Borászati Lapok – 53. évfolyam – 1921.
1921-05-14 / 19-20. sz.
LDI. évfolyam. 19—20. (pünkösdi) szám. Budapest, 1921. május 14. BORÁSZATI LAPOK Előfizetési dijak Magyarországon: Negyedévre ... 75*— K. Egy hóra 25'— „ Előfizetési dijak külföldön, egynegyedévre: 8. H. S.-ban 15 dinár Cseh-Szlovákiában 80 fokol Romániában 25 lei Egyes lappéldány ára 6— K. A „FRUCTUS" a gyümölcsértékesítő és szeszfőzőszövetkezetek központja mint szövetkezetnek hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. Laptulajdonos és szerkesztő-társ: Dr. BAROSS ENDRE. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DRUCKER JENŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Üllői út 25. (Köztelek) Külföldi képviselet: Wien, VII., Westbahnstrasse 60. Hirdetések és mellékletek felől a kiadóhivatal ad felvilágosítást Telefonszám: József 99—28. Hétről-hétre. (A külföldi kivitel alakulása a nyugati államokban és nálunk. — Németország elzárkózó politikája. — A belföldi forgalom jelentéktelensége. — A borpárlat készítésének előmozdítása. Budapest, május 12. — Ha körültekintünk Európa nagy bortermelő országaiban, úgy mindenütt bizonyos idegesség, valamely katasztrófa előérzete mutatkozik. A tavalyi szüret úgy Olasz-, mint Spanyolországban, de különösen Francziaországban igen bőséges volt és egyik ország sem képes termését otthon elfogyasztani. A kivitel pedig sokkal nehezebb, mint béke idején. Mint legfontosabb kiviteli piacok szerepeltek : Anglia, az északamerikai Egyesült Államok, Németország és Oroszország. Csakhogy ezeknek az államoknak felvevőképessége, hejynem a régi többé. Angliában az általános jólét csökkent és az emberek nagy része életstandardjában a bor többé nem szerepel. Az Egyesült Államokban az abszolút szeszmentesség az uralkodó, oda ma egy palack bort sem lehet kivinni. Ha nem is valószínű, hogy ez a hóbort örökké tartson, de néhány esztendeig bizonyára elhúzódik. Németország területe, lakosság és jómód tekintetében erősen hanyatlott és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy volt ellenségének borait korlátlanul beeressze az országba. Oroszország, mint tudjuk, kétfelé szakadt. Lengyelország annyira szegény, hogy valutája a legutolsó helyen áll a világpiacon és bort csak igen kivételesen enged be. Oroszország fejtetőre állított viszonyai pedig kereskedelmi összeköttetések létesítésére éppen nem alkalmasak. Ausztria azelőtt az autonóm vámtarifa magas bortétele miatt, mint borimportállam, egyáltalán nem jöhetett számba, az teljesen a magyar borkivitelnek volt biztosítva. Ma persze a helyzet megváltozott, mert az vámkülföld lett számunkra is, mindazonáltal nem tartjuk valószínűnek, hogy ezt a piacot a kereskedelmi szerződések kapcsán ne tudnák magunknak továbbra is biztosítani. Lengyelországot talán szintén sikerülni fog, már közelségünknél fogva is, a jövőben jobban kihasználnunk, mint bármely más szőlőtermelő államnak, de csak akkor, ha valutája javulni fog és stabilizálódik. Ma minden üzlet Lengyelországgal nem csekély kockázatot rejt magában. Cseh-Szlovákia, mint olyan terület, melynek nagy része azelőtt Magyarországé volt s az egész velünk egy közös vámterületet alkotott, szintén boraink elhelyezésére kedvező piacznak ígérkezik, csakhogy a politikai ellenszenv és az olaszok rekompenzácziós kívánalmai ezt a piaczot erősen veszélyeztetik. A mi németországi kivitelünk csak a háború alatt volt számottevő, de azóta jelentőségéből sokat veszített. De onnan kedvezőtlen híreket kolportálnak. Azt rebesgetik ugyanis, hogy a német birodalom a béke ránehezedő pénzügyi súlya alatt kénytelen lesz minden olyan cikk bevitelét beszüntetni, mely nem elsőrendű életcikk, avagy iparának alimentálásához szükséges. Ez természetesen azt jelentené, hogy a bor- és pálinkabevitelt megtiltaná. Tudjuk, hogy ezzel az intézkedéssel Németország főleg Francziaországot és némileg Olaszországot akarja büntetni, de bizony nekünk is nagy kárt okoz vele. Főleg azáltal, hogy boraink elhelyezhetősége szempontjából a jövőben a német piacot sokkal fontosabbnak tartottuk, mint a múltban, éppen a franczia bor iránt nyilvánuló ellenszenv miatt. Németország borimportja 1912-ben a következőképen alakult. Legtöbb hordóbor jött be Spanyolországból (461 ezer hl.), azután Francziaországból (407 ezer hl.), Görögországból (130 ezer hl.), míg a többi államok együttesen 160 ezer hl.-t importáltak és pedig legtöbbet Olaszországból. Ehhez még hozzájött 371 ezer hl. törkölyös must, amin ismét Franczia- és Spanyolország osztozkodtak. Németországnak merev borbehozatali tilalma tehát Francziaországot annál érzékenyebben fogná sújtani, mert az egykori Németországhoz tartozott Elszász-Lotharingia legbőtermőbb tartománya volt bor tekintetében Németországnak és ennek borai ma ugyancsak a franczia piacot terhelik. A franczia-német gazdasági harc további fejlődését aggodalommal vegyes kíváncsisággal kísérjük mi magyar bortermelők is. A hazai borforgalomról majdnem azt mondhatnók ma, hogy : ismeretlen valami. Nincs vevő, de kínálat sincs s igy az árak egyenletesen nem alakulhatnak ki. Ami eladás nagyon sporadikusan történik, az vagy kényszereladás vagy egy régebben húzódó alku betetőzése, de új vétel nagyobb tételben hetek óta nem fordult elő. Az osztrákok nem vesznek, mert beviteli engedélyt ma nem lehet szerezni, de különben is kijelentik, hogy — ha szükségük volna rá — 10—12 K.-nál literenként nem adhatnának többet. Viszont gazdáink közül sokan jelezték, hogy 9°-os bort 16—18 K.-án alul nem volnának hajlandók eladni, inkább várnak. A baj csak az, hogy ezt a várakozó álláspontot egyesek nem lesznek képesek sokáig fenntartani. A tavaszi munkálatok erősen belenyúlnak abba a pénztartalékba, amit az adókivető bizottságok meghagytak. Attól kell tehát tartani, hogy rövidesen a ma elszórtan (de annál sürgősebben) megnyilatkozó kínálat, majd hovatovább nagyobb arányokat ölt. A külföldi kilátásokról már írtunk, de a belföldi fogyasztás is nagyon megcsappant, főleg mióta a sör kínálata élénkebb, mint volt, az új árakat a sörkedvelők már megszokták és a minőség szinte békebeli. Bár a vendéglőkben alig fogy. A söntésekben iddogáló közönség jó része munka nélkül van, a kereset megcsappant, jó, ha elég kenyérre. A finomabb vendéglő közönségét megritkította és szerényebbé tette a tőzsdekrach, a valutaspekuláczió alkonya, az áruk szabad forgalmának lassan kinti helyreállítása. Bár tehát nyilvános helyeken alig fogy, otthon meg éppen nem. A középosztály nem képes megfizetni a korcsmai 40—50 K.-s literárakat, a vendéglősök pedig addig nem hajlandók lemenni az árakkal, mig a drágán beszerzett ital el nem fogyott s olcsóbbat szereznek be. Komoly aggodalommal nézhetünk a jövőbe, míg pénzünk valutáris javulása az egész vonalon az árak aránylagos kiegyenlítését meg nem teremtette. Mert a még télen jó drágán beszerzett rézgalicz, raffia, szénkéneg, kénpor, karó, műtrágya, a most is magas napszám nagyon nyomja a szőlőbontó teheroldalát s igy sem a raktáron levő bort nem lehet olcsón adni, de az uj bor árát sem lehet majd olcsóra szabni. Hol van ebből a kedélytelen útvesztőből a kivezető kapu? Nem adhatunk most sem más orvosszert, mint amit mindannyiszor ajánlottunk, amikor a termelőkre súlyos idők következtek be. Önmagunkban kell az erőt keresnünk, együttes tevékenységünkből kell a megújhodást megtalálnunk. Most érkezik el ismét a szövetkezetek alakításának az ideje. Ehhez ma annál jobb sikerhez láthatunk hozzá, mert a gazdák többségének ma van még készpénztőkéje. Jobban ezt nem lehet kamatoztatni, mintha szövetkezeti pincze létesítésére használja fel. Csakhogy mindenütt a pinczeszövetkezet létesítéséhez szükséges előfeltételek nincsenek meg és különben is a nagyobb termelők speciális igényeit ezek rendszerint nem elégítik ki. Ezek számára bizományi raktárakról kell borkereskedelmi góczpontokban gondoskodni. Ezzel kettős czélt érünk el. Az egyik, hogy sok-sok ezer hektolitert így elhelyezvén, ezek nem fogják a következő hónapokban nyomni a bor árát; a Mai számunk 12 dsa.