Arad, Ménes,Magyarót, Baranya megye a pécsi és villányi hegyekkel, Eger, Visonta, Érmellék a Szilágysággal, Pozsony, Neszmély, Buda-Pest, Sopron, Rusz, Szegszárd, Szerémség, Tokaj-Hegyalja, végre Zala-és Veszprém megyék Somlyó és Badacsonynyal s a kitett balatonmelléki borokkal. Hogy a betűrend szerint először is Arad-Ménes-Magyaráttal kezdjük, e borvidék mindössze 6 mutatványnyal van képviselve, ebből Magyarátra esik egy szám Abeles Dávid pesti borkereskedőház pinczéjéből, Ménesre négy, három Abeles Dávid, egy Bisztriczky József aradi borkereskedő által kiállítva, végre Paulisra egy, Nagy Zoltán paulisi pinczéjéből. Legtöbb kilátása ezek között Abeles Dávid 1868. ménesi vörösének van, melyet szép tulajdona mellett olcsó ára is ajánl. Bisztriczky és Nagy Zoltán borai ugyan kitűnő borok, de nem igazolt magas áruk versenyképességüknek útját vágja. Szükségesnek mutatkozik itt az általános versenyképesség kérdését néhány szóval megbeszélv) Lásd a „B. L." előbbi számát. nünk. Ha igaz az, hogy a természeti viszonyok sajátossága folytán kiviteli borkereskedésünknek alig jut az angolnál kedvezőbb piacra, úgy igaz az is, hogy e helyzet előnyünkre csakis akkor lehetene, ha a tért versenyképességünk által egyátalában el tudjuk foglalni. Az angol borkereskedési piac nem olyan, hogy arra elég reá lépnünk, hogy vezetékei kezünkben legyenek. Reánk itt az áttörésnél nehezebb föladat vár. Az eddig csak is port- és sherryhez szoktatott angol inyt a természetes és így kevesebb szesztartalmú borokhoz szoktatni; e föladat nehézségeit nagyjából elvégezték a francziai és német borkereskedők és ha a könnyebb vörös borok az általános,, Claret"és „Burgundi", a fehérek pedig a Hochheimerből leszármaztatott ,,Hocky elnevezéssel hozatnak az angol közpiacra, ez eléggé érthetően jelezi, hogy azért itt előttünk mások foglalták el, és hogy a mi feladatunk itt elsősorban is abban áll, ezekkel szemben fölényünket kimutatni. E fölényünk egyedüli kulcsa versenyképességünknek. Olcsóbbat is kell adnunk, jobbat is, vagy legalább is olcsóbbat vagy jobbat. Fehér boraink tekintetében e feladat nem valami nehéz. A rajnai borok elismerő jelessége csakis magas áraknál kezdődik; a kisebb borok gyengék testben, gyengék zamatban. A mesterkélt szeszgyarapítás, a Rajnán otthonos illatozás sokat segíthet ugyan, de főleg a testben és zamatban gazdag badacsonyi és szamorodni borainkkal szemben az meg nem állhat. Sokkal nehezebb föladat vár vörös borainkra. Itt az árban szerfelett olcsó franczia borokkal kell megküzdeni. A franczia borkereskedő 1 shillingért (mintegy 50 kr e. é. ezüstben) állítja ide olcsó borának palackját. Hogy ezt mi is tehetjük, hogy mi észszerű kezelés mellett a francziákénál jobbat is adhatunk, ez áron, azt Greger Miksa kétségtelenül nagy érdemű flakonrendszerével kimutatta. E rendszernek titka abban áll, hogy Greger úr 3 itczét (11/2 kupát)tartalmazó öblös üvegekben árulja borait oly módon, hogy hat ilyen üvegnek ára 19 shilling(9 fr. 50 kr. o. é. ezüstben), tehát 1 —1 itczéé mintegy 1 shilling, miglen itczés palaczkokban ugyanazon bornak ára tuczatonkint 24 shilling, (azaz 12 frt. o. é. ezüstben); az öblös palaczkok a fogyasztóknak természetesen csak kölcsön adatnak. E rendszernek keresztül vitelére Greger úr ezreket költött és a menynyiben az törekvést jelez a magyar borok versenyképességét megállapítani, érdemet készséggel is-