Borászati Lapok – 53. évfolyam – 1921.

1921-05-14 / 19-20. sz.

LDI. évfolyam. 19—20. (pünkösdi) szám. Budapest, 1921. május 14. BORÁSZATI LAPOK Előfizetési dijak Magyarországon: Negyedévre ... 75*— K. Egy hóra 25'— „ Előfizetési dijak külföldön, egynegyedévre: 8. H. S.-ban 15 dinár Cseh-Szlovákiában 80 fokol Romániában 25 lei Egyes lappéldány ára 6­— K. A „FRUCTUS" a gyümölcsértékesítő és szeszfőzőszövetkezetek központja mint szövetkezet­nek hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. Laptulajdonos és szerkesztő-társ: D­r. BAROSS ENDRE. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DRUCKER JENŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Üllői­ út 25. (Köztelek) Külföldi képviselet: Wien, VII., Westbahnstrasse 60. Hirdetések és mellékletek felől a kiadóhivatal ad felvilágosítást Telefonszám: József 99—28. Hétről-hétre. (A külföldi kivitel alakulása a nyugati államokban és nálunk. — Németország elzárkózó politikája. — A bel­földi forgalom jelentéktelensége. — A borpárlat készí­tésének előmozdítása.­ Budapest, május 12. — Ha körültekintünk Európa nagy borter­melő országaiban, úgy mindenütt bizonyos ide­gesség, valamely katasztrófa előérzete mutat­kozik. A tavalyi szüret úgy Olasz-, mint Spanyol­országban, de különösen Francziaországban igen bőséges volt és egyik ország sem képes ter­mését otthon elfogyasztani. A kivitel pedig sok­kal nehezebb, mint béke idején. Mint legfontosabb kiviteli piac­ok szerepeltek : Anglia, az északamerikai Egyesült­ Államok, Né­metország és Oroszország. Csakhogy ezeknek az államoknak felvevőképessége, hejy­nem a régi többé. Angliában az általános jólét csökkent és az emberek nagy része életstandardjában a bor többé nem szerepel. Az Egyesült­ Államok­ban az abszolút szeszmentesség az uralkodó, oda ma egy palac­k bort sem lehet kivinni. Ha nem is valószínű, hogy ez a hóbort örökké tartson, de néhány esztendeig bizonyára elhú­zódik. Németország területe, lakosság és jómód tekintetében erősen hanyatlott és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy volt ellenségének borait korlátlanul beeressze az országba. Oroszország, mint tudjuk, kétfelé szakadt. Lengyelország annyira szegény, hogy valutája a legutolsó he­lyen áll a világpiac­on és bort csak igen kivé­telesen enged be. Oroszország fejtetőre állított viszonyai pedig kereskedelmi összeköttetések létesítésére éppen nem alkalmasak. Ausztria azelőtt az autonóm vámtarifa magas bortétele miatt, mint borimportállam, egyáltalán nem jöhetett számba, az teljesen a magyar bor­kivitelnek volt biztosítva. Ma persze a helyzet megváltozott, mert az vámkü­lföld lett számunkra is, mindazonáltal nem tartjuk valószínűnek, hogy ezt a piac­ot a kereskedelmi szerződések kap­csán ne tudnák magunknak továbbra is bizto­sítani. Lengyelországot talán szintén sikerülni fog, már közelségünknél fogva is, a jövőben job­ban kihasználnunk, mint bármely más szőlő­termelő államnak, de csak akkor, ha valutája javulni fog és stabilizálódik. Ma minden üzlet Lengyelországgal nem csekély koc­kázatot rejt magában. Cseh-Szlovákia, mint olyan terület, melynek nagy része azelőtt Magyarországé volt s az egész velünk egy közös vámterületet alkotott, szintén boraink elhelyezésére kedvező piacznak ígérkezik, csakhogy a politikai ellenszenv és az olaszok rekompenzácziós kívánalmai ezt a pia­czot erősen veszélyeztetik. A mi németországi kivitelünk csak a háború alatt volt számottevő, de azóta jelentőségéből sokat veszített. De onnan kedvezőtlen híreket kolportálnak. Azt rebesgetik ugyanis, hogy a német birodalom a béke ránehezedő pénzügyi súlya alatt kénytelen lesz minden olyan cikk bevitelét beszüntetni, mely nem elsőrendű élet­cikk, avagy iparának alimentálásához szükséges. Ez természetesen azt jelentené, hogy a bor- és pálinkabevitelt megtiltaná. Tudjuk, hogy ezzel az intézkedéssel Németország főleg Franczia­országot és némileg Olaszországot akarja bün­tetni, de bizony nekünk is nagy kárt okoz vele. Főleg azáltal, hogy boraink elhelyezhetősége szempontjából a jövőben a német piac­ot sok­kal fontosabbnak tartottuk, mint a múltban, éppen a franczia bor iránt nyilvánuló ellenszenv miatt. Németország borimportja 1912-ben a követ­kezőképen alakult. Legtöbb hordóbor jött be Spanyolországból (461 ezer hl.), azután Franczia­országból (407 ezer hl.), Görögországból (130 ezer hl.), míg a többi államok együttesen 160 ezer hl.-t importáltak és pedig legtöbbet Olasz­országból. Ehhez még hozzájött 371 ezer hl. törkölyös must, amin ismét Franczia- és Spanyol­ország osztozkodtak. Németországnak merev borbehozatali tilalma tehát Francziaországot annál érzékenyebben fogná sújtani, mert az egy­kori Németországhoz tartozott Elszász-Lotharin­gia legbőtermőbb tartománya volt bor tekinteté­ben Németországnak és ennek borai ma ugyan­csak a franczia piac­ot terhelik. A franczia-német gazdasági harc­ további fejlődését aggodalommal vegyes kíváncsisággal kísérjük mi magyar bortermelők is. A hazai borforgalomról majdnem azt mond­hatnók ma, hogy : ismeretlen valami. Nincs vevő, de kínálat sincs s igy az árak egyenletesen nem alakulhatnak ki. Ami eladás nagyon spora­dikusan történik, az vagy kényszereladás vagy egy régebben húzódó alku betetőzése, de új vétel nagyobb tételben hetek óta nem fordult elő. Az osztrákok nem vesznek, mert beviteli engedélyt ma nem lehet szerezni, de különben is kijelentik, hogy — ha szükségük volna rá — 10—12 K.-nál literenként nem adhatnának többet. Viszont gazdáink közül sokan jelezték, hogy 9°-os bort 16—18 K.-án alul nem volnának hajlandók eladni, inkább várnak. A baj csak az, hogy ezt a várakozó állás­pontot egyesek nem lesznek képesek sokáig fenntartani. A tavaszi munkálatok erősen bele­nyúlnak abba a pénztartalékba, amit az adó­kivető­ bizottságok meghagytak. Attól kell tehát tartani, hogy rövidesen a ma elszórtan (de annál sürgősebben) megnyilatkozó kínálat, majd hova­tovább nagyobb arányokat ölt. A külföldi kilá­tásokról már írtunk, de a belföldi fogyasztás is nagyon megcsappant, főleg mióta a sör kínálata élénkebb, mint volt, az új árakat a sörkedvelők már megszokták és a minőség szinte békebeli. Bár a vendéglőkben alig fogy. A söntésekben iddogáló közönség jó része munka nélkül van, a kereset megcsappant, jó, ha elég kenyérre. A finomabb vendéglő közönségét megritkította és szerényebbé tette a tőzsdekrach, a valuta­spekuláczió alkonya, az áruk szabad forgalmá­nak lassan kinti helyreállítása. Bár tehát nyilvá­nos helyeken alig fogy, otthon meg éppen nem. A középosztály nem képes megfizetni a korcsmai 40—50 K.-s literárakat, a vendéglősök pedig addig nem hajlandók lemenni az árakkal, mig a drágán beszerzett ital el nem fogyott s olcsób­bat szereznek be. Komoly aggodalommal nézhetünk a jövőbe, míg pénzünk valutáris javulása az egész vona­lon az árak aránylagos kiegyenlítését meg nem teremtette. Mert a még télen jó drágán beszer­zett rézgalicz, raffia, szénkéneg, kénpor, karó, műtrágya, a most is magas napszám nagyon nyomja a szőlőbontó teheroldalát s igy sem a raktáron levő bort nem lehet olcsón adni, de az uj bor árát sem lehet majd olcsóra szabni. Hol van ebből a kedélytelen útvesztőből a ki­vezető kapu? Nem adhatunk most sem más orvosszert, mint amit mindannyiszor ajánlottunk, amikor a termelőkre súlyos idők következtek be. Önma­gunkban kell az erőt keresnünk, együttes tevé­kenységünkből kell a megújhodást megtalál­nunk. Most érkezik el ismét a szövetkezetek alakításának az ideje. Ehhez ma annál jobb sikerhez láthatunk hozzá, mert a gazdák több­ségének ma van még készpénztőkéje. Jobban ezt nem lehet kamatoztatni, mintha szövetkezeti pincze létesítésére használja fel. Csakhogy mindenütt a pinczeszövetkezet létesí­téséhez szükséges előfeltételek nincsenek meg és különben is a nagyobb termelők spec­iális igényeit ezek rendszerint nem elégítik ki. Ezek számára bizományi raktárakról kell borkereske­delmi góczpontokban gondoskodni. Ezzel kettős czélt érünk el. Az egyik, hogy sok-sok ezer hek­tolitert így elhelyezvén, ezek nem fogják a kö­vetkező hónapokban nyomni a bor árát; a Mai számunk 12 d­­sa.

Next